77. kérdés: Hol ígérte Krisztus, hogy Ő a hívőket testével és vérével oly bizonyosan táplálja, amiképpen ők a megszerzett kenyérből esznek és a pohárból isznak?

Felelet:
Az úrvacsora szereztetési Igéjében a következőképpen; „Az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, és hálákat adván megtörte, és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentum az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek a kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.”

Ez ígéretet Pál apostol meg is ismétli, mikor azt mondja: „A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk.”
Hogyan és mikor szerezte az Úr Jézus az úrvacsorát? Az úrvacsora szereztetési igéjében benne van az időpont. Az Úr Jézus szerezte azon az éjszakán, melyen elárultaték. Erre az estére, erre az éjszakára hívta össze a tanítványait. Ez az éjszaka egybeesett a páskabárány elkészítésének idejével. Bizonyára emlékeztek a vallásórákról arra, hogy Izrael népe minden esztendőben megünnepelte az Egyiptomból való kijövetel emlékét. Ilyenkor ölték meg a páskabárányt, annak az emlékére, hogy amikor a tíz csapást mérte Isten Egyiptomra, a tizedik csapás az volt, hogy mindenütt meghalt az elsőszülött gyermek. Isten azonban azt parancsolta Izrael népének, öljenek meg egy bárányt, a báránynak a vérével kenjék meg az ajtófélfát, és ahol a bárány vére rajta lesz az ajtófélfán, oda nem tér be az öldöklés angyala, és nem hal meg senki. Ez a megölt bárány volt a páskabárány. A páska vagy pászka magyarul átalmenetelt jelent. Átment a halál, és nem bántotta őket. Ennek az emlékére Isten parancsából minden évben elfogyasztotta Izrael népe a páskabárányt. Amikor az Úr Jézus ebből az alkalomból ült össze tanítványaival (Lk 22,7–20), akkor vette a kenyeret, megtörte, és ezt mondta: „Ez az én testem, mely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár ama új szövetség az én véremben, mely tiérettetek kiontatik.” Tehát a páskabárány helyére a saját áldozatát tette, a saját testét és vérét, azért, hogy amiképpen a páskabárány által Izrael népe megszabadult az egyiptomi fogságból, úgy a bűn és a halál fogságából az Úr Jézus élete, vére árán szabaduljunk mi meg. Akkor azt mondta az Úr Jézus: „De ímé annak a keze, aki engem elárul, velem van az asztalon. És az embernek Fia jóllehet elmegy, mint elvégeztetett, de jaj annak az embernek, aki által elárultatik.” Tudjuk, hogy akkor Júdásra gondolt. Júdás nem szólt semmit, a tanítványok sem tudták, hogy miről van szó, de az Úr Jézus már tudta. Tudta, hogy Júdás hamis lélekkel veszi a kenyeret és bort. Jól készüljetek az úrvacsoravételre. Hamis lélekkel, bűnbánat nélkül nem lehet úrvacsorát venni, mert akkor ítéletet eszünk és iszunk magunknak, akkor olyanok leszünk, mint Júdás, aki együtt vette vele az úrvacsorát és közben már készült az árulásra.
Pál apostol azt mondja: „A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk.”
Az úrvacsoravétel tulajdonképpen két közösséget teremt. Egy közösséget Jézussal, amikor vele lelkileg eggyé leszünk. Egy másik közösséget is teremt, a testvéreinkkel, akikkel együtt veszünk úrvacsorát. Ezért úrvacsoravétel előtt mindenkitől bocsánatot kell kérni, akit megbántottunk, és mindenkinek meg kell bocsátanunk, mert a bűneink, a haragtartásunk gátolják ezt a közösséget. Ha egy elektromos vezetékbe porcelándarabot iktatunk, akkor ezen a porcelándarabon nem megy át az áram, és nem fog világítani az a körte, amelynek világítani kellene, mert nincs meg a kapcsolata az áramkörrel. Ha úgy akarunk találkozni az Úr Jézussal, hogy nem mondjuk el neki a bűneinket, nem kérünk bocsánatot, nem akarunk megváltozni, akkor ez a be nem vallott bűn olyan, mint az áramkörbe beiktatott porcelándarab, meggátolja a vele való kapcsolatot, nem tud a lelkünkbe bejönni Krisztus bocsánatának az árama. Ha nem bocsátunk meg azoknak, akikkel együtt veszünk úrvacsorát, és nem kérünk bocsánatot azoktól, akiket megbántottunk, akkor ez az isteni áram vezetését gátoló izoláló rész, a haragtartás meggátolja az emberekkel való közösségünket, és nem tudjuk üdvösségünkre venni az úrvacsorát. Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk. Arra kell gondolnunk, hogy mindannyiunkért egyformán meghalt Jézus Krisztus, egyformán megbocsát nekünk, ha hozzá térünk, ezért mi is egyformán meg kell hogy egymásnak bocsássunk. Kálvin azt tanította: ha bűnbánattal, hittel és komoly elhatározással vesszük az úrvacsorát, akkor olyan lesz az életünkben, mint az eső, amely megöntözi a földet, s az gyümölcsöt terem. De ha nem bánjuk meg a bűneinket, nem térünk Istenhez, és nem akarunk egymásnak megbocsátani, akkor az úrvacsoravétel saját magától nem használ nekünk semmit, olyan lesz, mint az az eső, amelyik kősziklára hullt, s a kőszikla nem fog gyümölcsöt teremni sohasem.