Felelet:
Nem szabad: mert a törvény szerint való esküvés Istennek tanúbizonyságul hívása, hogy ő mint a szíveknek egyedüli vizsgálója tegyen bizonyságot az igazságról és büntessen meg engem, ha én hamisan esküszöm. Ez a tisztesség nem illet meg egy teremtményt sem.
A Tízparancsolat így szól: Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd. Ez nem csak a káromkodásra vonatkozik, hanem az esküvésre és az esküdözésre is.

Nagyon gyanús az, amikor valaki mindenre azt mondja: esküszöm. Akinek becsülete és becsületszavának súlya van, az nem mondja minden második mondatban, hogy becsületszavamra így, becsületszavamra úgy, hanem ha egyszer kimondja az igent, akkor az igen, s ha kimondja a nemet, az nem. Az Úr Jézus is azt mondja Máté evangéliuma 5,37. versében: „Legyen a ti beszédetek: Úgy, úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.” Az életünknek kell olyannak lennie, hogy garantálja annak igazát, amit mondunk. Aki mindig esküdözik, hogy folyjon ki a két szemem, ha nem így van, vakuljak meg, süketüljek meg, ha nem így van, haljon meg a gyermekem vagy édesanyám, ha nem így van, azt nem veszik semmibe sem az emberek, sem Isten. Az eskü szent dolog, csak akkor szabad esküdni keresztyén módon Isten nevére, ha azt valami olyan szükségesség követeli, amely által igazságot tesznek a bíróságon, vagy amely által valakit meg tudok menteni a bajtól. Egyedül csak Istent szabad hívni igazságunk bizonyítására ezeken a nagyon fontos és ünnepélyes alkalmakon, mert ő egyedül a szíveknek vizsgálója, és ő büntet meg engem, ha hamisan esküszöm. Isten helyett nem szabad más teremtményre esküdni. Bizonyára ismeritek Arany János balladáját a hamis esküről, a Vén Márkust. Érdemes meghallgatni. (Elolvasni és megbeszélni A hamis tanú c. balladát.)