Dányi József

A könyv héber elnevezése: Kohelet. Ezt a nevet a magyarázók többsége abból a gyökből származtatja, amelynek jelentése “összegyűjteni” és fenti alakjában azt a személyt jelzi, aki a gyűlést összehívja és szól az emberek előtt (Jub. K). Erre utal a név görög változata: az “ekkléziasztész” is, amelyből német fordítása nyomán kapta könyvünk a magyar nevét: Prédikátor könyve.

Ez az írás a héber kánonnak ahhoz a részéhez tartozik, amelyet “Az öt tekercs”-ként szoktunk emlegetni. E tekercseket egy-egy ünnepen olvasták fel a gyülekezet előtt. A Prédikátor könyvét az ún. Sátoros-ünnepen.
A hagyomány hosszú időn át vitán felülinek tekintette, hogy a bevezető vers – “a Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei “ - senki másra nem utalhat, csak egyedül Salamonra. Ma a tudósok érvek hosszú sorával bizonyítják, hogy a könyv sokkal később keletkezett, Kr.e. 300 körül. Így a bevezető vers vagy azt akarta kiemelni, hogy itt olyan bölcsességről van szó, mint ami a köztudomásúan bölcs Salamoné volt, vagy azt, hogy a szerző Salamon emlékének is hódolva, az Ő nevével helyezi olvasói szívére mondanivalóját a legmegfelelőbb ajánlással.

A könyvben mutatkozó görög szellemi hatások miatt többen arra gondoltak, hogy a mű esetleg Alexandriában keletkezhetett, mások pedig a Palesztina területén történt létrejöttét emlegetik, és a jeruzsálemi keletkezést valószínűsítik.
A Prédikátor az élet értelmére keres választ. Semmiképpen nem tud belenyugodni abba, hogy minden hiábavalóság. A halállal szemben az Isten feltétlen elfogadása a megoldás, egyébként érvényes a minden hiábavalóság gondolata. Ám ha ez így van, akkor az embernek élveznie kell az élet kínálta apró örömöket, az emberi kapcsolat adta lehetőségeket és a napjait kitöltő értelmes munkát. Így minden baj és gond ellenére, örülhet a tisztességnek.

Ez a fajta “bölcsesség” ahhoz a rezignált szkepszishez vezet, amelyben bizonyosságok híján semmi nem biztos. Azonban még így sem rendült meg a Prédikátor Istenbe vetett hite. Legfeljebb Isten távoli léte és transzcendenciája eszünkbe juttatja a madáchi képletet: a gép forog, az alkotó pihen…

Voltak idők, amikor a Prédikátor könyvét Salamon bűnvallásának tartották, aki élete végén Isten és emberek előtt így akarta magát megalázni. Az 1,12-ben azonban azt mondja magáról a szerző, hogy: “Én a Prédikátor, Izrael király voltam Jeruzsálemben…” Salamon azonban haláláig uralkodott és így e szavakban biztos jelet látnak afelől, hogy csupán reá hivatkozó megnyilatkozásról van szó.
Túl azon, hogy a könyv elégtelennek tartja a földi dolgokat a maradandó boldogsághoz, ezt kulcsszóként használható fogalomban is kifejezésre juttatja. Ez a kulcsszó: Semmiség.

Van a könyvben néhány olyan kifejezés is, amit a különös ismertető jelek közé számolhatunk, már csak azért is, mert a Szentírásban csak itt fordulnak elő. Ilyenek például:
A nap alatt (28-szor), semmi új az ég alatt (3-szor) semmi új a Földön (7-szer), minden hiábavalóság (37-szer), hiábavalóság és kapkodás a szél után (37-szer)
Jahwe nevét a könyv nem említi, Istenre az Elohim névvel utal.
Az Újszövetség nem említi, nem idézi.
Az egész könyvben látszik az ember megváltásra szorultsága, mérhetetlen nyomorúsága, s ugyanakkor e témában csak a végtelen hallgatást találjuk. A nagy hiányosságban sehol egy biztató jel. Valaminek azonban mégis kellett lennie, hiszen a zsidók bizonyára nem véletlenül olvasták fel évről-évre a Lombsátor ünnepén, azon az ünnepen, melynek utolsó nagy napján egyszer Jézus így kiáltott: “Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék!” (Jn 7,37)

1. Mit jelent a könyv címe?
2. Melyik ünnepen olvasták fel rendszeresen?
3. Minek látja a könyv írója az emberi életet, mi a könyv kulcsszava?
4. Kinek a bűnvallásának tartották a könyvet?

5. Mi a fő eredménye?
i. 1:2. – Minden hiábavalóság!
6. Hány helyen kereste a boldogságot?
1. 1:17., 2:4, 5, 13. – Adtam az én elmémet a bölcsességnek tudására, - elvégeztem az én szívemben, hogy boritalra adom magamat, - Felette nagy dolgokat cselekedtem, - Azért fordultam én, hogy lássak bölcsességet…, azt, amit régen cselekedtek..
7. Milyen távlata van a prédikátornak?
1. 3:19-20. – Az ember fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez….,
2. Mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.
8. Miért jobb kettőnek?
1. 4:9-12. – Ha elesnek is, az egyik felemeli a társát….., hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegesznek…,
9. Milyen ideje van mindennek?
1. 3:1-8. – Rendelt.
10. Mikor jó Teremtőnkről megemlékezni?
1. 12:3. – Emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idején.