4.3. A református gyülekezet felépítése és szolgálata

A mint azt már az előző fejezetben is láthattuk, az egyház szervezeti alapegysége az egyházközség. Egyházközségek nélkül nincs sem egyházmegye, sem egyházkerület, sem, zsinat. Az egyházközség az a lelki család, amelyből az egyház felépül, akárcsak a vér szerinti családból a társadalom. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert ez azt jelenti, hogy a gyülekezet lényege nem annak jogi vagy gazdasági önállóságában van, sőt, ma már fel lehet tenni azt a kérdést, hogy vajon kell-e minden egyházközségi adminisztrációt az egyházközségben lebonyolítani? Ugyanakkor az egyház nem az egyházközségek laza szövetsége, vagyis nem ún. kongregacionalista elv szerint működik, hanem ahogy tudja a vér szerinti család is, hogy ő egy magasabb egység, a társadalom része, akinek tagjaival szemben szolidaritással tartozik, úgy elvárhatja azt is, hogy ha ő kerül nehéz helyzetbe, ő is élvezhesse a szolidaritás előnyeit. Ezrét mondja ki egyházalkotmányunk (1994. évi II. törvény 13. §. (1) bek.):
Az egyházközség az egyház tagjainak meghatározott területen élő és az egyházi törvények szerint szervezett gyülekezete.
A területhez való kötöttség (falu, város, kerület) a mai társadalmi mozgások és az egyháztagok könnyebb mozgási lehetősége, ugyanakkor egy-egy gyülekezethez való ragaszkodás (itt kereszteltek, itt volt az esküvőnk, itt jutottam hitre stb.) már nem olyan szigorúan tartható, különösen nagyobb városokban, ahol több gyülekezet is van. A törvény szerint a területileg illetékes presbitériumot a befogadó presbitériumnak értesítenie kell arról, hogy az egyháztagot befogadta.

Ki az egyháztag?
Lelki értelemben erre a kérdésre sokféle választ lehet adni, egész onnan, hogy „Megkereszteltek!“, egész odáig, hogy „Aki hitre jutott!“. Az előbbi igazolható, az utóbbi kevésbé, de még ha igazolható is lenne, ki lehet zárni azokat, akik még nem nyitották ki az ajtójukat, de Jézus már ott kopogtat?
Egyházunk törvényei szerint kétféle egyháztagság van: az egyháztag, és az ún. teljes jogú egyháztag. (1994. évi II. törvény 22. §.)
A Magyarországi Református Egyház tagja minden magyar – illetve Magyarországon élő nem magyar – állampolgár, akit a református egyház szertartása szerint megkereszteltek, valamint aki magát reformátusnak vallja.
Teljes jogú egyháztag az, akit megkereszteltek, konfirmációs fogadalmat tett, a gyülekezet istentiszteletein és az úrvacsorai közösségben részt vesz, és egyházközségében az egyházközség fenntartásához hozzájárul. Az ilyen egyháztagnak nagykorúsága elérésétől kezdődően választó joga van, és választható.
A törvény meghatározza az egyháztag kötelességeit és jogait, amiből kiemeljük, hogy az „istentiszteleteken és az úrvacsorában részt vegyen, házassága kötésénél, gyermeke keresztelésénél, halottja eltemettetésénél az egyház rendje szerint járjon el, gyermekeit a református vallásban neveltesse, és konfirmálásukról gondoskodjék.“

Az egyházközségek fajtái
Az egyházközségeknek különböző fajtái vannak, annak függvényében, hogy az mennyire képes önálló életre.
Anyaegyházközség a feladatait lelkipásztori állás fenntartásával önállóan teljesíti. Presbitériuma, önálló anyakönyvvezetése és pénzgazdálkodása van. Társ egyházközség (l. kézirat)
Missziói egyházközség az, ha a feladatok ellátása, különösen a lelkészi állás fenntartása az Országos Református Közalap az egyházkerület vagy az egyházmegye anyagi támogatásával történik. Önálló presbitériuma van, de lelkészét az illetékes püspök nevezi ki.
Leányegyházközség az, amely önálló istentiszteleti hellyel rendelkezik, de a lelkipásztori gondozás és igazgatás tekintetében valamely anyaegyházközséghez van csatolva.
A leányegyházközség kivételével valamennyi egyházközség jogi személy, pontosabban a Magyarországi Református Egyházból, mint jogi személytől származtatott jogi személyisége van.

Az egyházközség szervezete
A továbbiakban az anyaegyházközségekről lesz szó. Az egyházközség önkormányzati és az igazgatási feladatait a következő testületek, illetve személyek látják el:

a) Az egyházközségi közgyűlés, amelynek legfontosabb feladata az egyházközség tisztségviselőinek (lelkész, (fő)gondnok, presbitérium) megválasztása, és minden olyan ügyben döntés, amelyet a presbitérium elé tejreszt,

b) A presbitérium. A presbitérium az egyházközség vezető testülete, lelki és anyagi életének irányítója, így:

• az istentiszteleti, missziói, lelki gondozói, diakóniai feladatokat végzi, illetve
• azokat felügyeli,
• az egyháztagokkal szemben gyakorolja az egyházfegyelmet,
• az egyházközség ingó és ingatlan javait kezeli, azokat karbantartja, felújítja,
• ha kell, bővíti, ha kell, selejtezi,
• az egyházközség költségvetését a záró számadással évenként elfogadja, és az egyház
• megyének felterjeszti,
• a választók betűrendes névjegyzékét elkészíti, és felterjeszti
• az egyházmegyének,
• dönt kölcsön felvétele és adása tárgyában, az egyházmegye jóváhagyásától
• feltételezetten,
• képviselőket választ és szavaz felsőbb egyházi hatóságok tagjainak
• és tisztségviselőinek megválasztásánál.

c) Az egyházközség elnöksége, a lelkész és a (fő)gondnok (ha több, ún. szakgondnokot választanak, akkor főgondnokot is kell választani), ők együttesen képviselik az egyházközséget.

d) Az egyházközség tisztségviselői: a lelkipásztor, a főgondnokok, gondnokok, presbiterek, a beosztott és a segédlelkész, a díjazott diakónus.

e) Az egyházközség alkalmazottai: kántor vagy orgonista, az egyházközség iskolájában (ha van) alkalmazott tanár, tanítónő, óvónő, irodai alkalmazott, az egyházfi, a harangozó, a temetőőr, szükség esetén egyéb alkalmazottak.

f) Bizottságok és külön megbízottak.
A presbitérium az egyházközség egyes, külön meghatározott feladatainak elvégzésére (misszió, műszaki ügyek, diakónia, gazdasági ügyek, stb.) bizottságokat alakíthat, ezek vezetői (pl. az ún. szakgondnokok) a presbitériumnak beszámolnak. Ha a presbitérium létszáma kicsi, akkor ezek lehetnek egy-egy ügykörnek a felelősei, külön megbízottai. A bizottságok azért fontosak, mert a bizottságokba nemcsak presbitereket lehet bevonni, hanem egy-egy szakterülethez jobban értő gyülekezeti tagot, sőt a törvény azt is megengedi (1994. évi II. törvény 69. §.), hogy a bizottságok vezetői, a külön megbízottak presbiteri tisztséget nem viselő gyülekezeti tagok legyenek. A bizottságoknak kettős szerepük van: egyrészt hidat építhetnek a gyülekezeti tagok és a presbitérium között, ami a presbiteri utánpótlás forrásává is válhat. Másrészt a bizottságokban szűkebb körben , kevésbé feszes légkörben, mint egy presbiteri gyűlés, a témához az átlagosnál jobban hozzáértő tagokkal meg lehet tárgyalni olyan ügyeket, amelyek majd később a presbiteri gyűlés elé kerülnek, és így ott gyorsabban megtárgyalhatók. Pl. a missziói munkatervet a missziói bizottság, a költségvetést a gazdasági bizottság tárgyalhatja. A 2002. évi I. törvény 29-31. §-a értelmében kötelező minden gyülekezetben számvizsgáló bizottságot választani.
Látjuk, hogy az egyházközség szervezete – különösen egy-egy nagyobb gyülekezetben – nem is olyan egyszerű. Ezt a 4. sz. mellékletből is láthatjuk. Ezért célszer egy szervezési és működési szabályzatot készíteni. Ahogy ez a világban is van, a valakire rábízott munkát számon kérni, illetve azért felelősséget vállalni csak akkor lehet, ha a feladatok körül vannak határolva. A presbiteri munkát is csak felelősséggel szabad végezni, ami a gyülekezet egésze iránt érzett felelősségen túl, egy-egy tényleges feladatkör elvégzéséért való felelősséget is jelent. A szervezeti és működési szabályzat mellékletét képezheti a lelkészek díjlevele, amelynek készítését a törvény is előírja (1994. évi II. törvény 29. §). A díjlevél az egyházi tisztségviselők szolgálati szerződésének felel meg. De mellékletként ide csatolható az alkalmazottak munkaszerződése és munkaköri leírása.

A (fő)gondnok és a presbiterek
A presbiterek az egyházközség lelki és anyagi javainak sáfárai, akiket az egyházközség életének felelős irányítására az egyházközség azon tagjai közül választ meg az egyházközségi közgyűlés, akik már legalább 3 éve teljes jogú egyháztagok (l. a 2.1. pont), és legalább egy éve a választó gyülekezet tagja.
Az, hogy a presbiterek az egyházközség lelki és anyagi javainak sáfárai, mai nyelven így fogalmazható: az Isten gyülekezeteinek vagyonkezelői. Munkájukat tehát annak tudatában kell végezni, hogy számot adni tartoznak az egyházközség tagjainak, de Istennek is. Ez pedig igen nagy felelősség!
Főgondnokká, vagy ha csak egy gondnok van, úgy gondnokká azt lehet választani, aki már legalább 3 éve presbiter.
Az egyházközségi főgondnok vagy gondnok hatáskörébe tartozik:

• a presbitérium összehívása a lelkipásztorral együtt,
• a presbiteri gyűlés jegyzőkönyveit aláírja a lelkipásztorral együtt,
• a lelkésszel együtt kezeli az egyházközség vagyonát, ha az egyházközségnek pénztárosa van, akkor annak munkáját felügyeli,
• gondoskodik az egyházközség épületeinek jó karbantartásáról,
• a lelkésszel együtt gondoskodik az egyházközség költségvetésének (ha kell,
• pótköltségvetésének) elkészítéséről, a költségvetés szerinti működésről és
• a záró számadás elkészítéséről.

A leírtakkal kapcsolatban ismét pontosítandó feladatok vannak, melyeket vagy a szervezeti és működési szabályzatban, vagy a 2002. évi I. törvény 4. §. (3) bek. szerint kötelezően elkészítendő „Gazdálkodási és pénzügyi szabályzat“-ban rögzíteni kell: banki aláírás, utalványozási jog, kettős aláírás, stb.