117. kérdés: Mi szükséges az olyan imádsághoz, amelyet Isten kedvel és meghallgat?

Felelet:
Először, hogy egyedül csak az egy igaz Istenhez könyörögjünk szívből, aki magát nekünk Igéjében kijelentette, mindazért, amit kérnünk parancsolt. Másodszor, hogy szükségünket és nyomorúságunkat teljes valójában megismerjük, és az ő felséges színe előtt magunkat megalázzuk. Harmadszor, hogy erős fundamentumunk legyen, hogy noha méltatlanok vagyunk arra, mégis imádságunkat minden bizonnyal meghallgatja az Úr Krisztusért, amiképpen azt nekünk Igéjében megígérte.

A Káté három dolgot emel ki. Az első, hogy csak az egy igaz Istenhez könyörögjünk szívből. Ha végigolvassuk az egész Szentírást, mindenütt azt látjuk, hogy csak Istenhez imádkoztak az emberek. Az Ószövetség idején is voltak nagy próféták, Ábrahám és Mózes, Illyés és a többiek. Mégis haláluk után soha nem imádkoztak hozzájuk, csak Istenhez. Ezért nem imádkozunk a szentekhez mi sem.
Az Újszövetségben Jézus Krisztus arra tanít, hogy csak Istenhez, az Atyához imádkozzunk. Ezért is tanította nekünk az Ő imádságát, ami így kezdődik: Mi Atyánk!
A második az, hogy őszinték és alázatosak legyünk, amikor imádkozunk. Ne hazudjunk Istennek, mert úgyis a szívünk mélyére lát. És bűnbánattal valljuk meg előtte a teljes igazságot.
Harmadszor: higgyünk abban, hogy Isten meghallgatja imádságunkat. Aki úgy imádkozik, hogy nem hisz abban, Isten meghallgatja, annak nem is lesz meghallgatva az imádsága. Tudnunk kell, hogy Isten sokszor másképpen hallgatja meg imádságunkat, mint ahogyan mi azt gondoljuk. Lehet, azt hittük, hogy nem hallgatott meg, és közben sokkal inkább meghallgatott, mint ahogyan azt gondoltuk. Emlékeztek a Mózes történetére? Amikor gyékénykosárban kitették a Nílusra, és jött a fáraó leánya, az édesanyja a parton biztosan kétségbeesve imádkozott, hogy észre ne vegye a gyermekét. És Isten engedte, hogy észrevegye. Amikor kihozták a vízből, biztosan azért imádkozott, hogy ne vegye észre, hogy az Izrael gyermekei közül való, és észrevette. De Isten úgy rendezte, hogy a fáraó leánya megszerette Mózest, és felnevelte. A legnagyobb ellenség leányával neveltette fel Mózest. A Mózes szülei azután jöttek rá, hogy amikor úgy gondolták, nem hallgatja meg Isten az imádságot, éppen akkor hallgatta meg, csak egészen másképpen, mint ahogy ők gondolták. És József is, amikor a testvérei a száraz kútba dobták, biztosan azért imádkozott, hogy Isten szabadítsa meg a kútból, de Isten engedte, hogy eladják rabszolgának. De a rabszolgasors vezetett oda, hogy végül Egyiptom második ura lett. Isten meghallgatta az imádságát, csak másképpen, mint ahogyan gondolta. Nekünk is Isten sokszor másképpen vagy később hallgatja meg az imádságunkat, mint ahogy mi gondoljuk, de bizonyára meghallgatja, a maga kegyelme szerint. Vannak dolgok, amelyekre 5 vagy 10 év múlva jövünk rá, hogy Isten miért is rendelte azokat, és amikor mi azt hittük, hogy nem hallgatta meg imádságunkat, nagyon is meghallgatta. És lesznek dolgok, amikre csak az örökéletben jövünk rá, hogy Isten miért is tette ezt vagy azt velünk. Isten nagyobb, mint mi, nem tudjuk felmérni Isten akaratát tökéletesen, de egyet tudunk, hogy bizalommal kell hozzá fordulnunk. Aki hitetlenül imádkozik, az ne is várja, hogy Isten meghallgatja kérését. A Márk evangéliuma 11,23. versében ezt olvassuk: „Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz neki, amit mondott.” Jézus ezt példaképpen mondta, hogy ha valami nagyot kérünk, és nem kételkedünk a szívünkben, hogy meglesz, azt is megteszi nekünk, ha teljes hittel kérjük, és szívünkben nem kételkedünk. Valaki egyszer ennek az igének az alapján imádkozott, hogy egy hegy ugorjon bele a tengerbe. És mikor a hegy meg se mozdult az imádsága szavára, akkor így kiáltott fel: Na ugye mondtam én, hogy nem fog a hegy a tengerbe ugrani! Így hitetlenül imádkozni nem is lehet, mert akkor biztosan nem hallgatja meg Isten. Imádkozni csak alázatosan és Istenbe vetett teljes hittel lehet. Az Úr Jézus még hozzákötött valamit az imádsághoz (Márk evangéliuma 11,24–26): „Azért mondom nektek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek. És mikor imádkozva megálltok, bocsássatok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a vétkeiteket.” Az ima meghallgatásához a megbocsátást kötötte hozzá Jézus. Hiába imádkozunk mi Istenhez, ha közben gyűlölet van szívünkben az embertársaink iránt, akkor nem hallgat meg. A mennyei telefonvonal két helyen szakadhat el: ott, ahol hitetlenség és ott, ahol gyűlölet van, akkor nem megy fennebb imádságunk a plafonnál.