116. kérdés: Miért szükséges a keresztyéneknek imádkozni?

Felelet:
Azért, mert ez kiváltképpen való része annak a háládatosságnak, melyet Isten tőlünk követel. Továbbá, mert Isten csak azoknak adja az ő kegyelmét és Szentlelkét, kik azt szívbéli fohászkodásokkal szüntelenül kérik és ezért neki hálát adnak.

Az imádkozás csodálatos lehetőség, beszélgetés Istennel. Képzeljétek el, milyen nagy dolog lenne, ha létezne egy mennyországi telefon, amit felvehetnénk és beszélhetnénk azokkal, akik már az örökéletben vannak. Ilyen csodálatos mennyországi telefon az imádság. Rajta át nem a szeretteinkkel beszélgetünk, hanem Istennel.
Különféle imádságok vannak. Van betanult, kötött szövegű imádság, mint például az Úr imádsága, a Mi Atyánk, vagy az evés előtti, evés utáni imádság vagy hasonló betanult imádságok, amelyek kötött szövegek. Ezeket is jó imádkozni, de csak úgy, ha figyelek a szavakra, átélem azt, amit mondok, és nem csak mechanikusan imádkozom. Aztán vannak saját szavainkkal mondott imádságok. Ilyenkor nagyon fontos, hogy őszinték legyünk Istennel szemben és mindent elmondjunk neki, bűnt, bocsánatkérést, reménységet, az erőtlenségünket és a kívánságunkat, és egészen kitárjuk előtte a szívünket. Az Úr Jézus azt mondta a János evangéliuma 16,24–27-ig terjedő verseiben: „Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen. Ezeket példázatokban mondottam néktek, de eljön az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyíltan beszélek néktek az Atyáról. Azon a napon az én nevemben kértek majd: és én nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát tiérettetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.” Ez azt jelenti, hogy az Atyához imádkozzunk, Jézus Krisztus nevében, mert ő kérni fogja az Atyát, hogy megadja nekünk azt, amit kérünk tőle. A legfontosabb, amit kérnünk kell, a Szentlélek ajándéka, a hit, a hozzá való kapcsolódás, mert az imádságaink csak akkor jutnak el Istenhez, ha azokat hittel mondjuk el. Isten pedig csak azoknak adja Szentlelkét, akik azt kérik tőle és ezért neki hálát adnak. A harmadik imádsági forma a teljes csend, amikor csak összekulcsolom a kezemet, Istenre gondolok, és kérem, hogy segítsen meg és csendben vagyok. Valahogy olyanforma ez, mint amikor egy kicsi gyermeket ölébe vesz az édesanyja, az átöleli a nyakát, és nem mond semmit, csak érzi, hogy az édesanyja szereti őt.
Az imádságba beletisztul a lelkünk. Még a szemük is más azoknak, akik sokat szoktak imádkozni. Az imádságban Istennek mindent el lehet mondani, ami megterheli az életünket. Tulajdonképpen olyan az imádság, mint egy csodálatos ablak, amit kinyitok a szívemben, és az ablakon át elszáll Istenhez minden gondom, bánatom, bűnöm, nyomorúságom, s mint ahogy az ablakon át besüt a napsugár, a lelkembe behull Isten bocsánata, szeretete, ereje, vigasztalása, jósága. Az imádság az Istennel való találkozás áldott ideje.
Nem elég csak tanulni az imádságról, hanem imádkozni kell. Az asztalnál se szégyelljetek evés előtt és után imádkozni. Az igazi keresztyén család együtt imádkozik ott is, és úgy szép, ha azt az édesapa vagy édesanya vezeti. Ez hozzátartozik az emberségünkhöz is. Egyszer városról falura érkezett egy hitetlen fiatalember. A falusi család evés előtt imádkozott. A fiatalember megjegyezte: a mai modern világban már nem imádkoznak evés előtt. Na, akkor az én két ökröm igazán modern nevelést kapott, mert azok sem imádkoznak sohasem evés előtt – mondta a házigazda. Lehet életstílust választani: lehetünk imádkozó emberek vagy modern ökrök.
Nemsokára konfirmálni fogtok. A konfirmációra nagy vendégsereg gyűl majd egybe. Az a vendégség úgy lenne igazi konfirmációi ebéd, ha azon édesapátok vagy ti imádkoznátok. Beszéljétek meg otthon. Ha ezt szégyellitek, azt jelenti, hogy gyengék vagytok a hitben.