Mi építi a gyülekezetet? Riskó János

Hadd javítsam ki mindjárt a címet: nem „Mi építi…”, hanem „Ki építi a gyülekezetet?” A gyülekezetet Isten építi. Az 1 Kor 3,8 szerint Pál ültetett, „Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta”. Mindenkinek adatott részfeladat. Nagy kiváltságunk, hogy Isten munkatársai lehetünk. De a növekedés nem az emberi erőfeszítés eredménye. (Márk 4,26-29.)
Ugyanerre figyelmeztet Márk 1,17: „Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halásszatok!” Tehát
- a mindenkori tanítvány feladata Krisztus követése, és az engedelmeskedés,
- a kegyelem munkája pedig, ha megtelik a „háló” Krisztushoz vágyókkal. Az eredmény Krisztusé.
A Máté 28,19- ben a „tegyetek tanítvánnyá minden népet” nem a szolgálat világméretű sikerének az ígérete, hanem a feladat határainak kijelölése! Egy népről, azaz senkiről sem szabad lemondani előítélet, vagy a nagy távolság miatt. Nem a világsikerről beszélt Jézus, hanem a világméretű feladatról!
Az ApCsel 2,47 szerint „az Úr napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel….”
Mindezeket összefoglalva megerősíthetjük: a gyülekezetet Isten építi, de ebben „mi Isten munkatársai vagyunk.” (1Kor.3,9.)Ez nemcsak értelmet, hanem erőt is ad a szolgálathoz.

Ha a növekedést Isten adja, akkor mégis mi az értelme gyülekezetépítésnek?
Semmi esetre sem statisztikák hajszolása! Erre figyelmeztet az Ap Csel 9,31 , amelyben a található három jellemző közül csak az egyik mérhető számokkal. Azt is a legutolsóként említi az Ige. Mivel a három nem egymás szinonímája, egymáshoz képest pontosítható mind a három jelentése. Tehát a gyülekezet
- épült,
- az Úr félelmében járt,
- a Szentlélek segítségével számban is gyarapodott.
Az épülés itt az egyéni életek, családok lelki megépülését, rendeződését jelenti. Tehát ma is azáltal épül a gyülekezet, ha megtérés van, ha leteszik a poharat, ha felismerik és fájlalják bűneiket, sőt szabadulni vágynak az új élet reményében.
Az „Úr félelmében járt” azt jelenti, amikor valaki maga fölött elismeri Isten tekintélyét.
Csak ezután következik, hogy „számban is gyarapodott”! Nem fordítva! Erről is azt olvassuk, hogy a Szentlélek segítségével történt, tehát nem emberi eredmény.
Szétesés lesz mindig a következménye, ha nagyobb mértékben gyarapszik számában a gyülekezet, mint ahogy épül. Ugyanerre figyelmeztet az 1 Péter 8,5: a gyülekezetnek kell felépülnie az Alkotó elképzelése szerint lelki házzá! Az összehordott építőanyag még nem felépített ház!

Bonheffer mártír teológus szavaira utalva az mondható: a gyülekezetépítés célja az, hogy a pszichikus közösség pneumatikus közösséggé legyen!
”A keresztyén testvériség nem eszménykép, melyet meg kellene valósítanunk, hanem valóság, amely Istentől Krisztusban adatott, s melyben nekünk részünk lehet…
Mivel a keresztyén közösség egyedüli alapja Jézus Krisztus, ez a közösség nem pszichikus, hanem pneumatikus valóság. Ebben teljességgel különbözik minden más közösségtől. A Szentírás szavával ’pneumatikus’, a ’ Szentlélek szerint való’ az, ami csak a Szentlélek műve, a Szentléleké, aki Jézus Krisztust Urunkként és Üdvözítőnkként adja a szívünkbe. Ezzel szemben ’ pszichikus’, vagyis ’az emberi lélek szerint való’ az, ami az emberi lélek természetes ösztöneiből, képességeiből és hajlamaiból fakad.
Minden Lélek szerinti valóság alapja: Isten világos, kijelentett Igéje Jézus Krisztusban. Ezzel szemben minden emberi valóság alapja: az emberlélek homályos, átláthatatlan ösztönei és vágyai. A Lélek szerinti valóság alapja: az igazság; az emberi valóság alapja: a vágy. …
A kegyes emberek persze mindezzel a legmagasabbat és a legjobbat kívánják szolgálni, ám mégis a Szentlelket fosztják meg trónjától, s száműzik valószerűtlen távolságba.” (Bonhoeffer Szentek közössége 20. lap) Majd így folytatja: „minden keresztyén közösség számára létkérdés, hogy sikerül-e idejekorán megkülönböztetnie ….. a lélek szerinti közösséget az emberek szerintitől.” (27. lap.)
Mindazok a gyülekezetépítési kísérletek, amelyek emberi, pszichikus közösségépítési elveket csempésznek a mindennapi gyakorlatukba, nemcsak a lényegtelen dolgokkal kötik le az időt, hanem elragadják a figyelmet az ’egy szükséges’ elől. Rövidtávon sikeresnek tűnnek, de valójában zsákutcába juttatnak.

Emeljük ki a három legfontosabbat a gyülekezetépítés „hogyan?”-jából!
1. Az imádság. Nincs gyülekezetépítés imádkozó elkötelezettek nélkül. Szép példáját láttam ennek az ezerkilencszázkilencvenes években Felsőnyéken, ahol Nagy Jánosné lelkésznő néhány fiatallal együtt elkezdett imádkozni, hogy legyen ifjúsági csoport a kicsiny gyülekezetben. Nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem a lelkésznő ezek közül. Félre tett minden egyéb más feladatot, mert tudta, hogy a gyülekezetépítéshez elsősorban nem dolgos és adakozó kéz kell, hanem imádkozó kéz. Az imádkozó kéz nem lustálkodó kéz! Éppen ezért mondható, az imádságra fordított idő nem elvesztegetett idő! Így e kicsiny gyülekezetben hatalmassá terebélyesedett az ifjúsági munka.
A gyülekezetépítésben a türelmetlenség többet árt, mint használ. Akkor is, ha „szent türelmetlenségnek” igyekeznek is álcázni. Imádság nélkül a missziói lelkület is türelmetlenséggé válik. A türelmetlenség könnyen elveti a versengés magvát, ami a legnagyobb akadálya az együttműködésnek, és a gyülekezet életére nézve „egy torzszüleményt, álmissziót eredményez” (Benkő István).
Ki kell várni, amíg megérnek a feltételek, illetve, azt a pillanatot, amikor Isten el akarja ügyét indítani. Hiszen napjainkban is előfordulhat, hogy egy mai Dávid a legnagyobb jó szándéka ellenére sem építheti fel a templomot, hanem utóda Salamon számára adatik meg. Ez nemcsak a kövekből álló templom építésére érvényes, hanem az élő kövekből valóra is. Hiába is akarnánk a mai Dávidot sürgetni ez irányban, ezzel inkább csak lebénítjuk őt abban, amire megbízatást kapott.

2. Munkatársi gárda kialakítása. Olyan lesz a későbbiekben a nagy létszámú közösségben az emberek közötti kapcsolat, amilyen az elsőként bekapcsolódottakkal kialakult. El kell kérni Istentől az alkalmas munkatársakat, akik képesek a konfliktusmentes együttmunkálkodásra.
Erre figyelmeztet Tomka Ferenc: „a gyülekezetben szükség van mindenféle ember szolgálatára. Nagyon jó, ha van a gyülekezetben egy r.k. focicsapat. De ha bejön a gyülekezetbe egy MB 1-es labdarúgó, ne ő legyen a focicsapat vezetője! Hanem a focicsapatnak egy hívő, érett keresztyén ember legyen a vezetője. Az MB 1-es legfeljebb az első segítője legyen a csoportvezetőnek. Ugyanis az egyházban nem arról van szó, hogy mi MB 1-es focicsapatot csináljunk. Hanem arról, hogy a hívő gyerekeket Jézus Krisztus útján segítsük. Ebben lehet segítség egy elsőosztályú labdarúgó, ha bekerül az egyházba. De az ifjúsági csoportot és a gyülekezet labdarúgó szakosztályát egy alkalmas és felkészített csoportvezető vezesse!” Nagy szükség van az egyháznak a világban elismert szakemberek segítségére, de szó sincs arról, hogy a gyülekezetben automatikusan valamilyen rétegmunkának a vezetői legyenek! (Tomka Ferenc: Plébániai Közösségépítők, 2. lényegesen bővített kiadás, év megjelölése nélkül)
Ahogyan nem jó csoportvezető az, aki nem elkötelezett, ugyanúgy nem alkalmas az sem, aki nem elég képzett. Hiába akarnánk angolul nem jól tudó, de elkötelezett embereket felkérni angol nyelvű bibliaóra vezetésére. Inkább ne kezdjünk bele olyan programba, aminek még nincs meg a megfelelő munkatársi gárdája! Várjuk ki az alkalmasak bekapcsolódását! Lehet, hogy a szomszédos gyülekezetekben bizonyos programok már nagy sikerrel zajlanak, de ha még nincs meg az alkalmas munkatársi gárda, testvéri közösség, imádkozzunk türelemmel, nehogy úgy járjunk, mint Szkéva fiai. ( ApCsel 19,14kk)
A munkatársak közül egyesek szakértelmükkel támogatják a lelkészt, mások ugyanúgy tudnak egy-egy kritikus pillanatban lelkesíteni, mint Mózes mellett Mirjám a dobokkal és a tánccal. De a legfontosabbak, akik imatársai és „hátvédei” a lelkipásztornak.

3. A gyülekezetépítés sok egyházközségben éppen a házasságsegítő, szenvedélybetegeket gyógyító, hitépítő országos missziók munkája segítségével valósul meg. Bármely missziónkban megtapasztalható, hogy mit jelent az új ember felöltözése és az ó ember megöldöklése. A lényeg, hogy átéljék az újjászületést, és ez az új élet növekedését jelenti majd. Lássák a hit erejét és megérezzék, hogy az nemcsak elméleti tételek igaznak tartása!

A gyülekezetépítés egyik következménye, amikor új gyülekezet alakul.
Istennek legyen hála, hogy megtapasztalhattuk ezt feleségemmel 1984-ben, amikor kicsiny szórványunk, Solymár, többévi munka után önállóvá válhatott.
Minden olyan településen létre kellene hozni második vagy harmadik önálló gyülekezetet, ahol több ezren vallották magukat reformátusnak a 2001-es népszámlálás alkalmával. Így rendelkezett az 1933-as missziói törvény, de sajnos ez az 1995-ös missziói törvényből kimaradt! Erre bátoríthat Biatorbágy példája, ahol 2036 református lelket regisztráltak a 2001-es népszámláláskor. E településen történelmi okok miatt 2 gyülekezet él, míg az egyházmegyében sok, ennél népesebb reformátussággal bíró településen csak egy gyülekezet szolgál. Pedig két gyülekezet mind az épülésben, mind a gyarapodásban is hatékonyabb!
Nemcsak kampányt szeretnék indítani, hanem céltudatos előkészítést és fáradságot nem ismerő kivitelezést is, hogy az új városrészekben és agglomerációkban -amelyekbe évtizedek óta áramlanak híveink az ősi református falvakból- legyenek mindenki számára elérhető közelségben református gyülekezetek!

Riskó János