Címlap

60. kérdés: Mi módon igazulsz meg Isten előtt?

Felelet:
Egyedül csak a Jézus Krisztusban való igaz hit által, oly módon, hogy bár lelkiismeretem vádol, hogy Isten minden parancsolata ellen súlyosan vétkeztem, azoknak csak egyikét is soha meg nem tartottam, sőt még mindig hajlandó vagyok minden gonoszra: mégis Isten, az én minden érdemem nélkül, egyedül az ő ingyen kegyelméből nekem ajándékozza és tulajdonítja Krisztusnak tökéletes elégtételét, igazságát és szentségét, mintha én soha semmi bűnt nem tettem volna és semmi bűnöm nem lett volna, sőt, mintha én tanúsítottam volna mindazt az engedelmességet, amelyet Krisztus érettem tanúsított, de csak úgy, ha e jótéteményeket hívő szívvel elfogadom.

A reformáció tanítása: a Szentírás alapján solus Christus, egyedül a Jézus Krisztusban való hit által igazulok meg. Jézus Krisztusért Isten elfogad engem igaznak, és úgy néz, mintha nem vétkeztem volna. De ez a megigazulás akkor igazán megigazulás, ha közben vádol a lelkiismeret, hogy vétkeztem, sőt még most is sokszor vétkezem, és tudom, hogy önmagamban nem vagyok igaz. Ahogy Luther mondta: simul iustus et peccator: egyszerre vagyok igaz és bűnös. Isten nekem megbocsátott, és úgy fogad el, mintha igaz ember lennék, de ugyanakkor magamnak kell tudnom, hogy bűnös vagyok, hogy Isten minden parancsa ellen súlyosan vétkeztem, azoknak egyikét soha tökéletesen meg nem tartottam, sőt még mindig hajlandó vagyok minden gonoszra. Emlékeztek a bűnvalló imádságra, amit a templomban minden vasárnap elmondunk? „Megvalljuk és megismerjük szent Felséged előtt, hogy mi szegény bűnösök vagyunk, bűnben fogantatva hajlandók vagyunk minden rosszra, és soha meg nem szűnünk áthágni szent rendeléseidet. Mikor ezt cselekedjük, igazságos ítéletedből romlást és kárhozatot vonunk magunkra.” De tudjuk azt is, hogy bár ilyenek vagyunk, ha minden erőnkkel próbálunk megszabadulni a bűneinktől, Isten a mi minden érdemünk nélkül az Ő ingyen kegyelméből, Jézus Krisztusért megbocsát. Nekünk tulajdonítja, ajándékozza Krisztus tökéletes elégtételét, igazságát, szentségét. Úgy tekint ránk, mintha mi semmi rosszat nem tettünk volna, és semmi bűnünk nem lett volna, sőt minthogyha Krisztust igazán tudtuk volna követni, de csak akkor, és ez nagyon fontos, ha hívő szívvel elfogadom Jézus Krisztus értem való halálát, szenvedését, őszinte szívvel bánom bűneimet, és igyekszem megjavulni.