Címlap

37. kérdés: Mit hiszel, mikor ezt mondod: szenvede?

Felelet:
Azt, hogy ő földi életének egész idejében, különösen pedig a halálában, Istennek az egész emberi nemzet bűnei ellen való haragját testében-lelkében elhordozta, hogy szenvedésével mint egyetlenegy engesztelő áldozattal a mi testünket-lelkünket az örök kárhozattól megszabadítsa és számunkra Istennek kegyelmét, az igazságot és örökéletet megszerezze.

Krisztus szenvedése nem csak egy ember szenvedése volt. Ő Isten fia volt, látta az egész emberi történelmet, látta, hogy az emberek mennyit bántották, gyilkolták egymást, és mennyit fognak még gyűlölködni és gyilkolni ezen a földön. Ő nem csak testében, hanem lelkében is szenvedett. Milyenek voltak ezek a lelki szenvedések? Képzeljétek el, hogy egy édesanyának van két fia. A két gyermek gyűlöli egymást, és az egyik megöli a másikat. Mit szenvedhet az édesanya, látva ezt! Hiszen mind a két gyermeket szereti és mind a két gyermek az övé. Képzeljétek el, mit szenvedhetett az Úr Jézus, amikor lelkében látta az egész emberiség bűnét. Tudta, hogy az emberek, akiket ő szeret, egymás ellen fordulnak, megölik és kínozzák egymást. Mennyit kellett szenvednie a lelkében, hogy a Gecsemáné-kertben Nagycsütörtökön vért verítékezzen. Egy nagy lelki szenvedésben könnyen megizzadunk, verítékezünk, de képzeljétek el, milyen nagy lelki szenvedés kell hogy legyen az, amelyben valaki vért verítékezik. Jézussal ez történt, erre a szenvedésre szánta oda magát, hogy egyetlenegy engesztelő áldozat legyen a mi bűneinkért, és testünket-lelkünket az örök kárhozattól megszabadítsa.
Amikor Izraelben jártam, akkor döbbentem rá annak a Káté-kérdésnek a teljes igazságára, hogy Jézus Krisztus egyetlenegy áldozatával eleget tett a mi bűneinkért. A zsidó főpapok minden évben megáldozták a templomban az áldozati bárányt, Jézus Krisztus azonban meghalt a mi bűneink miatt, s ezért felesleges ezt az áldozatot tovább folytatni, mert nem egy állat feláldozása vált meg, hanem Jézus Krisztus. Ez meg van írva a Szentírásban, és beteljesedett a történelemben is. Krisztus Urunk születése után 71-ben Titus római császár porig rombolta Jeruzsálemet, és lerombolta a templomot is, ahol a bűnért való áldozatok folytak. A zsidó hit szerint csak a templomban szabad bemutatni a bűnért való áldozatot, és csak a jeruzsálemi templom volt az igazi templom, a többi csak zsinagóga: tanítási hely. A templomot később, a II. században megpróbálták felépíteni, azonban nem sikerült. A földből lángok törtek elő, ki tudja, milyen geológiai probléma következtében, de Isten akaratából. Az építők megijedtek, és a templomépítést nem folytatták tovább. Később pedig a történelem úgy alakult, hogy nem tudták a templomot felépíteni, és most sem tudják, hiszen most már ott van az arab világ központja. Így Isten a történelemben is gondoskodott arról, hogy megszűnjön a bűnért való áldozat, hogy egyedül csak a Jézus Krisztus egyetlenegy bűnért való áldozata maradjon. A Káté azt mondja, ezzel megszabadította testünket-lelkünket az örök kárhozattól. Mit is jelent az, hogy kárhozat? A poklot jelenti. Később erről még fogunk beszélni. A kárhozat kifejezés azonban nagyon gazdag. Aki odajut, annak kár volt élni a földön, annak minden igyekezete kárba veszett, és ott csak a kár fog uralkodni. Számunkra azonban Jézus Krisztus megszerezte Istennek kegyelmét, az igazságot és az örökéletet. A János evangéliumában írva van, ezt mondja Jézus: „És én örökéletet adok nékik, és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből” (Jn 10,28).