79. kérdés: Miért nevezi tehát Krisztus a kenyeret az Ő testének, a poharat az Ő vérének vagy az ő vére által való új szövetségnek? Azonképpen Pál apostol is miért nevezi a kenyeret és a bort Krisztus teste és vére velünk való közlésének?

Felelet:
Krisztus nem ok nélkül szól ekképpen; mert nemcsak arra tanít minket ezzel, hogy amiképpen a kenyér és a bor táplálják a földi életet, azonképpen az ő megfeszített teste és kiontott vére a mi lelkünknek valóságos étele és itala az örökéletre; hanem sokkal inkább arra tanít, hogy e látható szent jegyekkel és e záloggal biztosít afelől, hogy Szentlélek munkája által oly bizonnyal részesekké tesz minket az ő testében és vérében, mint mily bizonnyal e szent jegyeket az ő halálának emlékezetére testi szánkkal magunkhoz vesszük. Azonfelül, hogy az ő szenvedése és engedelmessége oly bizonnyal a miénk, mintha a mi bűneinkért a mi saját személyünkben mi magunk szenvedtünk volna el mindent és mi magunk tettünk volna eleget.

Az úrvacsorában a kenyér kenyér, a bor bor marad, nem változik át más anyaggá, de számunkra Krisztus megtört testét és kiontott vérét jelenti. A kenyér és a bor lelki értelemben Krisztus teste és vére. Ezért amikor az úrvacsorát vesszük, akkor nem a szájunkkal vesszük magunkhoz Krisztust, nem esszük meg Krisztust, nem a gyomrunkba kerül Krisztus, hanem a lelkünkkel vesszük magunkhoz, és a lelkünkbe, a szívünkbe kerül, hogy tápláljon az örökéletre. Így erősíti hitünket és biztosít arról, hogy értünk is meghalt, és az örökéletnek ígérete számunkra is érvényes.