106. kérdés: Ez a parancsolat csak a gyilkosságról szól?
Felelet:
Nem csak, hanem amikor Isten a gyilkosságot tiltja, ugyanakkor arra tanít, hogy ő a gyilkosságnak már a gyökerét gyűlöli, mint az irigységet, gyűlölséget, a haragot és a bosszúvágyat, s minden ilyent titkos gyilkosságnak tart.
Tehát amikor Isten a gyilkosságot tiltja, akkor már annak a gyökerét is elítéli, az irigységet, a gyűlöletet, a haragot, a bosszút, és mindezeket titkos gyilkosságnak tartja. Mert ha ezekkel van eltelve a lelkünk, s azt kívánjuk, hogy a másik haljon meg, s csak azért nem merjük végbevinni a gyilkosságot, mert félünk a világi törvénytől, akkor már lélekben gyilkosok vagyunk, mert Isten előtt az is számít, hogy mit érzünk a szívünk mélyén.
Van még egy gyilkosság, ami elterjedt a mai társadalomban, ez a művi abortusz, az, amikor megfogan a gyermek az édesanya szíve alatt, és azt a gyermeket megölik, elveszik. Azt mondják, még akkor öntudatlan, de nem: amikor ezt végzik, a gyermek már ki van fejlődve. A magzat 12 hetes korában szokták ezt a műtétet elvégezni. Akkor már megvan minden testrésze. Egy megdöbbentő film erről szól, a Néma sikoly. 1964-ben tudtak először ultrahangokkal lefilmezni egy ilyen gyermekelvételt. A kicsi az anyaméhben éppen szopta az ujját. Amikor a műszert az anya testébe bevezették, a gyermek szívdobogása 60-ról 200-ra emelkedett. Félt. Megpróbált menekülni, rémülten húzódott fel az anyja szíve felé. Azután a műszer leszakította a fejét, a kezét, a lábát, és vége volt. (Jó lenne megszerezni ezt a filmet a kolozsvári Katekétikai Központból és videón megnézni.)
J. Gutzviller Ember, Isten, világ című könyvében írt erről a kérdésről, hallgassátok meg. A címe: Egy magzat naplója.
Október 5.
Ma kezdődött meg az életem. Apám és anyám még nem is tudják. Kisebb vagyok ugyan a gombostű fejénél, de mégis önálló lény vagyok. S már minden testi és lelki adottságom meg van határozva. Például a szemem olyan lesz, mint az apámé, a hajam pedig szőke és göndör, mint az anyámé. Már az is el van döntve, hogy lány leszek.
Október l9.
Az első vér- és nyirokedényfalak sejtjei és első ütőereim keletkezőben vannak. Mivel egyes szerveim még nem fejlődtek ki teljesen, édesanyám segíti vérével az én vérkeringésemet. Ha majd megszülettem, akkor az első hónapokban már csak a tejére lesz szükségem.
Október 23.
Már kinyílt a szám is. Egy év múlva, amikor kedves szüleim ágyacskám fölé hajolnak, majd rájuk mosolygok. Az első szavam biztos az „anyám” lesz…
Utóirat: Az a vélekedés, hogy én még nem vagyok önálló ember, hanem csupán anyám testének egy része, egyszerűen nevetséges! Hiszen még a vércsoportom is egészen más, mint az anyámé.
Október 25.
Ma elkezdett dobogni a szívem. Szünet nélkül végzi majd szolgálatát életem végéig, anélkül hogy valaha is pihenne. Milyen csoda ez!
November 2.
Karom és lábam elkezdtek nőni. Igaz ugyan, hogy amíg teljesen kifejlődnek, annyira, hogy jól használhassam ezeket a végtagjaimat, még születésem után is jó darab időnek kell eltelnie…
November 12.
Most sarjadnak már kezemen az ujjaim. Ezekkel a kezekkel hódítom meg a világot, s jó barátként nyújtom kezemet embertársaim felé.
November 20.
Édesanyám csak ma tudta meg egész bizonyosan az orvosnál, hogy engem a szíve alatt hord. Milyen nagyon örülhet!
November 25.
Már látható rajtam, hogy lány leszek! Szüleim biztosan azon tanakodnak, hogy mi legyen a nevem. De szeretném már én is tudni!
November 28.
Szerveim már teljesen kifejlődtek. Egészen nagy vagyok már.
December 10.
Hajam és szemöldököm is elkezdett nőni. Mennyire örül majd anyám szőke kislányának!
December 13.
Hamarosan látok majd! Szemeimet már csak egy gyenge varrat tartja zárva.
Fények, színek, virágok – milyen pompás lesz! De legjobban mégis annak örülök, hogy láthatom anyámat! Csak ne tartana olyan sokáig! Még több mint hat hónapig.
December 24.
A szívem teljesen kifejlődött. Állítólag vannak kisbabák, akik valami szervi szívbajjal jönnek a világra. A doktor bácsiknak rettentő fáradságukba kerül, hogy az ilyen kisbabákat operációval megmentsék. Hála az Istennek, az én szívem rendben van. Egészséges, erős gyermek leszek. Mindenki örül majd nekem.
December 28.
Édesanyám ma megölt.
Ha megfigyelitek, a magzat éppen háromhónapos volt. Az az idő ez, amikor el szokták venni. Addigra már ennyire ki van fejlődve.
Adja Isten, hogy amikor majd a nem tudom hányadik gyermek jelentkezik, és az asszonyok különböző tanácsokkal jönnek, akkor jusson eszetekbe ez a napló, a szív alatt hordott kicsi élet álma, és sohase úgy fejeződjön be a történet, mint itt, hogy: Édesanyám megölt, hanem úgy, hogy: Édesanyám igazi anya volt és világra hozott, s cserébe a szülői élet minden hittel és szeretettel hordozott fáradságáért, ragyogja majd be életeteket a szívből jövő, hálás gyermekmosoly.
