Honfoglalás és a bírák

Tariska Zoltán

Isten választott népe az ígéretek földje előtt áll: mi válik valóra Isten ígéreteiből? S mindez hogyan valósul meg? Mik a honfoglalás győzelmei és buktatói? Ki határozza meg az új haza és otthon lelki arculatát? Miért volt szükség a bírákra?

Mivel a Biblia az élet könyve, ezért nem csak a teológia magaslatairól van benne szó, hanem az élet különféle helyzeteiről is, mint pl.Józsué, a Bírák és Ruth könyvében.

A 6. füzetben foglalkoztunk bővebben a „választott nép”-pel: az Ószövetségben a zsidó nép, az Újszövetségben a Jézus megváltottjai alkotják ezt a népet (Jel 7,9-17). Amint Isten szuverén kiválasztó munkája szerint mindig van „választott nép”, úgy ennek a népnek Isten az Ószövetségben odaígért egy országot, hazát, ami az Újszövetségre mutat előre. A megváltottaknak Jézus új országot, hazát ígért: az örök életet, a mennyet, ahol Isten eredeti teremtési terve, a vele való közösség a bűn pusztítása nélkül meg fog valósulni. Isten ígéreteiből nem vész el egy sem (Mt 24,35).

A honfoglaló izráeliták vezetője Józsué. Nevének jelentése: Isten szabadítás, segítség, üdvösség; az Úr segít, megment. Ennek a névnek a görög alakja a Jézus név. A bűn rabszolgaságából Jézus szabadítása által megszabaduló újszövetségi választott nép vezetője Jézus, aki bevezeti népét az igazi „ígéretek földjére”, a mennybe.

Józsué könyve

Mózes halála után Isten beszél Józsuéval, és megerősíti mindarra a feladatra, amire ő kap Istentől megbízást:”…veled leszek, el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. Légy bátor és erős…” (1,5-6). A Jordán keleti oldalán táborozik Izráel. Józsué első lépése Mózes helyén az, hogy kémeket küld a Jordán nyugati partjára, ahol mindenki számára látható módon ott magaslik Jerikó városa (a leírások szerint ez egyben vár is volt), nem is akármilyen: kb. 20 méter magas és 10-12 m széles kőfal vette körül). Az oda érkező kémeket a parázna Ráháb menti meg. Az egészben azonban az a legfigyelemreméltóbb, hogy miért teszi ezt? Nem árulásból, de nem is számításból, hanem azért, mert hallotta ő is Isten cselekedetének, az Egyiptomból való szabadításnak, és a Vörös tengeren való átkelésnek a hírét. „Tudom, hogy Isten nektek adta ezt a földet” (2,9). Nem tudta ő még akkor, hogy ezzel a lépésével, és az engedelmességgel – ti. a kémektől kapott vörös fonálnak ablakára kötésével – maga és háza népe életét mentette meg. Ráháb megmenekülése mutatja: Hogyan gyakorol Isten szuverén módon kegyelmet a bűnös, teljes megmentésre szoruló ember életében. Isten emeli emberi értelemmel felfoghatatlan módon Ráhábot is Jézus Krisztus nemzetségtáblázatába (Mt 1,5).

Isten hatalmas cselekedettel ad bátorítást a Jerikó előtt, még a Jordán túlpartján álló izráelieknek: amint Mózes botjára a Vörös tenger, úgy a frigyládát hordozó papok vízbe lépésekor a Jordán is kettéválik. Izráel száraz lábbal kelhetett át a túlsó oldalra akkor is, amikor a Jordán áradt.

Az ígéretek földjére megérkező választott nép tagjaival Isten megújítja a szövetséget: ennek jele a körülmetélés és a páska megünneplése. Ahhoz, hogy a mindenkori Isten népe győztes hitharcokat vívhasson, meg kell újulnia a szentségben. Ezzel készíti Isten elő őket arra, hogy győzelmeik közepette ne mámorosodjanak meg önmaguktól, hiszen a győzelmet adó Isten dicsőségét másnak nem adja, sem dicséretét a bálványoknak (Ézs 42,8).

Jerikó bevételénél találkozunk először a „cheremmel”, amikor az elfoglalt városból mindent Istennek kellett szentelni és minden élőt meg kellett ölni. Próbára van téve ezzel a harcosok engedelmessége, szentsége, a közösség, a gyülekezet komolyan vétele. Sokakat megbotránkoztatott már ezeknek az istenei parancsoknak a szigora. Pedig nem kell rajta csodálkozni. Isten kegyelmi időt adott Kánaán pogány lakosainak azzal, hogy az istenhívő Ábrahámot odahívta Úr-Kaszdim városából. Ábrahám, Izsák, Jákób és családja hosszú évtizedeken át éltek ott úgy, hogy állandóan az élő Istennek emeltek oltárt. Bizony, senki nem vette komolyan ezt a bizonyságtételt, hasonlóan a Nóé napjaihoz. A kegyelmi idő egyszer lejár mindenki életében, azután jön az ítélet. Ez teljesedett be a pogány bálványimádásba merült kánaániakon.

Isten csodálatos győzelmet ad Jerikó fölött, de Ákán az engedelmesség vizsgáján megbukik. Bukásának oka az ősbűn: a kívánság (Józs 7,21). Bukása kihat a következő harcra – Ainál elvesztik az első csatát; kihat egész családjára – mivel nem tartott önkéntesen bűnbánatot, Isten leleplezi és házanépével együtt el kell vesznie. Komoly figyelmeztetés ez személyes bűneinkre nézve: ma még tart a kegyelmi idő. De ha lejár, Isten igazságos ítélete következik. Ne rántsunk magunkkal másokat is az ítéletbe.

A honfoglalókat Isten vezeti győzelemről győzelemre. Mivel a Biblia az élet könyve, nem hallgatja el azt sem, amikor Józsué és a nép vezetői Istenre figyelés nélkül belesétálnak a gibeoniak csapdájába (ők is az elpusztítandó városok közé tartoztak, messziről érkezett vándoroknak adják ki magukat, szövetséget kötnek a honfoglalókkal, így mentik meg életüket).

Isten csodálatosan tesz bizonyságot a hozzá hűségesek mellett. Így jegyezteti fel Kálebről, a 40 évvel korábban Kánaánt megkémlelt hűséges emberről, hogy 80 évesen is a legnehezebb helyek egyikének elfoglalására kész Istenben bízva (14. rész). Isten népe között a legapróbb kérdést is Isten szeretet-rendjében lehet és kell megoldani. Ezért olvashatunk Celofhád leányainak örökséghez juttatásáról. De nem feledkeznek meg a törvény szerint a menedékvárosok kijelöléséről, és a léviták örökségéről sem.

A honfoglalás nagyjából befejeződött. Az egyiptomi rabszolgaságból Isten szabadító cselekedete után a pusztában 40 éven át vándorló nép letelepedett. Isten hatalmas tettei vannak mögöttük. Mit fognak tenni most? Vajon a békés építés időszaka következik?

Sajnos nem. Már a honfoglalásból a Jordán keleti partjára hazatérő 2 és fél törzs oltárépítése feszültséget szít. Fineás pap bölcsessége Istentől való bölcsesség. Nem álhírek, félreértések alapján ítéli meg a helyzetet, hanem személyesen megkeresi és megkérdezi az oltárt építőket. A válaszból az derül ki: nem választóvonalnak szánták az oltárt, hanem éppen Isten előtti összetartozásuk jelének és zálogának. Jó lenne hasonló bölcsességgel tisztázni minden álhírt és félreértést gyülekezeti, egyházi közösségeinkben. Sok feszültség szűnhetne meg, ha nem csak Isten, hanem emberek előtt is ki-ki elmondhatná – és meghallgatásra találna – cselekedeteinek hátterét, indítóokait.

Az élete végéhez közeledő Józsué látja az új hazában élők lelki meglangyosodását, az Úr iránti hűség csökkenését, a környező bálványimádó népeken keresztül jövő kísértéseket. Istentől oly gazdagon megáldott életét, vezetői karizmáját csodálatosan használja még öregként is arra, amire kapta: összehívja Izráelt Sikembe. Világos választás elé állítja a népet, de úgy, hogy ő maga jár elől a választásban. Félreérthetetlenné teszi: ha a nép másként választana is: 2én azonban, és az én házam népe az Úrnak szolgálunk” (24,15).

A Bírák könyve

A Bírák könyve roppant tanulságos könyv. Mintegy 400 év történetének adja meg a lelki összefüggéseit. Nincs a népnek olyan karizmatikus vezetője, mint amilyen Mózes, vagy Józsué voltak. Vajon a lelki vezetőktől függ Isten népének egysége, engedelmességre való készsége? Nem kellene minden egyes tagjának a maga helyén komolyan vennie Isten akaratát és annak megcselekvését? Izráel pedig ezen a ponton engedetlenné vált. Az őslakosokkal való keveredést a bálványisteneik miatt Isten határozottan megtiltotta. Ehelyett már a 2. részben Isten angyala pont a keveredés bűne miatt feddi meg Izráelt. Innentől szinte menetrendszerűen történnek az események: Izráel elhagyja az Urat, pogány bálványokhoz fordul bizalmával. Isten leveszi áldó és védő kezét népéről, akiket ebben a helyzetben környező ellenségeik megszorongatnak, szolgálatukban tartanak. Ez a megalázó, fizikailag is kiszolgáltatott állapot rádöbbenti őket arra: elfordultunk Istentől, Ő engedte meg ezt életünkben. S amikor az Úrhoz kiáltanak testi-lelki nyomorúságaik mélyéről, Isten újra meg újra meghallgatja őket, Lelkével felindít egy-egy személyt, hogy Isten harcát harcolva vezesse győzelemre népét, ezzel adva vissza szabadságukat.

A könyvben található sorrendben a következő bírák életének egy-egy harcát és győzelmét ismerhetjük meg:

1.) Otniél 3,9-11

2.) Ehud 3,15-30 12.) Sámson 13,2-16,31

3.) Samgar 3,31

4.) Debora és Bárák 4,4-5,31

5.) Gedeon 6,7-8,35

6.) Tola 10,1-2

7.) Jair 10,3-6

8.) Jefte 10,10-12,7

9.) Ibsán 12,8-10

10.) Élon 12,11-12

11.) Abdon 12,13-15

A következő szomszédok támadták meg időről időre Izráelt a bírák korában: mezopotámiaiak, moábiták, filiszteusok többször is (ma palesztinoknak nevezik őket), kánaániták, midianiták, ammoniták. A leghosszabb ideig Izráel ellen harcoló szomszéd nép a filiszteusok voltak. Még Dávid idejében is folyt ez a harc.

A teljességre törekvés nélkül kiemelünk néhány lelkileg tanulságos eseményt a fenti személyek életéből:

Bárákot Isten bízza meg a szabadítás feladatával. Ő férfiként nem vállalja egyedül. Sok férfi nem vállalja az Istentől neki adott feladatot ma sem. Bár Isten maga bátorítana meg minden kijelentett és megértett akaratának a megcselekvésére minden presbiter testvérünket! Debora mellé áll, de a győzelmet egy asszonynak, Jáhelnek adja Isten. Gedeon élete sok tanulsággal szolgál. Először saját apja bálványát kell ledöntenie. Bizony, nem könnyű a család bálványaival szembe fordulni. De bíztasson bennünket Gedeon esete, aki félelemből csak éjszaka meri ezt megtenni, végül apját is mellé állítja Isten. A két alkalommal is kitett gyapjú arról beszél, hogy Gedeon nem Istenben bizonytalan, hanem önmagában. Isten iránti bizalma nem változik. Isten olyan kegyelmes, hogy válaszol Gedeonnak mindkétszer. Ám a vele levő harcosokat is megrostálja Isten. Hazaküldeti a félénkeket és a mohókat.A végén 300 ember kezébe adja Isten a győzelmet.

Talán a leghosszabban Sámson életéről számol be a Bírák könyve. Isten már születése előtt készítgette útját, hiszen apjának, anyjának tudtul adja Isten angyala: ez a fiú, ez az élet Istennek szentelt élet legyen. Sámson ennek ellenére önfejű. Ahelyett, hogy Istentől kapott nagy erejét Isten elgondolása és akarata szerint használná, érzelmileg labilis, kívánságai elragadják. S amikor elárulja Istennel való szövetsége jelét, a haját, melyet a nazireusi fogadalom szerint borotva még nem ért, a jelkép levágása után elveszti Istentől való erejét. Nagy árat fizet az Istennel való közösség időleges elvesztéséért: megvakítják, és malomkereket kell forgatnia. Ám amikor Istennel való közössége újra helyreáll, - élete árán ugyan - de Isten szabadítást ad népének az ellenség kezéből.

A könyv záró fejezetei olyan anarchiát mutatnak, ami Isten jelenlétében elképzelhetetlen volna. Sem a Mika házában történt lopás, hazugság, majd a további kifosztás nem mutat fel semmit Isten jelenlétéből. Tanuljuk meg Mika anyjának életéből: nem lehet áldottnak mondani azt, amihez Istennek semmi köze nincs.

A gibeoniták szexuális bűne azt mutatja, az ember életében ez az Istentől adott adomány is teljesen ördögivé válik, ha Isten szentsége nélkül, a házassági hűség és tisztaság nélkül éli valaki szexualitását.

Legyen ez komoly figyelmeztetés a mai kor embereinek is. Ifjakat, gyermekeket nevelő presbiter társaim! Gyermekeink előtt tiszta házassággal, hűséggel adunk-e jó példát? „Ne tévelyegjetek! Isten nem csúfoltatik meg. Amit vet az ember, azt fogja aratni. Aki vet a testnek, a testből arat veszedelmet, aki vet a Léleknek, a Lélekből arat örök életet”(Gal 6,7-8).

Ruth könyve

Ez a könyv egy egészen izgalmas része a Szentírásnak. Bár évtizedeket ölel át, ezt mégis olyan lényegre törően teszi, hogy egy felesleges szót sem találunk benne.

Figyelmezteti mindenkori olvasóit, hogy a „kenyér házát” (Bethlehem ezt jelenti), melyet Isten ad, nem szabad ott hagynia Isten gyermekének. A történelem mindig próbára tette Isten gyermekeinek a hűségét. A mindenható Istennel való közösség még kisebb falat kenyér árán is, vagy nagyobb szelet kenyér, megélhetés, az Isten népének elhagyása árán? – ezt minden kor emberének meg kell harcolnia. 45 éven át a diktatúra ugyanez elé a választás elé állított sokakat. Ma jobb a helyzet? Ma meg a pénz, a siker, a gazdagság az egyetlen értékmérő a világban. Isten gyermeke! Jobb a kevesebb az Istennel, mint a sok félelemmel, rettegéssel, védtelenül Isten nélkül. („Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége munkával és lelki gyötrelemmel” Préd 4,6). Elhiszed? !

A férjét, két fiát az idegen földön elvesztő Naómi haza indul ősei földjére az önkéntes száműzetésből. Menyei pogányok. Naómi élete mégis beszédes lehetett számukra, mert egyikük, Ruth csodálatos vallomást tesz: „Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg, néped az én népem, Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled” (1,16-17).

Bethlehem egyik istenfélő, áldott férfia Boáz. Az aratáskor Ruth munkával igyekszik gondoskodni magáról és idős anyósáról. Boáz aratói után menve, szedegeti fel az elhullott kalászokat. Ma is megszívlelendők minden református egyháztagnak azok a szavak, melyekkel Boáz Ruthot, a további munkára hívja, és maradásra bíztatja: „Ugyan hallod, édes leányom! Ne menj szedegetni más mezőre és el ne menj innen, hanem menj mindenütt szolgálóim után!” (2,8). Bizony, ilyen hűséggel kellene a gyülekezeteink minden tagjának saját lelki mezejéhez, anyaszentegyházához hűségesen élnie és szolgálnia Isten aratásában.

„Isten oltalmában” címmel írta meg egy német lelkész munkája tapasztalatait. Isten oltalmáról csak az tud vallani, aki maga is ismeri ezt, ott él. Ezért hitelesek Boáz szavai, amikor azt mondja Ruthnak: „Fizessen meg az Úr a te cselekedetedért, és legyen teljes a te jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél” (2,12). Csak Isten oltalmában lehet nyugodt, boldog élete mindenkinek.

Ebben a könyvben ismerkedhetünk meg az Ószövetség egyik nagyon fontos, de egészében az Újszövetségre, konkrétan Jézus Krisztusra előre mutató rendelkezésével. Eszerint a gyermektelenül elhalt férfi feleségét a legközelebbi rokonnak feleségül kellett vennie. Ha ebből a házasságból fiú született, az az elhunyt nevét viselte, s öröksége az övé lett. A héber szó – „góél” – magyar jelentése: „megváltó”. Boáz, ezt cselekszi Ruthal. Megváltja a teljes kiszolgáltatottságtól (emlékezzünk annak a kornak a patriarkális berendezkedésére), megváltja a gyermektelenség szégyenétől. Jézus Krisztus ugyanígy vállalta fel a mi megváltásunk ügyét. Bűnünk szégyenét úgy vette el, hogy magára vette. Kifizette értünk a váltságdíjat. Ez alapján lehet teljesen új alapokon – Isten szeretete és kegyelme alapján – kapcsolatunk Istennel. Milyen boldog életlehetőség!

Így kerül be Ruth abba a családba, amelyiknek közel 1 000 évvel később tagja Mária is. Így lesz helye Jézus Krisztus nemzetségtáblázatában a bukott Támár és Ráháb mellett a pogányságból Istenhez hűségesen ragaszkodó Ruthnak is. A kegyelem ajtaját Isten megnyitja minden időben. Bárcsak mindenki meghallaná hívó szavát!

Mi az összefüggés Józsué és Jézus között?
Miért fogadta be Ráháb a kémeket?
Mi a 80 évesen harcoló Káleb életének titka?
Mi ismétlődik menetrendszerűen a Bírák könyvében?
Mi tennél, ha Sámsonhoz hasonló erőd lenne?
Mit keresett és mit kapott Ruth Izráel Istenénél?
Hogyan és hol munkálkodjon Isten gyermeke (a 3 bibliai könyv összefüggései alapján)?