Címlap

Ézsaiás-Jeremiás, Ezékiel

Tariska Zoltán

Bevezetés:
Az ÓSZ-i választott nép életében 3 kiemelten fontos tisztség volt: a papi, a prófétai és a királyi tiszt. Mindez előre mutatott az Isten – ember Krisztusra, aki Isten kegyelembe fogadott népének tökéletes főpapja, főprófétája és királya.
A próféta szó (héber eredeti: nábi) jelentése: látó. Olyan ember, aki egy adott korban, kultúrában, történelmi helyzetben minden külső tényezőtől függetlenül a világmindenség teremtőjétől kapott lelki látása alapján Istentől kijelentést, útmutatást kapott jelenbeli és jövőbeli eseményekre. Mindezek szorosan összefüggésben vannak Istennek azzal az egész emberi történelmet átívelő és összekötő tervével, amelyet a kijelentés alapján Isten üdv-tervének nevezünk (üdvösség: isteni szabadítás és megtartás a gonosszá vált világban a gonoszság hatalmából a belső, lelki rabságból, és megtartás Isten számára, Isten örök céljaira, az adni tudás szabadságára).
A próféták mondanivalójának súlyát az adja meg, hogy így kezdhetik mondanivalójukat: Így szól az Úr, Így szól az én Uram, az Úr. Azt soha nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezeket a bibliai könyveket olvasva, hogy a próféták miközben Istent képviselték nemzetük körében és az akkori világtörténelmi kontextusban, mindig hűségesek maradtak nemzetükhöz. Volt, akinek a prófétai voltát a babilóni világbirodalom uralkodója is elismerte, és felajánlotta neki a lehetőséget, hogy a királyi udvarban éljen (ld. Jeremiás). De a próféta ezt nem fogadta el, inkább vállalta a kiszolgáltatott Isten népével maradást, még akkor is, ha ez számára mártírhalálhoz vezetett (Ézsaiás).
4 nagyprófétát ismerünk: Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel és Dániel, valamit 12 kisprófétát.

1.) Rövid kitekintés Ézsaiásra és korára

ÉZSAIÁS

Ézsaiás az első a könyvet író próféták közül. Nevének jelentése: Isten üdvössége, Isten az üdvösség, az Úr segít.
Életéről és koráról a következőket lehet tudni: Isten a jeruzsálemi templomban hívta el a prófétai szolgálatra (6,1). Ezért tartjuk ma is nagyon fontosnak a belső elhívást Isten szolgáinak életében. Pontosan megnevezi az időpontot is: Uzzijá király halála évében, ez pedig Kr.e. 740. Ekkor már érett fiatalember, ami azt jelenti, hogy 25-30 éves kora környékén járt. A könyve elején megnevezi azt a 4 királyt, akik idején prófétált. Az utolsó király, akinek ideje alatt még biztosan élt és munkálkodott Ezékiás király volt, aki Kr.e. 695-ig uralkodott. A hagyomány szerint Ezékiást fia, Manassé követte a trónon, akit istentelen királyként tart számon a Szentírás. Ő nem tartott igényt az Úr prófétáira. Bár a Biblia nem beszél róla, de valószínűsíthető, hogy Ézsaiást, aki idős kora ellenére is üldözötté vált. Manassé idejében, mikor egy fatörzsben rejtőzött el, a király parancsára a fával együtt elfürészelték.
Kik voltak a próféták? Olyan Istentől kiválasztott személyek, akikhez Isten szól, kijelenti magát nekik, és ők ezt a kijelentést továbbadták korukban az ószövetségi választott népnek. Ennek a népnek ui. volt egy speciális küldetése: nemzedékről nemzedékre hordozniuk, őrizniük és tovább kellett adniuk a Messiás jövetelének Istentől kapott ígéretét (1Móz 3,15; 12,3). Mondanivalójukat így kezdték: Így szól az Úr. Ez a legnagyobb felelősséget jelentette: Isten nevében szólni. Sajnos, az Ördög már abban a korban is támasztott utánzókat, akik hamisították az Isten kijelentését, és olyan kijelentéseket mondtak, amiket nem Istentől kaptak, amik nem is következtek be. De a maga akaratát kereső emberi lelkek szívesebben hallgatták ezeket a bűnt nem megítélő, bűnbánat nélkül is jobb sorsot, Istentől való szabadítást, jobb jövőt, Izráel nagyságát jövendőlő hamis prófétákat, mint az Isten szentségét, bűn miatti ítéletét, örök akaratát hirdető prófétákat.

Ézsaiás személye

A bibliai könyv alapján a következők tudhatók meg Ézsaiásról: családos ember volt, akinek a felesége is prófétaasszony volt (8,3). 2 fiának Isten szerint prófétai nevet ad: „a maradék megtér” és „hamar a zsákmányra, gyorsan a prédára” (7,3; 8,3). Íráshoz értő ember volt, sőt körülötte tanítványi kör alakult ki (8,16-17). Bejáratos volt kora királyaihoz, Ezékiás király mint kegyes ember, Ézsaiás segítségét is kéri. Kora történelmi eseményeit jól ismerő, és azokat Isten szemszögéből látó emberként adja tovább a kapott kijelentéseket. Műveltsége saját kora átlagműveltségéből kiemelkedik a Biblia ismerete terén is.

Kortörténeti összefüggések

Szabad és gazdag országban kezdte prófétai működését, meghódított, adó-fizető, az idegen megszállás pusztításában sínylődő országban fejezte be. Ebben az időben a kisebb szomszéd népek is gyakran egymás ellen fordultak, de erre az időre esik a keleti birodalmak kialakulásának kora. Előbb az asszír birodalom foglalja el az északi 10 törzs területét (Kr. e. 722, majd 701-ben a megmaradt 2 törzs, Júda királysága ellen fordul. Az asszír birodalmat a babiloni, majd a méd - perzsa uralom váltotta. De ez már több évszázadot ölel fel, viszont az ószövetségi választott nép életét, sorsát ezek a világbirodalmak nagyban befolyásolták.
Egyiptom, mint szomszéd ebben az időben már nem volt olyan erős, mint a korábbi évszázadokban. A próféták üzenete éppen ezért az emberekben, uralkodókban vagy birodalmakban segítséget látó „reálpolitikát” folytató uralkodók számára éppen ez volt: ne bízzatok az emberekben, se az idegen népek bálványaiban, még akkor sem, ha azok – átmenetileg – a világpolitika színpadán sikereseknek látszanak is, mert a világtörténelmi események Isten határozata, akarata szerint történnek. Ő a történelem ura, és az is marad minden körülmény között. Ezt nehezen tudták elfogadni azok a királyok és vezető emberek is, akik harcolni akartak nemzetük dicsőségéért, de azok is, akiket pl. Isten alázatra, átmenetileg az idegen birodalom számára való adófizetésre int.
A hitélet a különféle külső és belső pogány és bálványimádó hatások miatt – északi 10 törzs Salamon után 2 aranyborjút imád – a vallási szinkretizmus kora. Ez a nép életében is súlyos elhajlásokhoz vezetett. Vallási formalizmus, kiüresedett templomi alkalmak, Isten szentségének semmibe vétele és az élő Isten akaratával szembeni engedetlenség volt a jellemző.
Összefoglalva: nem könnyű korban és körülmények között hívta el Isten Ézsaiást arra, hogy hirdesse akaratát, ítéletét, szentségét, az engedelmessé-get és az istenfélőknek az elkészített kegyelmét. De akit Isten elhív a történelem bármely pontján, az csak ugyanazt válaszolhatja, amit Ézsaiás válaszolt: „Itt vagyok, engem küldj!” (6,8).

Ézsaiás könyvének tartalma

Ha egy mondattal össze lehetne foglalni Ézsaiás könyvét, talán így mondanám: Ézsaiás könyve arról szól, hogyan bánik, cselekszik az örökkévaló szent, hatalmas és hűséges Isten a történelemben egészen a célba érkezésig. Már az első fejezetben megfogalmazódnak Ézsaiás fontos témái: a külsőleges istentisztelet, szertartások, böjt ítélete; Isten kegyelme, ahogyan a bűnös felé mentő, irgalmas szeretettel fordul; Isten szentsége, amelyet nem csak elhívásakor látott és tapasztalt meg, hanem ami alapján Izráel Szentjének nevezi Istent; és a maradék, akik az Isten ítéletei közepette a bűnbánat és megtérés útját megtalálva Isten megtartó kegyelméből. Isten népének megújulása csak a személyes bűnbánat, bűnvallás útján lehetséges, ám minderre csak azért van lehetőség, mert Isten kegyelmével fordul választottai felé: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok” (1,18).

A következő fejezetek fontos témája „az Úr napja”, „az a nap”, „seregek Urának napja” (2,12). Ezt a próféta az Isten igazságos ítélete napjaként látja és láttatja. A próféciák itt is mint a további fejezetekben két síkon mozognak. Van egy olyan üzenetük, amivel Isten Ézsaiás kortársait szólítja meg, figyelmezteti arra az ítéletre, amely hitehagyásuk és ebből eredő erkölcsi magatartásuk miatt utol fogja őket érni rövidesen. De ezeknek a próféciáknak vannak olyan mondatai, amelyek eszkatológikus, azaz a történelem utolsó idejére és Isten utolsó ítéletére mutatnak előre.

Az 5. fejezet különösen megvizsgálja Isten népét, amelyet egy Isten által ültetett szőlőskerthez hasonlít, amely azonban nem teremte meg a gazdájának az őt megillető jó gyümölcsöt. Ezért Isten magára hagyja és szabad prédává teszi a környező népeknek. Súlyos figyelmeztetés, amely azonban a többségben süket fülekre talált.
A 6. fejezetben Ézsaiás saját elhívását írja le. Minden próféta és igehirdető küldetése Isten szentségének „meglátásával”, felismerésével kezdődik. Csak annak lesz hiteles a bizonyságtétele, aki átmegy az Istentől való megtisztításon, és akkor szól és azt mondja, amit Isten bízott rá.

A 7 – 8. fejezet a 734-733-ban kitört szír – efraimi háborúval foglalkozik. A prófétának azt az üzenetet kell vinnie királyának: ne ijedjen meg az ellene támadóktól, maradjon hűséges Istenhez. Ám a történelmi események Isten szerinti látása mellett el kell mondania azt is: akik a babonákban, jóslásokban hisznek, halottidézőkhöz fordulnak, azok elfordultak a mindenható Istentől.
A 9. fejezet egy nagyon fontos témát mutat be, amely aztán Ézsaiás könyvében sokféleképpen visszatér: Az eljövendő Messiásról ad Isten kijelentést: „Egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége…” (5-6). A Messiás uralmát mutatja be a 11. fejezet, ahol a messiási béke megvalósulását halljuk a prófétától.
Közben elhangzanak az ítéletet tartalmazó próféciák a gonosz vezetőkről, majd az éppen fenyegető világbirodalomról, Babilonról és a környező népekről (10; 13-25; 28-30; 34). Egy pillanatra álljunk meg a 14. résznél. Miközben egy földi király bukásáról szól Ézsaiás, elmondja azt is, hogy az Isten ellen lázadó ember mögött az áll, aki a bűneset előtt Isten ellen lázadt az angyal-világban, és Isten helyére akart ülni. A próféciák megértésében mindig fontos megkeresnünk: mi volt az ott és akkor megszólaló üzenete Istennek, mi érvényes ebből ránk, és mi az olyan üzenete, amely ezután fog még beteljesedni.

A 26 – 27.; 32 –33; 35. fejezetekben egy másik nagyon fontos témát vesz elő a próféta: Isten nem hagyhatja engedetlenné vált népét ítélet nélkül, de haragja nem tart örökké, sőt, azt ígéri, hogy lesznek,, akiket ő megtérít és a szétszórtságból is újra összegyűjti majd népét. Itt is fel-felvillan egy olyan prófécia a jövendőről, amely csak az Újszövetség felől értelmezhető, ill. ott látjuk beteljesedését. Pl. „Végül kiárad ránk a lélek a magasból” (32,15). Ez a prófécia az első pünkösdkor teljesedett be, és tart azóta is. Különösen is gazdag a 35. fejezet, amely a fogságból hazatérők örömét írja le. Ám nem csak olyan szavakat használ, amely az akkori korra értendő, hanem olyanokat is, amik az isteni váltság alapján értelmezhetők. A „szent út” tartalmában teljes mértékben a keskeny útnak felel meg (Mt 7,14). A „megváltottak” arra a váltságmunkára mutat előre, amelyet Isten csele-kedett Krisztusban a választottakért.

A 36-39 fejezetek egy konkrét történelmi eseményről, Isten jelenlétéről és kegyelmes szabadításáról szólnak. Asszíria királya Jeruzsálem ellen vonult. Vezérei Istent a bálványistenek sorába sorolva erőtlennek és tehetetlennek nevezik. Ezékiás király Ézsaiástól kérdezi meg Isten tanácsát, akaratát. Isten a felfuvalkodott ellenséget egy éjszaka megsemmisíti. Ezt Ezékiás Istentől való meggyógyítása követi, aki azonban nem tanult meg teljesen Istenben bízni, és eldicsekedett a gyógyulása után őt meglátogató követeknek kincseivel. Ezért a próféta Isten szerint megfeddi.

A 40. fejezettől megváltozik a próféciák hangneme. Itt következnek azok a fejezetek, ami miatt Ézsaiást az Ószövetség evangélistájának is nevezik. Isten vigasztalni akarja népét. A vigasztalás héber szava azt jelenti: az egyensúlyt vesztett embert az egyensúlyba vissza segíteni és ott megtartani. Milyen kifejező képe ez Isten Krisztusban végzett munkájának. Az elhangó ígéretek a Messiás, az Istentől érkező szabadító útjának készítésére szólítanak fel. Ez Keresztelő János munkásságában ment végbe történelmileg, de azóta is vannak Istennek útkészítői.
A következő fejezetekben Ézsaiás szól Isten mindenek feletti voltáról, tökéletességéről, arról, hogy csak Ő tud védelmet adni népének minden helyzetben, csak Ő tud újat cselekedni. Ezért értelmetlen a bálványokhoz fordulás, a bálványok tisztelete és segítségül hívása. Isten a hűtlen népről leveszi kezét, engedi a maga útján menni, de ha népe újra visszafordul hozzá, akkor Ő kész újat cselekedni velük, megváltottjait nem veti el örökre, még ha meg is fenyíti őket hűtlenségükért. Megszólal a megtérés, hit személyes oldala: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy (43,1), és ennek közösségteremtő ereje (40,31). Isten megszólítása személyes megszólítás, de aki válaszol rá, az egy új közösségnek, Isten megváltott népének a tagjává válik.

Különleges helyet foglalnak el Ézsaiás könyvében az Isten Szolgájáról szóló fejezetek: 42; 49; 52 vége; 53. Ezeket a teológia tudománya Ebed-Jahve énekekként ismeri. A szó jelentése: Isten szolgája. Ki ez a személy? A kollektív értelmezés szerint lehetne Izráel. De az Ézsaiás korabeli Izráel nem felel meg ezeknek a próféciáknak. Az egyéni értelmezés szerint Ézsaiás is lehetne ez a szolga. Ám az Újszövetség felől nézve csak egy értelmezése létezik ezeknek a fejezeteknek: Isten (szenvedő) szolgája Jézus Krisztus. Amit pl. az 53. fejezet mond el Isten szolgájáról, az Jézus szenvedéseiben szó szerint teljesedett be. A hithű zsidók számára az Ézs 53. ma is tiltott fejezete az Ószövetségnek.
Az utolsó fejezetekben a bűnöst mentő Isten ragyog fel. Megszólal hívó szava (55), könyörülete (57), amelyik nem csak Izráelé, hanem minden embernek szól (56). Így hív az igazi istentiszteletre, amelyik tőle indul, ahol Ő mondja meg, hogy mi tetszik neki és mit fogad el (58). A személyes bűnbánat vezet el a vele való kapcsolatban a megváltottak boldog életéhez (59-60). A kegyelem által munkálja Isten az egyén és a közösség életében azt az életet, ami célba fog érni az örökéletben. Ennek azonban nem csak elfogadói, részesei lehetünk, hanem akik a kegyelem megajándékozottjai, azokra magukra is azt a feladatot bízza Isten, hogy menjenek megszabadított életükkel a lelki rabok közé, hívogassanak, mutassák fel életükkel Isten dicsőségét, kegyelme végtelen gazdagságát (61-66).

Összefoglalva azt mondhatjuk el: Ézsaiás kora lelkileg egy nagyon nehéz kor volt. A környező birodalmak győzelmei sokak számára váltak kísértéssé: hagyjuk el az élő Istent. Ézsaiás a napi eseményeket örökkévaló összefüggéseiben látja. Próféciáiban Isten választ ad a mindennapok kérdéseire éppúgy, mint az üdvtörténet távlataira. Isten örök kegyelme megtérésre hív, de ugyanez a kegyelem munkálkodik az Istenben bízók életében mindvégig. Felragyog az új teremtés, a mennyei dicsőség.


Ézsaiás könyvének kérdései:

1.) Kik voltak a próféták?
2.) Mi jellemezte Ézsaiás korát?
3.) Hogyan hívta el Isten prófétájául? Miért fontos a belső elhívás?
4.) Milyen lesz az eljövendő Messiás a 9. rész szerint?
5.) Ezékiás király mit tesz hitből és mit nem?
6.) Ki és milyen az Úr (szenvedő) szolgája?
7.) Milyen Ézsaiás Istenképe?
8.) Mi a megváltottak küldetése?
9.)Foglald össze Ézsaiás életrajzát!
10.) Melyek kedves igéid Ézsaiástól?

Jeremiás könyve

Jeremiás nevének jelentése: Isten felmagasztal, Isten magasztos, Isten megalapoz
Kora: Kr.e 630-tól 580-ig.
Anatót nevű kis izráeli településen élt családjával. Papi családból származott. Bár megházasodhatott volna, hiszen ezt Izráelben semmi nem tiltotta a papoknak, mégis nehéz élete és sorsa alapján az egyedüllétet választotta.

Ha azt mondtuk, hogy Ézsaiás kora egy lelkileg és történelmileg hanyatló korszak volt, akkor ez sokszorosan igaz Jeremiás korára. Miután Kr.e. 722-ben az északi királyság elesett, az önálló Izráelt már csak a parányi Júdai királyság jelentette Jeruzsálem központtal. Ez a pici terület egyik oldalon Egyiptommal, másik oldalon az Egyiptommal is harcoló babilóni, méd és perzsa birodalom között helyezkedett el. Ezért az akkori világbirodalmak ütközőterületéhez tartozott. Ha valamelyik biztos hátországot akart tudni maga mögött a szembenálló világbirodalommal vívott harcában, akkor biztosítania kellett ezeknek a kis országoknak is a lojalitását.

Ebben a történelmi helyzetben Júda királyai nagyon sokszor nem Istentől várták védelmüket, nem őt szolgálták parancsai szerint, nem benne bíztak egyedül, hanem hol Egyiptomtól kértek segítséget és védelmet, hol Babilónia királyától. Isten a hozzá hűségeseknek megmutatta mindenek fölött való hatalmát, és sokszoros túlerőtől is megszabadította őket, de az őt elhagyókat kiszolgáltatta ezeknek a birodalmaknak.
Jeremiás korában érkezett el a kicsiny júdai királyság a végéhez. A szóban Istenben bízók, de cselekedeteikben Istennek nem engedelmeskedők voltak többségben a király tanácsadói között. Így szembefordultak Nabukadneccarral, aki elfoglalta az országot, megszüntette önállóságát és deportálta a lakosait. Csak a teljesen nincsteleneket hagyta ott.

Jeremiás maga nem tudott írni, ezért mindazt, amit Istentől kijelentésképpen kapott, Bárukkal íratta le. Az első kéziratot felolvasták a királynak, aki az Istentől elhangzottakkal kapcsolatos egyet nem értését úgy juttatta kifejezésre, hogy a tekercs lapjait elolvasásuk után tűzbe dobta. Isten parancsára Jeremiás elrejtőzött, és újra lediktálta próféciáit. Ezek így maradtak ránk.

Jeremiás próféciái eligazítanak a kor útvesztőiben. Mindenki számára ugyanazt az utat ajánlja: visszatérni, visszafordulni a szent és hatalmas Istenhez. Épp ennek a visszafordulásnak, megtérésnek a hiánya miatt olyan kiszolgáltatott és erőtlen az ÓSZ-i választott nép.
Jeremiás próféciáinak egészen sajátos része az, amikor önmagáról vall. Egy őszintén küszködő lelkű embert ismerhetünk meg. Elmondja azt is, milyen komoly lelki terhet jelent számára minden körülmény közepette vállalni Isten kijelentésének továbbadását. Van, amikor szinte perel az őt kiválasztó Istennel: Rávettél és rávétettem (20,7). Máskor arról vall: Igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt.
Tartalmában minden fontos elhangzik: felszólítás bűnbánatra, felfedi a próféta az ítéletért kiáltó gonoszságot. Szomorúan szemléli az Isten üzenetével szembeni makacsságot népe életében.
A 18 rész egy képhez köti Isten kijelentését: népe, az emberek hasonlítanak az agyaghoz, Isten hasonló a fazekashoz, aki az agyagból edényt készít. De ha elromlik formáltatása közben egy edény, a fazekas összegyúrja az agyagot, és új edényt formál belőle. Ehhez istennek, mint az emberek alkotójának van hatalma.

Világosan kell szólnia az igaz és a hamis prófécia közti különbségről. Isten szerint látva világosan látja a közeledő ítéletet. Mivel azt kell mondania: aki megadja magát a káldeusoknak, az életben marad, aki nem, az elvész, ezért hazaárulással vádolják meg. Emiatt Jeruzsálem ostroma alatt börtönbe vetik, sőt egyszer az árnyékszék gödrébe. Isten megmenti őt, és Jeruzsálem elestekor Nabukadneccar király el akarja vitetni a királyi udvarába. Jeremiás inkább hazájában marad a nincstelenekkel. Ekkor a megbízott helytartót meggyilkolja egy királyi vérből származó tiszt. Ezután a megmaradtakkal Egyiptomba menekülnek sokan.

Jeremiás prófétai tisztéhez tartozott az is, hogy a fogságban élőket bíztassa és bátorítsa, főleg a foglyoknak gyors hazatérést ígérő hamis prófétákkal szemben. Őrajta keresztül mondta el Isten: ez a fogság 70 évig fog tartani, amint később ez tényleg így is történt. A fogságban levőkhöz küldött levele minden kor emberének lelki útmutatást ad arra nézve, hogyan éljünk saját lakóhelyünkön: „Fáradozzatok annak a városnak a békességén, ahová fog-ságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek” (29,7). A könyv utolsó fejezetei a különböző pogány népekkel kapcsolatos ítéleteket tartalmazó próféciákat írja le.
Jeremiásnál is többször találkozunk azzal, amit Ezékielnél láthatunk: nem csak szavaival volt feladata Isten kijelentésének hirdetése, hanem életével, cselekedeteivel is.

A zsidó hagyomány szerint Jeremiást idős korában feldühödött honfitársai megkövezték, és így halt mártírhalált.
Aki Jeremiásról, koráról, életéről többet szeretne tudni azon túl, amit a Bibliában olvashat, annak ajánlom Franz Werfel: Halljátok az Igét című világhírű regényét.


Kérdések Jeremiás prófétához
Jeremiás könyvének kérdései:

1.) Milyen lelkület jellemzi a papi családból származó Jeremiást? Hogy függ ez össze a királyi papság újszövetségi tanításával?
2.) Mik a lelki hanyatlás jellemzői akkor és most?
3.) Isten emberét mennyire befolyásolhatja az éppen „uralkodó osztály”?
4.) El lehet-e hallgattatni Istent azzal, hogy a Bibliát eltünteti valaki, mint a király tette?
5.) Milyen utat mutat a Biblia a kor útvesztőiben?
6.) Jeremiás őszintén vallja meg Istennek vívódásait. Mennyire gyakoroljuk ezt gyülekezetben és személyesen?
7.) Hogyan formálja Isten a népét a 18. rész szerint?
8.) Mi a különbség az igaz és a hamis prófécia között?
9.) Mivel bíztatja Isten a „fogságban”, nehezek közt élőket a 29. rész szerint?
10.) Elég-e Isten gyermekének szavaival bizonyságot tenni Megváltó Istenéről?
11. Melyek kedves igéid Jeremiástól?

Ezékiel könyve

Ezékiel nevének jelentése: Isten megerősít, Isten erős

Kora: Kr. e. 597-ben hurcolták el másokkal együtt Jeruzsálemből Babilóniába. Ahol még 30 évig él és prófétál.
Ő is papi családból származott, mint Jeremiás. Könyvének megírására, a prófétai szolgálatra Isten hívta el (2. rész). Könyvének célja: Isten népének intése a fogságban: el ne feledkezzenek Istenükről. Világosan beszél a nép bűneinek és a fogságba vitelnek a lelki összefüggéseiről. Egyértelművé teszi: ami utálatos a mindenható isten szemében, azzal később sem fog Isten megalkudni. Ennek érzékeltetésére mondja el látomásai között azt, amelyik a zsidók számára szinte istenkáromlásnak számított. Leírja, amint Isten abból a jeruzsálemi templomból, amelyet Salamon építtetett, és amelyet Isten elfogadott tiszteletének helyéül, Isten kivonul, és nem fogadja el többet neve imádatának helyéül. Ezékiel a deportáltak első csoportjával érkezett Babilóniába. 10 évvel később, 587-ben esett el végleg Jeruzsálem, és akkor az ostromban pusztult el a jeruzsálemi templom is. Lépten-nyomon ellenzi Isten kijelentése azt a hamis bizakodást, amiben a hitben Istenhez és szövetségéhez nem hű zsidók valami természetfelettiben reménykedtek, azt hajtogatva, hogy Jeruzsálem nem eshet el, hiszen a világmindenség alkotójának, a történelem Urának, Istennek a földi lakóhelye ez a templom. Lépten nyomon elhangzanak a hűtlenséggel kapcsolatos prófétai kijelentések különféle szimbólumokkal megvilágítva ezt. Ezek között az egyik legismertebb a hűtlen asszony képe (16. és 23. részek). Mégis bíztatja a fogságban levőket arra, hogy Istennek a korábbi kijelentései szerint éljenek, még ha Babilóniában nincs is lehetőségük a mindennapi áldozatok bemutatására, hiszen Isten a megtérőknek vigasztalást és reménységet hirdet: hazatérést ígér. A maradék meg fog térni szíve szerint Istenhez. Isten számon kéri népén a vele kötött szövetségét. Isten szövetséges Isten
A környező népekre elmondott ítéletes próféciákat az Istentől elkészített jövőről szóló próféciák követik. Ehhez először Isten szolgáinak, az őrállóknak kell vállalniuk az Istentől nekik adott őrállói felelősséget (33. rész). A 34. fejezet a hűtlen pásztorok életét, magatartását ítéli meg. De mindezzel szemben felragyog az igazi, az Isten szerinti Pásztor képe, aki maga tudakozódik nyája után. Ebben Jézus Krisztusra ismerünk, aki azt mondta magáról: Én vagyok a jó pásztor” (János 10,10).

A Szentlélek kitöltetéséről, Istennek az embereket Lelke által újjáteremtő munkájáról szól a 37. fejezet. Világossá teszi Isten, akinek hatalma soha nem kisebbedett meg: ahol most csupán csontok, élettelenség van, ott neki van hatalma új életet teremteni.
Utolsó nagy látomása Ezékielnek a mennyei Jeruzsálemről, az Isten által készített tökéletes templomról szól. Mindez akkor következik be, amikor a földi történelem elérkezik a végéhez. A tökéletlen, bűnnel szennyezett és tönkretett világ helyett Isten új eget és új földet teremt.
Külön pár szót szeretnék szólni egy olyan témáról, ami Ézsaiásnál és Ezékielnél egyaránt előfordul és fontos számunkra. Az Ézs 14 és az Ez 28 próféciái egyik oldalon beszélnek egy földi király bukásáról. De a földi síkkal együtt, szinte szétválaszthatatlanul szólnak Isten kijelentései a láthatatlan világban a teremtést követően végbement bukásáról egy olyan angyalfejedelemnek, aki tökéletes volt, aki fellázadt Isten ellen, és Isten helyére akart lépni. Fényt hordozó – latinul Lucifer volt a neve ennek az angyalfejedelemnek. Bukásával magával rántotta az angyalok egyharmadát. De teremtményként a Teremtő ellen lázadni értelmetlen. Örök ítélet vár rá.


Ezékiel könyvének kérdései:

1.) Miért kísérti minden kor emberét az Istenről való elfelejtkezés?
2.) Mi az összefüggés a bűn és az életünk nehezei között?
3.) Miért hamis bizakodás a gyors életkörülmény-változás megtérés nélkül?
4.) Milyen képeket használ a próféta az Isten iránt hűtlen nép jellemzésére? Miért?
5.) Hogyan éljen Isten népe a mindenkori nehezek között?
6.) Mit jelent Isten szerint őrállóként élni a 33 rész szerint?
7.) Milyenek a hűtlen pásztorok, és milyen a Jó Pásztor (34. rész)?
8.) Kinek a munkája nyomán támadhat kizárólag lelki halálból lelki élet (37 rész)?
9.) Milyennek írja le Ezékiel az új teremtést?
10.) Melyik két próféta mondja el a fényt hordozó (=Lucifer) tökéletes angyalfejedelem lázadását, és annak következményeit egy földi királyról szólva?