76. kérdés: Mit tesz Krisztus megfeszített testét enni és az ő vérét inni?

Felelet:
Nem csupán azt teszi, hogy Krisztus minden szenvedését és halálát hívő szívvel elfogadjuk és ezáltal bűnbocsánatot és örökéletet nyerünk, hanem ezenfelül azt is, hogy Szentlélek által, aki Krisztusban és egyúttal bennünk is lakozik, az ő testével mind inkább-inkább oly módon egyesülünk, hogy – ámbár ő a mennyben van, mi pedig a földön vagyunk – mindazáltal testéből való test és csontjaiból való csont vagyunk, és így, amint testünk tagjait egy lélek, úgy minket Szentlélek éltessen és kormányozzon örökké.

Az előbbiekben arról volt szó, hogy az úrvacsora emlékezés az Úr Jézus Krisztusra és hozzá való kapcsolódás és lelki tápláltatás. Ígéret a bűnbocsánatra és az örökéletre nézve. Jézus még jóval halála előtt vitatkozott a farizeusokkal. János evangéliuma Jel 1,5. részében olvassuk: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik és én is abban.” Tehát az úrvacsoravétel egy bizonyos belső titokzatos találkozás Jézus Krisztussal. Kálvin úgy fogalmazta meg, hogy az úrvacsora unio mistica cum Christo, Krisztussal való titokzatos egyesülés. Amikor megesszük a kenyeret és megisszuk a bort, az felszívódik a testünkbe, átjut a vérünkbe, és többé onnan nem lehet elkülöníteni. Vér lesz belőle. Az úrvacsorában így járja át a lelkünket Jézus szeretete, Szentlelke ereje, s így lesz eggyé velünk. Az úrvacsora így Jézus Krisztussal való lelki táplálkozás. Nem csak emlékezés, hanem több annál. Amikor egy halottunkra emlékezünk, csak az emlékeink támadnak fel. Úrvacsoravételkor azonban Jézus Krisztus jelen van Szentlelke erejével, és vele valóságosan találkozunk lélekben hit által, és úgy, ahogyan a bor és a kenyér táplálja a testünket, úgy táplálja az Ő Szentlelke és szeretete a lelkünket.