126. kérdés: Melyik az ötödik kérés?

Felelet:
„Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”

Azaz Krisztus véréért nekünk, nyomorult bűnösöknek ne számítsd be a mi vétkeinket, se a folytonosan bennünk levő gonoszt; amiképpen mi is érezzük szívünkben a te kegyelmednek ama bizonyságát, hogy magunkban állhatatosan eltökéljük, hogy felebarátainknak szívünk szerint megbocsátunk.
Már beszéltünk róla, hogy Úr Jézus szenvedéséért Isten nekünk megbocsát, ha a szívünkben igazi bűnbánat van, és ha igazán bennünk van az elhatározás, hogy védtelen és nyomorult életünk ellenére mégis próbálunk harcolni a bűneink ellen. De hozzátartozik ehhez a bocsánathoz az, hogy mi is megbocsássunk a mi felebarátainknak. „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” A Mi Atyánk régebbi szövegében így van : „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.” Tehát úgy bocsáss meg nekünk, mint ahogy mi is már megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek. Hiába mondja a Mi Atyánkot minden este az az ember, aki nem tud megbocsátani, és bosszút forral az embertársa ellen, azt nem hallgatja meg Isten.
Az Úr Jézus, amikor a tanítványainak tanította ezt az imádságot, egyetlen mondatot magyarázott meg a Máté evangéliuma 6,14-15. versében: „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát nektek is a ti Mennyei Atyátok, ha pedig ti meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti Mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” Ezzel számolnunk kell, ezt nem lehet kitörölni a Szentírásból. S amikor a Mi Atyánkot mondjuk, mindig erre kell gondolnunk.