114. kérdés: De vajon megtarthatják tökéletesen e parancsolatokat, akik Istenhez megtértek?

Felelet:
Nem: mert még a legszentebbek is, ameddig e földön élnek, az engedelmességet csak hogy éppen elkezdték; ámde komoly elhatározással tényleg elkezdtek élni Istennek nemcsak egynémelyik, hanem minden parancsolata szerint.

A 113. felelet így fejeződik be: Mindenkor teljes szívünkből gyűlöljünk minden bűnt, és gyönyörködjünk minden igazságban. Vajon meg tudjuk-e ezt tökéletesen valósítani? Emlékeztek még a Káté elejére? Megtarthatod-e tökéletesen mindezeket? Semmiképpen nem – mondja az 5. kérdés –, mert természet szerint hajlandó vagyok Isten és felebarátom gyűlölésére. Bennem van az irigység, a gyűlölködés maga. Bennem van az ó ember. De mi az ember megtérése, vagyis az igazi bűnbánat? Az ó ember megöldöklése és az új ember megelevenítése. Emlékeztek még, mit mondtunk az ó ember megöldökléséről? Nem tudjuk egyszerre megölni, hanem lassanként öldököljük, Isten segítségével, és harcolunk ellene. Azért mondja itt a felelet: nem tudjuk megtartani tökéletesen. Nem: mert még a legszentebbek is, ameddig e földön élnek, az engedelmességet csak hogy éppen elkezdték; ámde komoly elhatározással tényleg elkezdtek élni Istennek nemcsak egynémelyik, hanem minden parancsolata szerint. És ez nagyon fontos. Meglátszik mégis az életünkön, hogy akarunk-e engedelmeskedni, vagy nem akarunk. Szüntelen harc van bennünk, és vagy Isten foglalja el a szívünket, vagy a Sátán. Ezért kell ismét mondanunk: sokat kell imádkoznunk, Szentírást olvasnunk, templomba járnunk, táplálnunk a lelkünket, hogy tudjunk teljes erőnkkel igyekezni azon, hogy betöltsük Isten parancsolatait.
Emlékeztek még, hogy mi foglalja össze a Tízparancsolatot? Hogy is szól a 4. kérdés? Mit követel tőlünk Isten törvénye? A felelet: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. És a felelet hozzáteszi: E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. Tehát, ha e két parancsolatot be tudjuk tartani, akkor az egész Tízparancsolatot betartjuk. Mert ha igazán szeretjük Istent, akkor nem imádunk helyette mást, akkor nem csinálunk helyette képeket, szobrokat, és nem azokat, hanem őt imádjuk. Akkor megtartjuk az ünnepeket, járunk a templomba, nem gyalázzuk az ő nevét, ha szeretjük, akkor nem tudjuk őt bántani. És ha szeretjük, akkor engedelmeskedünk neki. Ha szeretjük az embereket, akkor tisztelni fogjuk a szüleinket és szeretjük őket. Nem fogjuk meglopni az embereket, nem leszünk paráznák, nem tesszük tönkre az emberek testét és lelkét, nem csaljuk meg a társunkat. S ha szeretjük az embereket, nem fogunk nekik hazudni, nem mondunk rosszat róluk, nem teszünk hamis tanúbizonyságot. Ha szeretjük az embereket, nem irigykedünk. A hibánk az, hogy nincs bennünk elég szeretet. A Tízparancsolat betöltésének lehetősége tehát nem attól függ, hogy én most hogyan próbálom külön-külön a parancsolatokat betartani, bár erre is igyekeznünk kell, hanem attól, hogyan nő meg bennem a szeretet Isten iránt és az emberek iránt. A Tízparancsolat elsősorban nem tiltás, hanem ösztönzés a nagyobb szeretetre, annak az útját mutatja meg. Nemcsak arról van szó, hogy nem szabad Isten helyett mást imádni, hanem arról van szó, milyen nagyszerű dolog, hogy Isten szeret engem, és én az övé lehetek. Nemcsak arról van szó, hogy ne csináljak képeket, szobrokat Isten helyett, hanem arról van szó, hogy járja át az egész életemet, hogy Isten, a láthatatlan, kiábrázolhatatlan, megfoghatatlan Isten velem van életem minden útján, betegségben, kórházban, vonaton, mindenütt, s milyen jó, hogy nekem helyette nem egy faragott képben kell hinnem. Nem arról van szó, hogy nekem muszáj templomba mennem, hanem arról van szó, hogy mehetek templomba vasárnap, dicsérhetem az Istent, és érezhetem az ő szeretetét. Nem arról van szó, hogy nem szabad nekem káromkodnom, hanem arról van szó, hogy úgy szeretem Istent, hogy nem is tudnék rosszat mondani róla. Nem arról van szó, hogy ne csaljam meg az embereket, ne hazudjak az embereknek, ne pletykáljak az emberekről, ne irigykedjek az emberekre, ne csaljam meg a társamat, hanem arról van szó, hogy lehet szeretni a szüleimet, mint ahogy engem is szeretnek, lehet szeretni igazán, hűségesen a társamat, lehet szeretni az embereket és lehet segíteni rajtuk, és lehet látni, hogy amikor segítek rajtuk, milyen örömet szerzek nekik, és magamnak is örömet szerzek vele, mert tiszta marad a lelkem. Miért nem vagyunk ilyenek? Hiszen ilyen életet is lehetne élni! Mi gátolja ezt meg? Az eredendő bűn, ami bennünk van.