Címlap

9. kérdés: Nem igazságtalanul cselekszik-e azért Isten az emberrel, mikor tőle törvényében olyat követel, amit teljesíteni nem képes?

Felelet:
Nem, mert az embert olyanná teremtette, hogy teljesíthetné azt. Az ember azonban a Sátán ösztönzésére szándékos engedetlenségével mind magát, mind utódait azoktól az isteni ajándékoktól megrabolta.
Két kérdésről kell itt beszélnünk. Először, hogy mi is az, hogy Sátán. Az Úr Jézus többször beszél a Sátánról, és a Szentírásban is többször találjuk a Sátán nevét. Van-e Sátán? Hol van? Hogy lehet a létezését megérteni? Hol lehet észrevenni a Sátán munkáit?

Lehet-e almáról beszélni almafa nélkül? Nem lehet. Ha egy almát látunk, tudjuk, hogy van almafa is. Ha látjuk a világban a sok bűnt, gonoszságot, gyűlöletet, gyilkosságot, tudjuk, hogy ennek kell fája is, eredője is legyen. Ezt hívjuk Sátánnak. Ne úgy képzeljük el a Sátánt, mint ahogyan a középkorban lerajzolták, szarvakkal és ló patákkal, mert azzal átutalták a mese birodalmába, éppen úgy, mint az angyalokat, amikor lerajzolták őket. A Sátán valóságos lény. Van rossz szellem, gonosz lélek is. Persze ezt ne úgy képzeljétek el, mint egy embert. A világ úgy van felépítve, hogy minden az ellentéteken alapszik. Az anyagban van pozitív és negatív elektromosság, a növények között van gyógynövény és van mérgező növény, az állatok között van ragadozó állat és szelíd állat, az emberi gondolkozásban van gyűlölet és van szeretet. És a világ lépcsősen van felépítve. A föld ásványi sóit felhasználják a növények. A növényeket megeszik az állatok. Az állatokon uralkodik az ember. És mindig úgy van, hogy az alsóbbrendű nem tudja tökéletesen felmérni, mikor a felsőbbrendű beleavatkozik az életébe. Pl. a füvet lelegeli az állat, a fű nem tudja, hogy az állat legelte le, csak azt tudja, hogy elszakadtak a szálai. Az állatot hajtja az ember, az állat nem tudja felmérni az embernek az indítékát, csak azt tudja, hogy ha nem megy, akkor ütik. Éppen úgy az embert is különböző behatások érik, jók is, rosszak is, és nem tudjuk felmérni pontosan, hogy honnan jönnek, hiszen azt sem tudjuk, hogy a gondolat honnan jön. Tudjuk, hogy vannak gonosz behatások és vannak jó behatások. A gonosz behatás mögött a Sátán áll, a jó hatások mögött Isten Szentlelke áll.
De miért is engedte meg Isten, hogy legyen Sátán, miért is engedte meg, hogy legyen bűneset, miért nem teremtette az embert úgy, hogy egyáltalán ne tudjon vétkezni?
Képzeljétek el, hogy nagyon jó szakemberek lesztek, megházasodtok, és akkor elmentek három évre mondjuk Amerikába, valamilyen tanulmányi útra, közben itthon marad a feleségetek. A feleségeteket bezárjátok egy vasrácsos szobába, ahol egy pálcán adják be neki az ételt, és nem engedik ki, hogy ne tudjon benneteket megcsalni, és oda se tudjon hozzá senki bemenni. Hazamentek három év múlva, és úgy találjátok feleségeteket, ahogy otthagytátok. Van-e valami értéke a hűségének? Nincs. Nem tudott hűtlen lenni, nem tudott megcsalni benneteket, mert be volt zárva. De ha a feleségetek, aki itthon maradt, járhat szabadon színházba, moziba, strandra, és mégis hűséges marad hozzátok, akkor van értéke a hűségének, mert meg tudott volna csalni benneteket, de nem csalt meg. Tehát, hogy értéke legyen a hűségnek, szükséges, hogy legyen lehetőség a hűtlenségre, hogy értéke legyen a jónak, szükséges, hogy legyen lehetőség a rosszra. Ha Isten csak gépet teremtett volna, és nem embert, akkor nem merült volna fel ez a kérdés, mert ha a gép elromlik, nem megy tovább és kész, de a gép nem tud erkölcsi szempontból jó vagy rossz lenni, az ember azonban tud, ebben különbözik a géptől. Isten éppen ezért adta a rossz lehetőségét is, a Sátán kísértésének a lehetőségét is, hogy harcoljunk ellene, és ebben a harcban fejlődjön ki az igazi emberségünk.
A földi élet egy nagy próbaidő. Szól hozzánk a Sátán, de szól Isten is, és mi döntjük el, hogy kire hallgatunk. A földi életben kimutatom, hogy mi is akarok lenni, merre is akarok menni tulajdonképpen. Bizonyára, mivel már meg vagyunk romolva, nem sikerül mindig tökéletesnek lenni, de az irányt, amerre megyünk, azt látja Isten az életünkben. Az első kérdésben azt tanultuk, hogy Jézus Krisztus a Sátán minden kísértésétől megszabadít. Ha a Jézus Krisztusé vagyok, nincs rajtam hatalma a Sátánnak, s akkor a bűn nem tud olyan hamar leigázni és véglegesen a foglyává tenni.