Körpöly Kálmán

Isten tettei sokszor érthetetlenek előttünk. Nem tudjuk emberi értelmünkkel felfogni, mit, miért és éppen így tesz. Állandóan szembe kerülünk annak az isteni kijelentésnek az igazságával, melyet Ézsaiás prófétánál olvashatunk:”Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ézs 55,8-9). Milyenek is az Isten útjai? A bűneset után Isten az első emberpárt kiűzi az Éden kertjéből, de bőrből ruhát csinál nekik. Káint bujdosóvá teszi a földön, de védelme alá veszi, hogy senki meg ne ölje. Az emberiséget özönvízben pusztítja el, de egy családot megment, hogy annak utódai töltsék be a földet. Szétszórja Bábelnél az embereket, de így népesül be a Föld. Az emberiség megoszlik. Csak Krisztusban lesz eggyé újra minden. Akit Isten elküld az idők teljességében, hogy Igéje és Szentlelke által magának egy kiválasztott népet gyűjtsön össze. A kiválasztás célja tehát Krisztus: „Mert Istennek valamennyi ígérete őbenne lett igenné és őbenne lett Ámenné” (Róm 1,20).

Ez a kiválasztás Ábrahámmal kezdődik. Őt választotta ki Isten, hogy választott népének ősatyja legyen. Miért éppen őt? Hiszen ha végigkísérjük élete történetét, látjuk, hogy ő is hibákkal, bűnökkel terhelt ember volt. De éppen ebben rejlik Isten kiválasztásának csodálatos titka: sok gyarló bűnös közül egy ugyancsak gyarlót és bűnöst választ ki, hogy általa vigye véghez akaratát. Ez a megmagyarázhatatlan isteni kiválasztás végigvonul az egész üdvtörténeten.

Isten Ábrahámot, aki akkor még Ábrámnak hívtak, így szólította meg: „Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából, arra a földre, amelyet mutatok neked” (1Móz 12,1). Ábrahámnak tehát Isten parancsára föl kellett kerekednie, és hátat fordítani a múltnak. És méghozzá mért? Egy bizonytalannak látszó ígéretért, hogy Isten majd másik földet ad neki. De hol van az a föld? Isten csak annyit mond: „Menj el….arra a földre, amelyet mutatok neked”. A láthatót elhagyni a láthatatlanért, a kézzelfoghatót egy olyanért, amiről azt sem tudni, hogy hol van, ez volt a parancs Ábrahám számára.

Isten Ábrahámnak nemcsak új hazát, de nagyon sok utódot is ígér: „Nagy népéé teszlek”. Ha az új haza ígérete bizonytalan ígéret volt, akkor ez meg emberi szemmel nézve lehetetlen. Ugyanis Ábrahám feleségéről, akit akkor még Szárajnak hívtak, azt mondja az írás: „Száraj azonban meddő volt, nem volt gyermeke” (1Móz 11,30). Hogy lehet valósággá akkor ez az ígéret? Hogy származhat attól a nagy nép, akinek nincs, és minden azt mutatja, hogy nem is lehet gyermeke? Sőt még áldást is ígér Isten: „megáldalak…áldás leszel…általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”. De van-e lehetetlen Isten előtt? Ha ő megígéri Ábrahámnak, hogy nagy néppé lesz, akkor van rá hatalma, hogy ez megtörténjék minden emberi elgondolás ellenére is. És ebben az ígéretben egy nagyon távoli áldás is benne van: Ábrahám leszármazottja, Jézus krisztus lesz majd valóban áldássá a föld minden nemzetsége számára (Gal 3,14). Így választotta ki és hívta el Isten Ábrahámot.

Ábrahám pedig engedelmeskedett Istennek. Fölszedte sátorfáját, útnak indította nyáját, és „elindult, nem tudva, hova megy” (Zsid 11,8). Ez a hit: megyek oda, félelem nélkül, ahova Isten küld: Megyek, mert tudom, hogy Isten velem van.

Ábrahám nem maga indult. „Fogta Ábrahám Szárajt, a feleségét, és Lótot, a testvére fiát”. Csak ezt a kettőt vitte magával régi életéből. Útjuk Kánaán földjére vezetett, „az ígéret földjére”. Ez az előképe a másik „ígéret földjének”, a mennyei Kánaánnak, melyet majd azok vesznek birtokukba, akik hit által fiai Ábrahámnak.

Kánaánban Isten megjelent Ábrahámnak, és megerősítette, hogy ez az a föld, melyet ígért: „A te utódaidnak fogom adni ezt a földet”. Ábrahám válasza egy szótlan tett volt: oltárt épített ott az úrnak, aki megjelent neki. Az első ilyen oltárt Kánaán földjén.

Ábrahám nem telepedett le egy helyen. DE amerre csak elhaladt, mindenütt oltárok maradtak, „ahol segítségül hívta az Úr nevét”. És majd egyszer ez a föld lesz az, melyet annak lábai taposnak, akiben Isten valóban szemmel láthatóan, kézzelfoghatóan megjelent. A sok oltár helyett majd egyetlen oltárként a kereszt emelkedik a Golgotán, melyen Isten Fia – Ábrahám leszármazottja test szerint – áldozza fel életét, hogy elvegye a világ bűnét. Ábrahám hitével, engedelmességével a hívők atyja lett (Gal 3,7), akit úgy is neveznek, mint „Isten barátja”. De bármilyen nagy volt is, ő is csak ember volt. Járt a hit napfényes csúcsain, de jutott mélységekbe is. Engedelmesen ment oda, ahova Isten küldte. Aztán pedig, amikor az éhínség elől Egyiptomba menekült, életét féltve, annyira süllyedt, hogy hazudozva átengedte feleségét a fáraónak. Fény és árnyék. Rendíthetetlen hit és szinte megvetésre méltó gyávaság. De így teljes és így igaz a kép. A Biblia nem hallgatja el sohasem a hit nagy hőseinek gyöngeségeit. Azonban, ha Ábrahám gyönge volt is, ha hite meg is ingott, erős és hatalmas volt Isten. Megintette a fáraót, aki gazdag ajándékokkal bocsátotta el Sárát. Ábrahám eddig unokaöccsével járt együtt. Együtt gazdagodtak meg. Mindkettőjük nyájai egyre szaporodtak. És eljött egyszer az idő, amikor „az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak” (13,6). A pásztorok is állandóan veszekedtek. Ábrahám békére törekedett. Felajánlotta, hogy váljanak el, amíg békességgel megtehetik. Ábrahám most megint a hit hőse, Isten barátja. Nemeslelkűen viselkedik unokaöccsével szemben. Igaz, kemény iskolában tanult meg alázatosnak lenni: Egyiptomban. Ott megalázták, itt magát alázza meg. Lótnak engedi át a választást. Aztán Ábrahámnak Isten parancsára be kellett járnia Kánaánt, és így venni hivatalosan birtokába. Így jutott Mamré tölgyesébe. És ott is, ahogy eddig is tette útjának főbb állomásain, „épített oltárt az Úrnak” (13,18). Sátor és oltár, ez a kettő foglalja össze Ábrahám életútját.

Lót azt hitte, hogy a jobb részt választotta, de tévedett. Fogságba hurcolták. Ábrahám szabadította ki. Ekkor találkozott Ábrahám Melkisédekkel, aki igen figyelemreméltó személy. Pap és király. Mint ilyen, előképe a mi Urunk Jézus Krisztusnak, aki főpapunk és királyunk. Melkisédek megáldotta Ábrahámot, az pedig „tizedet adott neki mindenből” (14,20).

Lót végül mindenét elveszíti Sodoma pusztulásakor. Csak puszta élete és két leánya marad meg.

Sára nagyon vágyott gyermekre, és ezért olyan tettre határozta el magát, mely általános volt abban a korban. Szolgálóját adta oda férjének, hogy, ha az, fiat szül, azt sajátjaként nevelje fel. Nem hitt Isten ígéretének, és nem tudta bevárni annak beteljesedését. Hágárnak valóban fia született. De, bár ő az elsőszülött, mégsem ő az ígéret gyermeke. Annak Sára saját fiának kell lenni. A csoda meg is történt, az isteni ígéret beteljesedett. Sárának öreg korában fia született, aki Izsáknak neveztek el. Ábrahám Izsák születésében elnyerte hite jutalmát. Ezzel a születéssel lett Izráel ősatyja.

Csoda volt Izsák születése. Izsák utódai is csoda népek. És csoda lesz majd az Úr egyháza is sokkal inkább, mint Izsák vagy Izráel népe. Izsák születésében halvány előképét látjuk annak, aki tulajdonképpen tartalma az Ábrahámnak adott ígéretnek, akiben megáldatnak a föld nemzetségei: Jézus Krisztusnak.

Amikor Izsák ifjúvá serdült, Isten próbára tette Ábrahámot. Azt mondta neki: „Fogd a fiadat, akit szeretsz, Izsákot és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked”. (22,2) Ábrahám, bár vérző szívvel, de engedelmeskedett. Szerette gyermekét, de Istent még jobban. Isten csak ezt akarta tudni. Ezért az utolsó pillanatban, amikor Izsák már az oltáron feküdt, Isten megragadta Ábrahám kezét: „Ne nyújts ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt”. (22,12)

Ábrahám kész volt föláldozni fiát Istennek, és ez a jelenet előképe lett annak a csodálatos másiknak, mely évezredekkel később a Golgotán játszódott le. Isten nem engedte, hogy Ábrahám föláldozza a fiát, de ő feláldozta értünk, bűnösökért az ő Egyszülöttjét.

Ábrahámnak addig nem volt tulajdona Kánaán földjén, amíg felesége, Sára meg nem halt. Akkor vette meg temetkezési helyül a makpélai szántóföldet a rajta lévő barlanggal együtt. Ez volt az első birtoka az ígéret földjén.

Ezután Ábrahám feleséget keresett fiának. Könnyen kaphatott volna felséget neki a kánaániak leányai közül. Így rokonságba került volna Kánaán lakóival, és biztosította volna azon a földön fia jövőjét. Ábrahámot azonban nem csábította ilyen lehetőség. Izsák az ígéret fia. Benne áldatnak meg a földnek minden nemzetségei. Nem lehet pogány a felesége. Ezért elküldi rokonaihoz szolgáját. Eliézert, hogy onnan hozzon Izsáknak feleséget. Csak ilyen nő lehetett a választott nép ősanyja Eliézer kiimádkozza Istentől a döntést, és meg is találja Ábrahám rokonai között Rebekát, aki hajlandó Izsák felesége lenni. Izsák házasságkötése után meghal Ábrahám, késő vénségben. Két fia, Izmael és Izsák együtt temetik el Sára mellé. Izsák negyven éves volt, amikor feleségül vette Rebekát. És az ő életükben is megismétlődött az, ami Ábrahám és Sára életében történt: kezdetben nekik sem volt gyermekük. Izsák akkor születette, amikor emberileg már lehetetlennek látszott. De meg kellett születnie, mert Isten ezt ígérte. Ő erről tudott, és tudott arról is, hogy azt az ígéretet, melyet Isten Ábrahámnak tett, tovább kell adnia az ő fiának. De ez a fiú késett. És itt mutatkozott meg Izsák hite. Gyermektelenségének nyomorával Istenhez menekült. Múltak az évek, és nem jött válasz imádságára. Izsák azonban nem hagyta abba az imádságot. Addig kopogtatott Isten szívének ajtaján, amíg az meg nem nyílt. És az isteni válasz csodálatos volt: Rebeka ikreket fogant. Rebeka arra a felfedezésre jutott, hogy a két magzat, akiket méhében hordott, már ott sem fértek össze egymással. Ez aggodalommal töltötte el, és ezért Istentől kért tanácsot. Isten válaszából sötét jövőbeli kép bontakozott ki anyai lelke előtt: a két iker két nemzetséget képvisel. Két nép ősatyái lesznek, melyek örök harcban állnak. A két fiú közt a versengés, tusakodás, ami már az anyaméhben elkezdődött, amikor felnőttek, egyre nagyobb méreteket öltött. És ami csodálatos, ez nem az elsőszülött nyers Ézsautól indult ki, hanem a „szelíd” Jákobtól. Csak az alkalomra várt, hogy ne testvére legyen az első. Ravaszul, egy tál lencséért meg is szerzi az éhes Ézsautól az elsőszülöttségi jogot, aztán pedig anyja segítségével, akkor már vak apjától, csellel az elsőszülöttnek szánt apai áldást. Csaló volt Jákob? Kétségtelenül. De talán menthető azzal, hogy szenvedélyesen vágyott annak az ígéretnek a beteljesedésére, amit Isten felőle és utódai felől mondott anyjának: Istené a felelősség? Hiszen ő akarta, hogy Jákob legyen az Ábrahámnak tett és Izsáknak megújított ígéret örököse.

- Kérdések, melyekre úgysem tudunk megnyugtató feleletet adni.

Az eredmény: Jákobnak menekülnie kell bátyja, Ézsau gyilkos haragja elől. Csalással megszerzett mindent, amire vágyott, és most nem vihet magával mást, csak az útjára bocsátó apai áldást. Ugyanazon az úton megy, mint amelyiken Ábrahám öreg szolgája ment nagy kísérettel Izsáknak feleséget keresni. Jákob is feleséget keresni indul, de egyedül, csak egy vándorbottal.

Talál is feleséget nagybátyjánál, nem is egyet, hanem kettőt, ugyanis apósa becsapta őt, aki édesapját csapta be. A csaló, csalás áldozata lett. A megvetett Lea azonban gyermeket szült, a szeretett Ráhel azonban sokáig meddő. A két asszony, a két nővér közt örök a vetélkedés. Vetélkedésük közben azt tették, amit Sára is tett, szolgálóikat adták Jákobnak, akiktől szintén gyermekei születtek. Tizenkét fia és egy lánya születik. Jákob hosszú évek után hazatért. A Jabbók révénél egy éjszakán át küzdött Istennel. Ebből a küzdelemből rokkantan, de új névvel került ki. Ekkor kapta az Izráel nevet, mely utódai neve lett. Kibékült Ézsauval. Útközben Ráhel második gyermeke szülésébe belehal. Jákob gyermekei különböző természetűek voltak. Az apa kedvence a szeretett Ráhel elsőszülöttje, József. Bátyjai irigységből életére törtek. Végül is Egyiptomba adták el rabszolgának. A rabszolga József ott nagy tisztségbe került. Isten intézte így, hogy aztán a család, Isten választottjai, Egyiptomba menjenek, ne keveredjenek össze Kánaán földjén annak lakóival, hanem ott növekedjen népe. Jákob Egyiptomban halt meg. Halála előtt sorra megáldotta gyermekeit. De a legfőbb áldást most sem az elsőszülött kapta: sem Leáé, sem Ráhelé, hanem Júda. Ő sem bűntelen, hiszen ő kezdeményezte József elpusztítását, aztán pogány nőt vett feleségül. Menyétől, Támártól születtek gyermekei. És mégis őt választotta Isten, hogy el ne fogyjon a kormánypálca térdei közül, míg eljő Siló, akinek engednek a népek. (49,10). A Siló az Úr Jézus Krisztus.

Miután gyermekeit megáldotta, Jákob parancsot adott fiainak, hogy abba a barlangba temessék, ahol Ábrahám, Sára, Izsák, Rebeka és Lea nyugodott. És ezt nem pusztán szeszélyből és nem is csak érzelgősségből parancsolta, mivel az volt a szülőföldje, ahol az a barlang volt, hanem azért, mert az az ígéret földje. Ha Egyiptomban kell is meghalnia, nem tört össze szívében a remény, hogy az Ábrahámnak és Izsáknak tett ígéret beteljesedik. Tudta, hogy utódai egyszer visszatérnek majd arra a földre, és ő köztük, igazi hazájukban akart pihenni. Gyermekei teljesítették kérését, és nagy pompával temették el apjukat. József is azt kéri, hogy ha majd népe hazatér, az ő holttestét is oda vigyék.

Mózes első könyve ezzel befejeződik, de folytatása következik és csak az örökkévalóságban fejeződik be.

(Aki minderről bővebben akar tudni, megtalálja azt: Dr. C. van der Waal holland lelkész „Kutassátok az írásokat” c. könyve I. kötet 61-85. oldalain. A könyvet az Iránytű Kiadó jelentette meg.)

Testvérem, kiválasztottnak érzed-e magad? A kiválasztottság személyes és csak a hívő ember kérdése.
Mit jelent a kiválasztottság számodra a mindennapokban?
Ábrahám hit példája.
Melyek voltak ISTEN ígéretei Ábrahámnak?
Miért nevezhette ISTEN barátjának Ábrahámot?
Miért nevezhetjük Izsákot JÉZUS előképének?
Gondold végig Izsák párválasztását, követendő-e ma? (fiatal presbiter kérdése)
Ábrahám nagylelkűségét hol tapasztalod?
Mi volt Izsák szomorúsága? Ez lehet ma is egy apa szomorúsága?
Rebeka mikor járt ISTENNEL és mikor nem?