Címlap

A példabeszédek könyve

Dányi József

Címe szerint ez a könyv “Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának” példabeszédeit tartalmazza. Az Ószövetség ősi nyelvén Mislé Selomó, vagy csak Mislé néven emlegették, s a Prédikátor könyve és az Énekek Éneke írásaival együtt Salamontól eredőnek vallották, vagyis e könyvek szerzője a hagyomány szerint Salamon volt.
Nagyon sok témával foglalkozik. Szinte az élet egész területét átfogja, tapasztalatainak és életbölcsességének rögzítésével. Ezeknek kezdete, az Úr félelme (1,7).

A Biblia tudósai több különálló, fogság előtti időből származó mondások gyűjteményének tekintik. Salamon mondásaiból két gyűjteményt különböztetnek meg: a) 1,2-9,18-ig, b) 10,1-22,16-ig. Ugyancsak két gyűjteményt látnak a bölcsek mondásaiból: a) 22,17-24,22-ig, b) 24,23- a 34-ig. Ez utóbbin belül is kiemelik Salamonnak Ezékiás emberei által összegyűjtött mondásait (25-29), Agur (30.r) és Lemuel szavait (31.r).
Az ókori kelet más területéről is ismerünk hasonló gyűjteményeket. Ezek közül kiemelkedik az egyiptomi és a mezopotámiai, melynek hatásai sokak szerint kimutathatók. Izrael bölcsességirodalmának más, magasabb rendű szempontja van: Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és az intést csak a bolondok vetik meg (Péld. 1,7 vö.: Péld 9,10, Zsolt 110,10, Jób 28,28). A bölcsesség csúcsa: az ember elismeri Istent és reá vetett tekintettel, igényének tudatában cselekszik. A chokma héber szó közmondásszerű bölcsességet jelent. Nem elméleti képzettséget, hanem gyakorlati hozzáértést. Talán ezért vett át belőle s olykor át is alakított a saját viszonyainak megfelelően sok életbölcsességet a mi népünk is.

A példabeszédek könyvének bölcsei fővárosokban, királyi udvarokban éltek. Itt “születtek” bölcs mondásaik is, nem egy esetben a tanító jellegű lírai irodalom remekeiként, hogy a hívő a maga világában felismerje a helyzeteket és tudja a sokszor hétköznapinak tűnő bonyodalmak legjobb megoldását. Ezért találjuk meg benne a profán – templomon kívüli – élet területeire vonatkozó világos megállapításokat, azt a meggyőzést, hogy Isten népének élete mindig Isten előtt történik. Feltárja azokat a hasznossági szempontokat, amelyek miatt érdemes bölcsen, azaz Isten félelmében cselekedni, azaz vállalni e könyv nem annyira egyéni, mint inkább társadalmi etikáját. Ezért a könyv vitathatatlan szándéka a nép oktatása, kulcsszava az igazi bölcsesség. Ezért is figyelhetjük meg azt a tényt, hogy könyvünk az egyszerű emberek életével, és nem az előkelők dolgaival foglalkozik leginkább.

Sajátos szempontból mérlegelve azt is mondhatnánk, hogy e könyvben a tudomány előtörténetét ismerhetjük meg, hiszen a tudományt az emberiség szellemtörténetében – vagy ha úgy tetszik - világunkban az életbölcselet előzte meg mindenfelé. Ez az életbölcselet itt rövid, közmondásszerű mondatokban áll előttünk. Olykor kérdésünk lehet, hogy a meglehetősen nagy számban jelenlévő világi jellegű mondások mi módon kerülhettek Bibliánkba, és hogyan válhattak a Szentírás részévé? A felelet egyszerű. E mondások gyökerei – olykor rejtetten – az istenfélelemből indulnak, s a bennük megszólaló gondolat jól elfért a többiek mellett akkor is, ha marginálisnak látnánk. Teljes nyitottság mutatkozik ebben a könyvben a “kívülvaló”, a más népek irányában. Mintha azt mondták volna: tanulnunk kell egymástól akkor is, ha a másik egyiptomi, arab vagy egyéb néphez tartozik. Ezt a kötetlenséget vette át és hordozza a tudomány is. Nem véletlen, hiszen a bölcsesség és tudomány az emberiség közös kincse és ügye volt és az is maradt.

Salamon uralkodása Kr.e. 972-932-ig vagyis 40 éven át tartott. Dávidnak Betsabéval való házasságából született, nevelője valószínűleg Náthán próféta volt. Eleinte mélyen hívő ember volt (ld. “templom felszentelési imádsága), később sajnos eltávolodott az Úrtól. Az ószövetségi nép első templomát hét és fél év alatt építteti meg, s gyakorlati képességei mellett rendkívüli szellemi képességei is vannak. Uralkodásra termett, (közigazgatásilag, pénzügyileg, adó-végrehajtásilag, a nép szociális helyzetére kitekintően is) megszervezi az országot, ugyanakkor bölcsessége is messze földön híres, hisz Sába királynő is ajándékok gazdagsága közepette tesz látogatást nála. Szellemes társalgó, bölcs mondásokat gyűjtő, zenei képességét atyjától (Dávidtól) örökli (ld. Zsoltárok néhány fejezete). Uralkodása békében telik el, nem visel háborúkat, királyi palotáját a világ ragyogó központjává akarja tenni. Uralkodásának történetét a Királyok két könyvének az elején és a Krón 28. része elején találhatjuk meg.

Gazdag bölcsességirodalmából szolgáljon tanulságul számunkra egy üzenete, amit a Példabeszédek könyve 20,1-13 verseiben olvashatunk, kiváltképpen a 6. versben: “a legtöbb ember talál valakit, aki jó hozzá, de hű embert, azt ki találhat”. A legújabb fordítás szerint: “…megbízható embert ki találhat?” Igénye volt már az ószövetségi embernek is: valamit keresett egyik ember a másikban, hiányzott az életükből valami. Hűséget kerestek – jóságot találtak. Az emberiséget közösségi életre teremtette Isten, nincs tehát indoka az ún. “elidegenedés elméletének”. Együtt éljük az életet, együtt hódítjuk meg a világot, mert az ember önmagában soha nem lehet teljes.
Mi a hűség? Folyamatos állapot, melyben valakire nemcsak egyszer számítok.
Mi a jóság? Nem folyamatos állapot – mert lehet egyszer valakivel jót tenni, utána nagyon sokszor gonoszt.
De már az ószövetségi ember is hűséget igényelt (megbízhatóságot). Persze, jó dolog jó emberrel találkozni, - de mégis a hűséget szomjúhozták.

Tudván tudjuk, hogy az ószövetségi embernek nem volt Krisztusa! A keresés egy állandó, nyugtalan állapot volt, nem találták a megújulást – zárt közösségben, egymástól távol éltek, de az igény erre ott volt az emberek szívében.
- Isten elküldte Fiát, az Úr Jézust, megszánta ezt a vágyakozó embert, aki csak szaporította a bűnt, de íme itt a reménység.
- Valósággá válhatott az, amit az ószövetség embere nem élhetett meg, és nem érhetett el, hogy egy hűséges barátot találjon. Olyat, akit ha megbántasz, néha hátat fordítasz, akkor is hűséges marad. De Krisztusra mindenki találhat! Elkísér a bölcsőtől a sírig és a mindennapok irányítója is.
- Ám a mai ember igényei sem változtak. Mi is azt keressük, akiben megbízhatnánk. És megdöbbenünk, hogy nem találjuk egymásban. Jézus azt mondja a gazdag ifjúnak: “senki sem jó, csak az Isten!” (Valaki lehet, hogy már tett jót velünk, de jósága nem volt tartós. – De hűséget(?) ki találhat?)
- Ó, hányan fogadnak hűséget ebben a világban! Hányan esküsznek mindenre, testileg, lelkileg, hogy “soha(!)” nem hagyják el egymást. Ó, hány emberi lélek kívánja ezt az emberi hűséget! nem erre teremtettünk! Ezt a “hűséget” nem a másik emberben kell keresni, hanem abban a Jézusban, aki önmagát áldozta fel értünk! Jó emberrel találkozhatunk – de hűségessel- nem! De Jézus soha nem hagyja el azokat, akik ragaszkodnak Őhozzá! Kérése csupán egy: fogadjuk be Őt!

Ma – kire mernéd rábízni életedet? – Ha most még igent mondasz valakire, - az élet majd nemet mond!



Példabeszédek könyve

1. Ki a könyv szerzője?
2.Mivel kezdődik a bölcsesség?
- Péld.1:7. A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.
3.Honnan jön a bölcsesség?
- 2:6. Az Úr ad bölcsességet.
.Mennyit ér a bölcsesség?
- 3:14-15. Jobba ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott
aranynál ennek jövedelme. Drágább a fényes kárbunkulosoknál.
4.Mi lesz a paráznaság vége?
- 5:4-5. Annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű éles tőr. Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. – 7:27.
5.Mi van a város hasznára?
- 11:11. – Az igazaknak áldása által emelkedik a város.
6.Hol van megelégedettség?
- 15:16-17. – Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, ahol háborúság van. Jobb a paréjnak étele, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol van gyűlölség.
7. Van-e helye a családi fegyelmezésnek?
13:24. – Aki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát, aki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel. 23:13-14., 22:15.
8. Mire visz a részegség?
23:29-35. – Kinek jaj? Kinek Ó, jaj? Kinek versengések? Kinek panasz? Kinek ok nélkül való sebek? Kinek szemeknek veressége? A bornál mulatóknak, akik mennek a jó bor kutatására…..
9. Még kiknek a bölcsességei?
30:1.,31:1. – Agur, Lemuel király.
10. Melyik asszony dicséretre méltó?
31:31. – Csalárd a kedvesség és hiábavaló a szépség; amely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának.
11. Miért nyugtalan az ószövetségi ember?
12. Mi a különbség Isten hűsége és az ember hűsége között?