Címlap

29. kérdés: Isten Fia miért neveztetik Jézusnak, azaz Üdvözítőnek?

Felelet:
Azért, mert ő minket minden bűneinkből üdvözít, és mert üdvösséget másnál sem keresni nem kell, sem kapni nem lehet.

Nem tudom, hallottátok-e, hogy régebben minden névnek jelentése volt. Ma is vannak jelentést hordozó nevek. Hajnalka pl. a hajnalból származik, Rózsika a rózsából, Emese az ős magyar nyelven azt jelentette, hogy anya, anyácska. Etelka folyócskát jelentett. Emlékeztek arra, hogy a magyarok Etelközben, vagyis a folyó-közben (a Prut és a Nyeszter között) táboroztak a honfoglalás előtt. A Zoltán pl. azt a futárt jelentette, aki vitte a parancsot a csapatoknak, hogy hol kell támadni. A Gyula név fejedelmet jelentett. Gyulafehérvár a fejedelem fehér vára. A Jézus névnek is jelentése van. A Máté evangéliuma 1,18–21 verseiben olvassuk a Jézus nevének történetét. Amikor az angyal álmában megjelent Józsefnek, azt mondta: „Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szentlélektől van az. Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.” A Jézus név tehát szabadítót vagy üdvözítőt jelent. A bűnből és a halálból szabadít meg, és ezáltal üdvözít Jézus, visz az üdvösségre bennünket. A Káté azt mondja: üdvösséget másnál sem keresni nem kell, sem kapni nem lehet. Vegyük sorra a világtörténelem nagy politikusait, államférfiait. Merte volna-e vállalni valaki közülük, hogy üdvösséget, örökéletet, Isten előtti bűnbocsánatot ígérjen az emberiségnek? Egyik sem vállalta, mert mindnyájan csak emberek voltak. Egyedül Jézus az, aki az üdvösséget hozta. Ezért a Szentírás tanítása szerint nem kell másnál keresni az üdvösséget, egyedül csak nála. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben azt olvassuk, hogy Péter, amikor a zsidó Főtanács elé állították, megtelt Szentlélekkel, és beszédet tartott. Ebben a beszédben mondta: „Nincsen senkiben másban idvesség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” (ApCsel 4,12). A reformációnak ezért az egyik alapelve volt: Solus Christus. Egyedül Krisztus. Ezért nem imádkozunk mi a szentekhez vagy másvalakihez. Egyedül csak Jézus Krisztusban bízunk. Mert a Szentírásban meg van írva, hogy nincsen senkiben másban üdvösség, egyedül csak Jézus Krisztusban. Mi a Szentíráshoz tartjuk magunkat.