Teremtés
Tariska Zoltán
Jézus Krisztus földi élete
Jézus Krisztus születését angyalok jelentik meg a pásztoroknak és rajtuk keresztül a világnak (Lk 2,10-14), de Keleten a bölcsek egy új csillag (valószínűleg a Herkules Üstökös) megjelenéséből olvassák ki az Ő megszületését (Mt 2, 1-6). Bár Dávis király családjából származott, az elszegényedett utódok fiaként, szegényes körülmények között, egy betlemi istállóban született erre a világra. Később is szegényesen élte földi életét. A Sátán már születésekor életére tör Heródes királyon keresztül, aki, mikor keleti bölcsek révén tudomást szerez megszületéséről, hatalomféltésből, meg akarja öletni. Gyermekek esnek gyilkos tervének áldozatául, Jézus azonban nincs közöttük, mert Isten Józsefen keresztül átmenti Egyiptomba. Onnan 8 év után jön vissza Galileába, Názáretbe, mert szülei ott laknak és ebben is a próféciának kellett beteljesednie, hogy „názáretinek” neveztessék. Majd 12 éves korától ad feljegyzést a Szentírás, amikor a szülei a jeruzsálemi templomba felvitték, hogy érette áldozatot mutassanak be, feljegyezvén, hogy „Jézus gyarapodott bölcsességben és teste állapotában és az Isten és emberek előtt való kedvességben”. (Lk 2,52).
Körülbelül 30 éves korában (vagy 33?) kezdi el „hivatalosan” is messiási munkáját. Abban az időben Isten Keresztelő Jánoson keresztül már erőteljesen bűnbánattartásra és az Isten Messiásának elfogadására szólította fel a népet, s akik hallgattak szavára, hitük igazolásaként János által megkeresztelkedtek a Jordán folyóban.
Jézus is beállt egyszer a bemerítkezők közé, s amikor János megkeresztelte Őt, az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm” (Mt 3,17). Az Atya így tett bizonyságot egyszülött Fia mellett.
A Szentlélek onnan mindjárt elragadta Júdea kopár, sziklás pusztájába. Itt negyven napon át böjtölés között készül fel nagy szolgálatára. A Sátán itt is mellé szegődött. Megkísértette, vajon sikerül-e befolyása alá kerítenie. Jézus azonban keményen elutasítja. Ezután visszatért Jeruzsálembe és onnan felment Galileába. Ott, a názáreti zsinagógában kezdte meg messiási munkáját egy istentiszteleti alkalommal. Az evangéliumok ettől kezdve már végigkísérik Jézus Krisztus életét, s bibliaolvasásunk során sok mindent megismerhetünk felőle.
Amikor harmadszor és egyben utoljára Jeruzsálembe igyekezett a kovásztalan kenyerek ünnepére, az Őt kísérő sokaságon annyira úrrá lett a lelkesedés, hogy a város előtt 2-3 km-rel szamárhátra ültetvén Őt, ruháikat az útra terítették és hozsannát kiáltozva, királlyá nyilvánították és így kísérték be a városba. Senki sem gondolta még ekkor közülük, - csak Jézus tudta előre – hogy ez a kiáltozás hamarosan „feszítsd meg” kiáltássá változik. Ugyanis a jeruzsálemi főpapság megbotránkozott ezen a dolgon és mivel már korábban is kifogásolták munkásságát, ekkor véglegesen elhatározták, hogy megölik. Segítségükre sietett ezen tervükhöz Júdás, az egyik tanítvány. Ő vállalta, hogy alkalmas helyen és időben kezükre játssza Jézust. Gondosan kitervelték elfogatását. Díjat is szabtak érte, a Zakariás által megjövendölt 30 ezüstöt, mivel ennyi volt akkor egy rabszolgának a piaci ára. Jézus azonban mindent tudott előre, felkészült hát elfogatására. Csütörtök este még tanítványaival elfogyasztotta a páskabárányt, majd kenyeret és bort véve szerezte meg az úrvacsorát. Ezen napok eseményeiről szintén alapos részletességgel adnak számot az evangélisták.
A keresztre feszítés nyomán kialakult szomorúság húsvét hajnalán vált át nagy örömre, amikor is az asszonyok tiszteletadása során angyal áll meg mellettük és azt mondja nekik: „Nincsen itt, mert feltámadott” (Mt 28,6). Ez az öröm azóta is ott van a Krisztusban hívők szívében. – Feltámadása után Jézus többször megjelent tanítványai körében. Negyven nap múlva aztán újabb meglepetés érte tanítványait. Jeruzsálembe az Olajfák hegyére mentek beszélgetve, amikor Jézus eltűnt közülük és már csak akkor látták, amikor a felhő felé közeledett. Ismét angyal biztatja őket: „eza Jézus, aki tőletek felvitetett a mennybe, úgy jön el, amint őt a mennybe felmenni láttátok”. (ApCsel. 1,11).
A magukra maradt tanítványok ezen biztató szó után is csak akkor bátorodtak fel a Jézusról szóló bizonyságtételre, amikor ezután 10 napra Jézus a Szent Lelket elküldte hozzájuk.
A Biblia első 11 része 2 nahgyon fontos egységet tartalmaz: 1-2. részek: a teremtésről tudósítanak, a 3-11. fejezetekben az emberiség őstörténetéből azokat a legfontosabb eseményeket, dolgokat jegyeztette le Isten a szentíróval, amelyekben az üdvtörténet nyomon követhető.
A teremtés
Az egész Biblia arról tanúskodik, hogy Isten teremtő Isten. Isteni tervszerűséggel és isteni rend alapján épül egymásra a teremtés művében minden. Isten hatalmas értelmére mutat a fizikai világ, a biológiai világ rendje kozmikus méretekben és kicsiben egyaránt. Milyen pompás rend uralkodik a csillagrendszerekben, melyeket kutat az ember is. Gondoljunk csak génjeinkre, melyek hordozzák az öröklés információit. Ma már a biológia és az orvostudomány sokat tud ezekről a szabad szemmel nem látható részecskékről. Egy emberi gén annyi információt hordoz, mintha egy 1000 kötetes könyvtárban néznénk szét, ahol minden kötet 500 tele írt oldalt tartalmaz. Micsoda precíz, pontos munka! Milyen hatalmas intelligencia írta ezt a programot! És milyen szeretettel! Isten értelme, érzelme, akarata mind megnyilvánul a teremtés munkáiban. Ahogy széttekintünk színözönben pompázó földünkön – minden évszaknak, minden földrésznek megvan a maga szépsége, - arra gondolhatunk: Isten nem egy mogorva, depressziós személyiség, hanem vidám, örömteli, békességet, szeretetet sugárzó, továbbadó személyiség. Valóban kevés az emberi értelem és a szó annak elmondására: milyen hatalmas az a személy, aki a teremtett világmindenségből keze munkája nyomán megismerhető annak, aki alázatos, hívő lélekkel tekint a világmindenségre és elkezdi keresni azt, aki ezt az egészet megalkotta és az embernek ajándékozta.
Így hát boldogan vallhatjuk: Isten teremtő akaratának és értelmének csodálatos műve a mi világunk. Ezért életünket is, mint az Ő alkotását fogadhatjuk el Tőle, örvendezve minden jó fölött amivel megajándékozott. Nem véletlenül élünk most, ahol élünk. Teremtőnknek jó terve van velünk: Jézus Krisztusban az újjáteremtés, ami által Isten újra Édesatyánkká válik.
Isten hatalmát, nagyságát és dicsőségét csodálhatjuk a teremtésben. Mivel a teremtés egyetlen tanúja a szentháromság Isten, ezért erről csak Ő tudta tudósítani az embert. Hiteles-e ez a tudósítás? Valóban a semmiből teremtette-e Isten a világmindenséget? Valóban a láthatatlanból állt elő az, ami látható (Zsid 11,3) ? Nem ősi népi mítuszokból és legendákból „gyúrták” össze ezt a világ keletkezéséről szóló, a mai tudományosan gondolkozó ember számára meseszerű elbeszélést? Vajon a mai tudomány által bizonyítottnak elfogadott különféle elképzelések szerint jött létre a világ? Ilyen pl. a legismertebb feltevés, az evolúció= fejlődéselmélet (a nagy robbanásban létrejövő legkisebb élő sejttől a növény- és állatvilágon át a majomból emberré fejlődő főemlősig). Vaksors vagy teremtő akarat áll az élet mögött?
Itt a legelején világossá kell tennünk: bibliaolvasó, Istenben bízó emberek a teremtés tényét soha nem vonták és ma sem vonják kétségbe. Mi lenne bárkinek a véleménye arról a Bibliáról, amely az Istentől ihletettség igényével lép fel (2Tim 3,16 kk), de amelyik már a legelső lapjain nem mond igazat, ha a teremtéstörténet nem úgy igaz, ahogy olvashatjuk? Magának Istennek állt az érdekében a Biblia legelső lapjain a teljes igazságot elmondani a teremtés csodájáról. Mert, ha ez nem igaz, akkor milyen jogon várhatná el Isten, hogy a Biblia többi lapján olvasottakat igaznak fogadjuk el? Isten szerette és szereti annyira az embert, hogy a teremtésről az igazat adta tudtunkra. Ha a világmindenség, az élőlények másként jöttek volna létre, akkor azt mondta volna el. Egy biztos: Isten itt is, és a Biblia többi lapjain is mindig az igazat mondta el. „Nem ember az Isten, hogy hazudjék” (4Móz 23,19). Ezért léphet fel azzal az igénnyel a teljes Szentírásban: higgyünk szavának!
Az ember teremtése
Az embert Isten a teremtés 6. napján, utoljára, mintegy a teremtés koronájaként teremtette. Testét a föld porából formálta, de lelkét Isten önmagából adta, élet leheletét lehelte belé, így lett az ember élő lélekké (1 Móz 2,7)). A Kol 3,10 és az Ef 4,24 szerint igazság és valóságos szentség volt az ember istenképűsége. Ez tört teljesen össze a bűnesetben. Jézus Krisztus az, akiben teljes mértékben és hiánytalanul felragyog újra ez az istenképűség. Az ember újjáteremtésének célja is ez (Róm 8,29). Itt jegyezzük meg, hogy a teljes Szentírás alapján nem igaz az a nézet, amit országunkban is szektás tanítások nyomán megtalálhatunk, hogy ti, az ember lelke a halálával megsemmisül. Ennek legvilágosabb bibliai cáfolata Jézus Krisztus szájából hangzik el a Lk 16,19-31-ben. Az ember örök sorsa halálával lezáródik:vagy örök öröm Istennél, Krisztus váltsága alapján, vagy örök gyötrelem a bűnében megmaradt embernek. De erre később, a bűnesetnél még visszatérünk.
A teremtés miértje
Miért teremtette Isten a világot, benne mindent, és a teremtés koronáját, az embert? Isten lényege a szeretet (1Jn 4,16). Ez azt jelenti, hogy valakinek adni akar, mert az igazi szeretet adni akar és nem kapni. Isten azért teremtette a világmindenséget, hogy az embernek adhassa szeretetét. Az 1Móz 1,28 nem csak parancs: „És megáldotta Isten őket és mondta nekik Isten: szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá…”
Az áldás megajándékozást jelent. Isten tehát az embernek adta és rábízta a földet és mindent, ami azon van. Itt a bűneset előtt ne felejtsük el: az ember felelőssége a rábízottakért Istennel való harmóniában valósulhat csak meg. Isten fensége, nagysága, gazdagsága, hatalma éppen abban lesz nyilvánvalóvá, hogy megajándékozza az embert. Az ember pedig attól lehet csak boldog, hogy életét Isten jelenlétében és tőle megajándékozva éli. Ennek a fénye tükröződik vissza Isten felé az ember hálájában. Így töltheti be azt a feladatot, amit egyetlen teremtmény sem tud rajta kívül: szabad akaratból dicsőíthette Ádám és Éva, és dicsőítheti minden Jézus Krisztus által megváltott élet Istent.
A házasság teremtése
A teremtés harmóniájában Isten mindent jónak teremtett. Ami nem volt ilyen teljes, egész, harmonikus, azt Ő maga látta meg:”Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek neki segítőtársat, hozzáillőt” (1Móz 2,18). Pilder Mária csodálatos magyarázatában olvashatjuk: az „egyedül lenni” kifejezés ilyeneket jelent itt, mint önmagának, önzően élni. Ha Ádám egyedül maradt volna, Isten egyetlen „gyermeke” lett volna, akinek nincsenek utódai, s aki Isten minden kincsét csak önmagára fordíthatta volna. Isten tehát a házasságot azért szerezte, hogy a tőle megajándékozott ember mindezt az isteni gazdagságot sugározza tovább házastársa és családja felé. Így a Biblia szerinti házasság az Istennel való kapcsolat tükörképe. Sajnos, ez teljes mértékben igaz az Isten nélküli házasságokra is, mert ezek az Istennel való kapcsolat hiányának tökéletes tükörképei addig, amíg fennmaradnak, ahol az Isten-hiány, mint a bűn tipikus jellemzője határozza meg a házastársak kapcsolatát.
Isten eredeti elgondolása az volt, hogy egy férfinak egy nőt és egy nőnek egy férfit teremtett. Természetesen, ha valamelyik házastárs elköltözik az élők közül, a másik újra házasodhat Isten rendje szerint. Ebben az Istennel és egymással megélt felelős kapcsolatban van helye a gyermekeinknek, akikkel Ő ajándékoz meg minket. Gyermekeinkért való felelősségünk sem csak élelmükről, ruházatukról, melegről és taníttatásukról való gondoskodásban kell hogy kimerüljön, hanem elsőrenden azért vagyunk felelősek, hogy látják-e életünkben Isten szereteturalmát, Jézus Krisztus szabadító és megtartó jelenlétét és Szentlelkének vezetését, a bűnt komolyan vevő, engedelmes, Istent dicsőítő életet?!
A bűneset
A bűneset előtt az ember szabad akarattal rendelkezett. Szabadon választhatott Isten igazsága és a Sátán csábítása között. Ezt használta ki Isten ellensége. Elhintette a kételkedést az első emberpár szívében: „Csakugyan azt mondta Isten?” (1Móz 3,1).
Szóról szóra ugyanaz ment végbe Évában, amit az 1Jn 2,17-ben olvasható: „mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból”. „Látta az asszony, hogy jó a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos …a bölcsességért…(1Móz 3,6). Az engedetlenséggel elveszítette az első emberpár az Istennel való életközösséget és az őket éltető lelki parancsolatot. Ennek máig ható következményei vannak: teljes romlás (Róm7,18), eredendő bűn (Zsolt 51,7; Jób 14,1-4; Róm 5,8). Az Istentől elszakadás következménye a szenvedés és a halál. A bűn büntetése az örök Istentől elszakítottság, a kárhozat. A bűn és a halál azért eredendő, azaz áteredő, mert a gyermekek testtől és vértől születnek, nem pedig Lélektől (Jn 1,13; 3,6).
Így a bűnesetben az ember elvesztette szabad akaratát teljes mértékben. A bűneset után nincs többet szabad akarat. Ezért mondhatta Jézus: „mindaz, aki bűnt cselekszik, (rab) szolgája (=tulajdonjog szerint az Ördögé) a bűnnek” (Jn 8,34). A bűneset után csak a rosszra van szabad akarat. A bűnt cselekvő ember személyesen felelős tetteiért. Ezért nem vádolhatja Istent a bűneiért, de nem háríthatja a felelősséget a Sátánra sem. Mégis: itt kezdődik az üdvtörténet földi útja. A bűnbe eső ember hallhatta elsőnek a Szabadító ígéretét (1Móz 3,14), amit Isten Jézus Krisztusban teljesített be. Ezért lehet a szabad akaratát teljes mértékben elvesztő embernek hirdetni: Jézus Krisztus meg tud szabadítani a Sátán hatalmából (Jn 8,36). Van megszabadított akarat. Isten megvilágosítja értelmünket, hogy ismerhessük az Ő akarfatát (Róm 12,2), azután erőt és szabadságot ad annak megcselekvésére (Fil 2,13; 4,8-9; Kol 1,9-13; 2Pét 1,3). Az újjászületett ember szabad – és tud – nem vétkezni (2Kor 3,17).
Isten gondviselése
Madách Imre: Az ember tragédiájában azt írta: A gép forog, az alkotó pihen. Valóban így van ez? Nem. Isten annak, amit és akit teremtett, gondját viseli. A gondviselés Istennek az az állandó munkája, mellyel a világmindenségről a teremtés és a bűneset után sem vette le a kezét, hanem azt fenntartja és igazgatja (Jn 5, 17; Zsid 1,3). A természeti és erkölcsi törvényeket ma is működésben tartja. Gondviselése mindenre kiterjed (Mt 5,45), s csak ott nem valósulhat meg teljes mértékben, ahol a bűnös ember ezeket a törvényeket tudatosan áthágja, önmagának és embertársainak is ártva és veszedelmet okozva ezzel.
A hívő ember boldogan vallhatja: semmi sem érhet Isten tudta nélkül (Mt 10,29-30).
Kain és Ábel
Hamar meg kellett látnia Ádámnak és Évának tulajdon gyermekeikben az isten nélküli élet pusztítását. A szív, az élet ajtaja előtt leselkedő bűnről azt mondja Isten: „reád van vágyódása” (1Móz 4,7). Kain sem Isten figyelmeztetését nem vette komolyan, sem azt, hogy Isten azért figyelmeztette, mert egyedül Ő tudott volna segítséget adni annak legyőzéséhez. Így következett be az első ember- és testvérgyilkosság. Isten az emberért ölt meg 2 állatot (1Móz 3,21), hogy felöltöztethesse őket. Az ember önmagáért, önzésből, haragból és indulatból öli embertársát.
A kaini és az ábeli lelkület ma is két csoportba osztja az élőket: vagy a Golgotán értünk önmagát váltságdíjul adó Isten Báránya áldozatáért közeledhetünk mi, gyilkos emberek („aki haragszik az ő atyjafiára, méltó az ítéletre” – Mt 5,22) a szent, minden bűnt megítélő Istenhez; vagy kaini lelkülettel: én ilyen vagyok és ilyen is akarok maradni.
Bár Ábel helyett Isten Séthel ajándékozza meg Ádámot és Évát, egyre kevesebben ismerik Istent és veszik komolyan szentségét, bűnt gyűlölő voltát, és egyre többen élnek Kaint követve: ahogy nekem jó. Ez az Isten ellen lázadt emberiség rövid idő alatt eljut az özönvizet megelőző időkben oda, hogy „…szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz” (1Móz 6,5).
Az özönvíz
Isten arra teremtette az embert, hogy a vele való kapcsolatban mindennel megajándékozhassa és boldoggá tehesse. Milyen iszonyatos pusztítást hajtott végre a bűn? Nóé korában senki sem ismeri már Istent, senkinek nem fontos a Szabadító ígérete. Az ember nem a 20. század végére lett nagykorú, amikor kijelentheti: nekem nincs szükségem tovább Isten gyámkodására. Megtörtént ez az özönvíz előtt. Nóé és családja is csak azért menekülhetett meg, mert kegyelmet talált Isten előtt (1Móz 6,8). A kegyelem Istennek az a minden emberi érdem nélkül kiválasztó döntése, amely alapján Nóéra és utódaira bízta a Szabadító ígéretét. Isten üdvterve akkor is végbe megy, ha az embereket az már egyáltalán nem érdekli. Isten gondoskodik szava, ígérete beteljesítéséről. Legyen ez erőforrás és vigasztalás a mai, Isten atyai szeretetét, szentségét hasonlóan elutasító és teljes mértékben lerázni akaró emberiség közepette Isten hűséges gyermekeinek.
A menekülés minden részletét Isten dolgozta ki, Nóé csak végrehajtotta. Megépítette a hatalmas, 137 m hosszú, 14 m magas és 23 m széles bárkát. Ha megpróbálunk képet alkotni magunknak erről az építményről, rakodótere 39 500 m3, azaz 13 900 bruttó-regisztertonna befogadására képes, ami kb. 600 tehervagonnyi, tehát egy kb. 6 km hosszú szerelvénynek felel meg (Werner Gitt). Az is elgondolkoztathatta volna Nóé kortársait és környezetében élőket, hogy egy adott időpontban napokon át olyan állatok jöttek párosával a bárkához, amelyek azon a környéken nem voltak honosa. Ki hozta, hívta ezeket? Nos, mindezek Isten parancsára jöttek ide.
Sokak számára problémát és fejtörést okoz a 40 napon át zuhogó eső. A bibliai teremtést komolyan vevő tudósok ennek teljesen elfogadható magyarázatát adják. A teremtéskor Isten a földet olyan páraburokkal vette körül, ami egyrészt mint egy szűrő, védelmet nyújtott a földi élővilágnak a káros kozmikus sugárzással szemben; másrészt lehetővé tette a földön a növényzet olyan gazdag, dús fejlődését azzal, hogy a fóliasátorhoz hasonló klímát alakított ki, ami az akkori élővilágnak (dinoszauruszok, brontoszauruszok stb.) biztosította az élelmet. Az ajánlott irodalom közt megtalálható Werner Gitt professzornak az a könyve, melyben elvégezte a számításokat is ennek a páraburoknak a nagyságára nézve. Az özönvízkor Isten megengedte, hogy ez a páraburok eső formájában megszűnjön. Hiába akart bárki bejutni azután a bárkába, hogy Isten bezárta annak ajtaját. Nóé nem tudott senkit befogadni oda. Neki nem volt kilincse a bárkán belül. Így ment végbe Isten igazságos ítélete. Nem menekült meg, csak Nóé és családja a bárkában. S így fog egyszer bekövetkezni Isten igazságos ítélete, de Isten minden kor embere számára készített mentő eszközt: az özönvízkor a bárkát, ma Jézust. Az özönvíz az utolsó ítéletnek (2Pét 3,5-7), a Nóé bárkája az élő egyháznak (1Pét 3,21) az előképe. Az ítélet az özönvíz által beteljesedett az akkori embereken. Nóé az oltáron feláldozott állat előtt állva ad hálát Istennek a rettenetes ítéletből kegyelem által megmentett életéért. Isten ígérettel és szövetségkötéssel válaszol az Őt kereső Nóénak. Megígéri: nem lesz többet özönvíz. Megígéri: a természet rendjét gondviseléséből fenntartja (1Móz 8,21-22). Isten újra megáldja, megajándékozza az embert: rábízza a földet, az élővilágot (1Móz 9,17). Szövetségre lép a megmentett emberrel, aminek jele a szivárvány. Ez a szövetség a mai napig él, bár azóta újabb szövetségkötés is történt Isten és egy nép közt a Sinai hegyen. De Jézus Krisztusban Isten elkészítette az új szövetséget, amelynek mindenki élő tagjává lehet a Jézus Krisztusban való személyes hit és engedelmesség által.
Az első részeg ember
Szomorú dolog, de az első részeg ember a földön az a Nóé volt, aki Isten ingyen kegyelméből megmenekülhetett az akkori embervilágot elpusztító özönvízből. Miért van megírva ez a történet is a Bibliában? Azért, mert Isten még a kegyelmet nyert gyermekeiről is csak az igazat hajlandó leíratni. A Biblia nem szépíti és nem kendőzi Isten gyermekeit. Isten gyermekei a Jézus Krisztusban való hit által sem lesznek tökéletes emberek. Mégis: igyekezzünk Istennek engedelmeskedni, hogy szégyent ne valljunk. Isten minden alkotása jó, ha hálaadással élünk vele. Isten a bort is ajándékul adta, csak az isteni mértéket nem ismerő ember életében vált az átokká. Ma is sok családban jelent átkot, ahol Isten nélkül, istentelenül élnek vele. Senki ne érezze magát feljogosítva ezeket olvasva az ivásra. De senki ne érezze bűnnek azt, ha 1 nap 1 vagy maximum 2 deci bort elfogyaszt egészségéért (1Tim 5,23). Természetesen, aki szabad arra, hogy ne fogyasszon semmi alkoholt, az cselekszi a legjobban.
A nemzetek – nyelvek eredete
Néhány nemzedékkel Nóé után lelkileg újra sötét korszakról olvashatunk Bibliánkban. Az akkor élő emberek nem Istennek kedvesen akarnak élni, hanem ők akarnak az égig eljutni emberi eszközökkel. Nincs itt egy szó sem bűnlátásról, bűnbánatról, bűnvallásról, a kegyelmes Isten kereséséről. Az egységes nyelv lehetővé teszi az erők összefogását. Megkísérelnek visszajutni az égbe, Istenhez, az élet fájához. Az odavezető út azonban így nem járható. Isten készített utat az „élet fájához” a kereszthez („…egy út vezet csak az égbe, s az Golgothán visz át”). Isten összezavarta a nyelvüket, s ezzel véget ért a bűnös egyetértés a bábeli torony építésére. Szétszéledtek az egész földre. De Isten hatalmasabb a nyelveknél, nemzeti különbözőségeknél. Pünkösdkor a 12 apostol bizonyságtételét Jézus Krisztusról, Isten megígért szabadítójáról 13 felsorolt nemzetet képviselő zarándoksereg hallgatja:”…halljuk hát őket, ki-ki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk” (ApCsel 2,8). A bábeli zűrzavar Isten gyermekei között áll helyre, azzal, hogy a kegyelem csodáját Jézus Krisztusban mindenki számára hozzáférhetővé akarja tenni Isten. A nyelveken hallás csodájában sem a beszélő, sem a hallgató nem nőhet valami csodás emberré (- mint a nyelveken szólásban - ), hanem egyedül a hallást és értést teremtő Isten, akié minden dicsőség.
Pünkösdig azonban még hosszú a történelem. A 11. rész Sém nemzetségtáblázatával záródik. Ez a számunkra távolinak tűnő nemzetségtáblázat újra Isten üdvözítésének szolgálatában áll. Sém utódai közt fogunk a következő anyagban Ábrahámmal találkozni, akire Isten a Szabadító ígéretét rábízta (1Móz 12,1-4). Istennél semmi sem véletlen. Örök tanácsvégzésében mindent pontosan megtervezett a kárhozat felé vágtató ember megmentésére Jézus Krisztusban.
Mit jelent számodra, hogy ISTEN a szavával (ISTEN szava=IGE) teremtett?
Miért teremtette Isten a világot?
Miért teremtette Isten az embert?
Miért teremtett téged?
Miért teremtette Isten a házasságot?
Mi a bűn következménye és büntetése?
Melyik az első örömhír a Bibliában?
Hogyan valósul meg az üdvtörténet az özönvízkor?
Emlékszel-e még az érveidre, amikor azt gondoltad, hogy nem ISTEN teremtette a világot?
Hitünk oszlopai, ISTEN ígéretei. Mit ígért a külön a férfiúnak és mit külön az asszonynak és melyik a közös parancs, amelyek ma is érvényesek? Betartja ezeket a magyar nép?
Kreáció, evolució. Ha erről gyermekeid kérdeznek mit mondasz?
Ajánlott irodalom:
Sola Scriptura 1. 45-60. oldalak; Iránytű kiadó
Cseri Kálmán: Hittankönyv gimnazistáknak; Kálvin kiadó
Ifj. Alföldy-Boruss Dezső: Dogmatikai vázlatok; „Titus” kiadó
Werner Gitt: A teremtés bibliai tanúságtétele; Evangéliumi kiadó
Werner Gitt: Teremtés+evolúció = ?; Evangéliumi kiadó
Werner Gitt: Logosz vagy káosz; Evangéliumi kiadó