6.19 Férfiúvá és nővé nevelés az egyházi iskoláinkban

KEDVES TESTVÉREK!

BIZTOSAN nem véletlen, hogy ez a kérdés előjött, mert egyre több gond van a fiatalok önazonosságával. Fiúk hosszú hajjal, lányok majdnem kopaszra nyírva sokszor hátulról nem is lehet tudni róluk, vajon melyikük lány, és melyikük fiú. Az összemosásnak azonban sok veszélyes következménye lehet, s a hazai viszonyok között alig vannak családok, ahol biblikus elven működik a család, s egészségesen élik meg szerepüket a férfiak és nők. A két világháború utáni helyzetben sok nőnek kellett férfias feladatokat felvállalni, s ezek a példák csak megerősödtek a szocialista nőideál által, ahol ugyanúgy lehetett traktoros egy lány, mint egy fiatalember. Igen súlyos következmények jöttek ebből a felkavart állapotból, például hogy ma a nők emancipációja, hivatástudata, törekvései
sok esetben a család felbomlásához vezetnek. Gondoljunk csak bele, hogy a házasságok fele tönkremegy! Mert nem tanultak meg
alkalmazkodni, nincsenek világos férfi és női szerepek, így mindenen csak vita van, s a feszültségeket nem tudják megoldani. Az együttélés gyakori¬sága, a váltogatott part¬nerek, az „addig vagyunk együtt, míg jólesik” életelv igen káros lelki hatásokkal járnak. Ez persze megint csak a következő nemzedéket teszi tönkre, ahol a fiúk nem kapnak rendes apaképet, nem tanulnak meg dolgozni, sőt nagyon sokan elkallódnak, mert senkinek sincs ideje rájuk figyelni. A magatartászavarral küszködők legalább 80-90 százaléka fiú! Milyen társadalmi vezető réteg lesz belőlük?
Máig emlékszem, hogy amikor 1990- ben elindítottuk a Kecskeméti Református Kollégium Gimnáziumában a hatosztályos képzést, az akkori államtitkár azzal bíztatott minket, hogy ezzel megmentjük a fiúkat. Akkor még nem értettem, amit mondott, ma már igen világos a helyzet: a hatosztályos képzésben résztvevők körülbelül fele lány és fele fiú, míg a négyosztályos képzésben a lányok kétharmados többségben vannak! Gondoljunk bele, hogy ez folytatódik az egyetemeken, s a munkahelyeken! Valami nem jól történik! S eközben a 7-8 osztályban kínlódnak a pedagógusok, hiszen az általános iskolákban alig van férfi tanár, aki ezeket a tizenéves kamaszokat el tudná igazítani. De egyáltalán a bölcsődétől az egyetemekig alig vannak férfi pedagógusok! A szakmunkásképzők pedig tele vannak fiúkkal, s félelmetesre nő bennük a magatartászavar, s lesz közöttük a helyüket nem találó, az agresszivitással érvényesülő fiatalember. A kettő tehát a válások magas aránya, s a női nevelők hatalmas százaléka- együtt már egészen megdöbbentő következményekkel járhat. Így értendő, hogy a hatosztályos gimnáziumba beiratkozó fiúk nagyobb eséllyel indulnak a felelős társadalmi szerepekre, hiszen nálunk még vannak férfi tanárok is.
A másik fontos szempont, aminek alapján a téma igen aktuális, a homoszexualitás növekedése a fiatal nemzedékekben. Ennek súlyosságát én, mint ösztöndíjas diák éltem át még a 80- as években, Hollandiában. Ott a Teológián is voltak ilyen diákok, s legnagyobb meglepetésemre közölték velem, hogy a Biblia túlhaladott már, s igazolta a tudomány, hogy lehet ilyennek születni, tehát ez nem bűn, csak másság, amit el kell fogadni. Ekkor kezdtem utánanézni a kérdésnek, hogy valóban igaz -e ez az állítás, bár az ige ebben is határozott, mind az Ó-, mind az Újszövetségben. Mindig a hanyatló kultúrákban jön elő ez a kérdés, s Isten egyértelműen elítéli: Sodomától (1 Móz 19) kezdve a Pál Rómabeliekhez írt leveléig (Róm 1, 18-32).
Tehát hogyan is lesz valakiből férfi vagy nő? A sokféle szempont közül öt igen fontosról szeretnék beszélni, mert tudatosabban kell küzdenünk a bibliai erkölcsök megmaradásáért, ha nem akarjuk, hogy a média által agymosott tömeg legyen belőlünk!

1. Az első a biológiai tényezők. Fogantatásunk első néhány hetében még azonosan osztódnak a sejtek, s csak a 8. hét után kezdenek kialakulni a férfi és a női nemi jelleg szervei. Ugyanazokból a sejtekből a kromoszómák meghatározott¬sága, és a hormonális hatások váltják ezt ki. Igen érzékeny folyamat ez, s a génproblémáktól a terhesség alatti meg¬zavart hormonműködésig egyaránt vezet¬het később férfias nő vagy nőies férfi kialakulásához. Van tehát ennek a kérdésnek egy konkrét biológiai háttere is. Ez azonban legfeljebb betegségnek nevezhető, semmiképpen sem másságnak, hiszen igen ritka az ilyen ember. A genetikai különbség viszont rengeteg más biológiai adottságot is tartalmaz, ami a férfi-női jelleget meghatározza: a bőrvastagságtól a gondolkodásmód kiala¬ku¬lásáig. Például az éppen csak totyogó gyermekek között is megfigyel¬hető, hogy a lányok gyorsabban cselekszenek, míg a fiúk csak figyelnek, többszörösen ismételnek cselekvéseket, lassabban érnek.

2. A második fontos irányító erő a korai anya-gyermek kapcsolat. Az első három évben nagyon sokat tanul a gyermek, hiszen rendkívül fogékony minden hatásra. Az édesanya nőiessége, szerető anyai magatartása, gyermekével való foglalkozásának minősége óriási hatással lesz arra nézve, hogy a későbbi felnőtt elfogadja-e magát olyannak, ami¬lyen, vagy élete továb¬bi szakaszaiban inkább arra vágyik, hogy a másik nemhez tartozzon. Az anya részéről ez a nevelés inkább ösztönös, mint tudatos, hiszen a legtermészetesebben foglalkozik úgy gyermekével, ahogy ő maga is kapta a saját édesanyjától. Mégis meghatározza viszonyulását, hogy otthon van-e és úgy foglalkozik gyermekével, teljes figyelemmel, van-e apa, akihez ő szeretettel fordul, s akivel való kapcsolatát a gyermek látja, érzi, mi a fontossági sorrendje: a karrierje vagy az anyasága, stb. Igen nagy tehát az anyák felelőssége gyermekeik további életének alakulásában.

3. A harmadik alakító forrás a nevelés egésze, az óvodáskortól a tizenéves korig. Szeretett és nem szeretett pedagógusok, olvasmányok, barátok, és a televízió adásaiban vett minták sokasága. Amit hall, amit lát, amit kipróbál egy gyermek, vagy amilyen felnőttek körülveszik, s akikkel soha nem akarna azonosulni. Itt már az intézményes, a társadalmi nevelés sokkal nagyobb hatással van ránk, mint az otthon kapottak, kivéve, ha az otthoni szál egyértelmű volt, s folyamatosan mérlegre teszi a család közössége a kívülről kapott információkat. Ilyennek kell lennie a keresztyén családoknak! Összetartó, eligazító, fészekként működő, erkölcsi értékekben egyértelmű, biztonságos háttérnek! Ezért vissza kell térnünk a bibliai alapelvekhez, Isten által meg¬határozott szerepeinkhez a csalá¬dokban!

4. A negyedik meghatározó korszak hovatartozásunkra nézve a tizenéves önazonosság keresésének időszaka. Ki vagyok én, miért vagyok ebben a világban? Mi akarok lenni, s hogyan? Ezekben az években minden mérlegre kerül egy fiatalban, amit addig kapott. Megkérdője¬leződnek még a legfontosabb értékek is, de ettől nem kell megijedni, hanem csak meg kell őket erősíteni az igazságban. Ekkor kerülnek a középiskolákba, új kortárscso¬portokba, s a családokban is elkezdik hangoztatni véleményüket. Nem könnyű kor ez nekünk felnőtteknek, szülőknek, nevelőknek, viszont igen fontos, hogy mit támogatunk, s mit kérdőjelezünk meg, milyen szempontokat tanítunk meg nekik életük irányításában.
Utólag ébredtem rá arra is, hogy a valamikori ifjúsági vezetőnk a Kispest-Rózsatéri gyülekezetben miért ragasz¬kodott ahhoz, hogy a nyári ifjúsági heteken külön legyen fiú és külön lányhét. Ma nagyon hálás vagyok neki ezért, mert ismerem az ifjúsági hetek állandó problémáját: a fiú- lány párok alakulását sokszoros mértékben. Bár ez még nem lenne baj, csak az a gond, hogy ezek a párok úgy alakulnak, hogy még önmagukat sem ismerik a fiatalok! S így már minden kapcsolat veszteségre van ítélve! S később hány házasság megy tönkre ugyanezen ok miatt! Korai házasságok, gyermek születése miatt kötött házasságok sokszoros veszélyben vannak: mert nem volt idejük a fiataloknak arra, hogy önazonosságukat megtalálják!
Legtöbbet akkor segítünk nekik, ha sokat beszélgetünk velük, segítünk feldolgozni nekik az őket ért hatásokat, ha jó kérdéseket teszünk fel, s engedjük, hogy gondolkozzanak a válaszokon. Ha megfogadják Keresztúri Dezső gondolatát: „Úgy gyönyörködj a fiatalokban, mint akik téged folytatnak majd, de ne a magad vágyát, emlékeit álmodd újra bennük. Ne kényeztesd, ne ünnepeld, ne szidd, inkább szeresd, s érdemük szerint becsüld meg őket. Légy okos ellenállás, jó gát, tiszta meder, hogy növekedjenek, mint súly alatt a pálma, hogy önerejükkel törhessenek utat magoknak, s ne nyelje el öket lápok iszapja, sivataghomok.”
A tizenévesekről írja a legalább 3000 éves zsoltár: „Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak.” (Zsolt 144, 12) Ugye meglepő a bibliai kép? A fiúk a gyengébbnek tűnő példa: palánta. Mint, ami védettséget igényel, mert még alkalmatlan a „kiültetésre”. Tovább kel nevelni, mert tovább formálható, mint az ellenkező neműek! Az édesanya meghatározó szerepét még folytatja a feleség is! Vegyük komolyan, hogy minden férfi mögött van legalább egy „nagy nő” is, aki komolyan vette női feladatát: azért született, hogy általa megnőhessen valaki. Nő, aki „növel”. S a lányok pedig faragott oszlopok, a keményebb fajta. Inkább faragást igényel, mint védelmet, mert erősnek született. (Nem véletlen, hogy bár körülbelül ugyanannyi lány fogan, mint fiú, mégis fiúk születnek kevesebben, s idős kort sokkal több nő ér meg, mint férfi!) Ám önmagában semmi a legszebb faragott oszlop is, igazi szerepe csak „valaminek a tartásában” bontakozik ki, a paloták gyönyörű oszlopává lehet, azaz a családok, gyülekezetek, közösségek tartóoszlopává! Vegyük komolyan, hogy egész mást igényelnek ebben a korban már a fiúk és a lányok!

5. S az ötödik tényező a felnőttkori társadalmi szerepek felvállalása. Sokat alakít ugyanis valakin az, hogy mi lesz a hivatása, s lesz-e egyáltalán. Hajlandó-e ezért áldozatokat hozni, s beépíti-e személyiségébe a már önálló módon a vállalt értékeket. Nem mindegy hogyan alakul a sorsa, milyen pozíciók rontanak vagy emelnek rajta. Milyen lesz a felesége, férje, akivel egy életen át meghatározzák egymás további alakulását. Milyen szülőkké válnak, s tudják-e segíteni gyermekeik életének alakulását, vagy látják azokat tönkremenni a maguk bűnei miatt (lásd Dávid szenvedését Absolonnál: 2Sám 16- 19 részek)
A Szentírás Tiszta forrásként adja elénk a férfi és a nő Isten által meghatározott szerepét, a teremtéstől kezdve az újjáteremtésig.
Hiszen a kétneműség bűneset előtti, azaz Isten jó gondolata számunkra. Ezzel határozta meg a férfi és nő helyét, feladatát, viszonyát is. A férfi és nő egymás nélkül nem élhetnek, így nagy kár azon vitatkozni, hogy egyenlőek, egyenrangúak-e. Isten előtt mindenki egyenlő, de egyébként igen különbözőek a lehetőségek, a talentumok, lelki ajándékok, s nem csak nemi vonatkozásban. Hamis kérdés az egyenlőséget felvetni, mert születésünktől kezdve nem egyenlőek a feltételek sem biológiai, sem társadalmi, sem szellemi értelemben. Nem lehet mindenki anya, s nem lehet mindenki miniszterelnök. Tehát nem vagyunk egyenlők! De éppen ez a jó! Az egyik kéz, s a másik láb, a harmadik szem, s ezért mindenkire mindenkinek szüksége van! A különbség ajándék, a közösség minden formájának lehetősége! A különbségek túlhangsúlyozása ugyan¬annyira veszélyes, mint annak elmosása hamis jelszavak, vagy rosszul idézett bibliai versek alapján! Csak Isten előtt vagyunk egyenlők, mert mindenki bűnös, s életének végén mindenkinek meg kell állnia az ítélőszék előtt. Mindenkiért meghalt Krisztus, ezért lehet örök élete. Krisztusban megszűnik a férfi és nő, a rabszolga és a szabad is – ez lesz a mennyei állapot, s ennek előlegezését élhetjük a Krisztus által kapott szabad¬ságban, ez újjáteremtett állapotunk, meny¬nyei előjogunk. Hiszen a mennyor¬szágban már nem lesz házasság sem.
Ezeket a szerepeket tehát erre a földi életre kaptuk a szeretet megélésének lehetőségeként, ajándékként (úgy is mondhatom, hogy egyfajta talentumként), s ezzel is el kell majd számolnunk. Ezek megmaradnak földi életünk végéig! Egy igével hadd mondjam el, amiről hittanórán, etikaórán szoktunk beszélgetni a diákokkal későbbi életünk alakulásáról, férfi és női szerepeikről: 1Pét 3, 1-8 Pállal egybehang¬zóan mondja az apostol, hogy a női feladat az engedelmesség megélése. Amíg nincs férje egy nőnek, addig az édesapjának, mennyei Atyjának. Mert ez nyeri meg a környezetükben lévőket az Igének. Az engedelmesség megnyilvánu¬lása, hogy az egyébként is hangsúlyos női külső ne kerüljön még inkább előtérbe, ne zavarja meg a férfiakat, hanem legyen belső sugárzása, békessége egy nőnek, ahol csak megjelenik. Nagyon jól megfigyel¬hető egy nő életében, hogy akkor kerül nagyobb hangsúly a külsőre, amikor a belső rendezetlen. Egész társadalmunk erről szól: nincs helyén a nő, szabadon lehet „papagájnak”, reklámnak használni, mutogatni a testrészeit, mintha eladható áru volna.
Sára példája igen nehéz: hiszen akkor is engedelmeskednie kellett, amikor Áb-rahám engedetlenné lett. De enge-
delmessége Istennél jutalmat nyert, miatta megáldotta férjét az Úr (1Móz 12, 10-20). Fontos tehát nekünk nőknek felvállalnunk, hogy megtanuljuk az engedelmességet!
A férfiak feladata a szeretet a gyengébb nem iránt Pál leveleiben, Péter finomabban fogalmazza ugyanezt: a megértésben, tiszteletadásban. Az etikett, illemtan is kellemesebbé kívánta tenni az együttélés mindkét nemnek. Mert a férfi örül, ha engedhet, hiszen mindig az erős enged, s a nő pedig elfogadhatja az udvariasságot, hiszen ez mégiscsak az ő tiszteletét jelenti. Az is jól megfigyelhető, hogy a férfiak durvasága akkor jelenik meg, amikor férfi mivoltukban elbizonytalanodnak, ha ve¬szélyben látják a maguk tekintélyét. Az erős férfinek soha nincs szüksége durva¬ságra, csak a gyávák, a gyengék esz-köze ez. Pálnál mindkét nem igazi mércéje Krisztus (Ef 5, 21-33), hiszen ő az enge¬delmességnek és a szeretetnek egyaránt maximumát adta. Hozzá mérje minden nő a maga engedelmességét, s ne elégedjen meg kevesebbel. S hozzá mérje minden férfi a szeretetét, s ne higgye, hogy a nőket kár elkényeztetni. Mert nyilvánvalóan nem majomszeretetről van itt szó, hanem a valódiról (1Kor 13!).
A gyülekezetben megjelenő férfi és női szerepek is jól elkülöníthetők. Jézusnak magának is voltak női tanítványai, s elfo¬gadta szolgálatukat, ám egyikük sem lett apostol. Pál leveleiben is világos szerepel¬választás történik (1 Tim levél). A nők is kaphatnak feladatokat a gyülekezetben, ám érdemes elgondolkod¬nunk azon, hogy milyen sok a női lelkész és egyre több a női presbiter is. Én magam is női lelkész lévén talán elmondhatom, hogy mennyi küzdelmet jelentett, míg Isten elhívását magamra nézve elfogadtam. Mert bizonyos vagyok abban, hogy az önálló lelkészi, gyülekezetvezetői feladatok nem nőket igényelnek. Természetesen lehetnek kivé¬telek, de a szabály marad. Én magamra nézve azt tartom, hogy nem volt alkalmas férfi, ezért hívott el engem – mintegy megszégyenítve a meghátráló férfit. A bibliai példák igen szépek, például amikor a férfiak engedetlenségére (Ruth könyve) Isten egy nő hűségével válaszol, s meg¬menti egy család, s ezzel a legnagyobb király nemzetségét. Figyelmeztető jelnek tartom, hogy már a lelkészi hivatásban is oly sok a nő. Bár igen nagy különbség van egy lelkészfeleség, s egy önálló lelkésznő között. S a presbitériumban sem tartom helyesnek, ha nőket választunk, mert ezzel a gyülekezetek férfiainak méltósága vég¬képp elvész – pedig amúgy is egyre keve¬sebben vannak! Gondoljuk végig inkább Pál ajánlatát, aki ugyanúgy leírja a női gyülekezeti munkás képét, mint a presbiter, vagy a püspök megválasztható¬ságának feltételeit: 1Tim 5, 3-16. Ennek szép meg¬nevezése: özvegyek, de lehet a görög megfelelőjét is használni:
Igen összetett kérdés tehát ez, s a vála¬szokat minden helyzetben meg kell harcol¬nunk Isten Lelkének vezetésével, a Szent¬írás alapján. Nem késlekedhetünk soká, mert csak belső összefogással lehet valamit elérni. Ha a gyülekezetben élő családok közösségként figyelnek egymásra, s együtt kérik Isten vezetését imádságban, akkor nem lesz olyan ereje a világi hatásoknak. A gyermekeket pedig naponta imádságban kell nevelni a Pld 22, 6 alapján: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módón, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.”
Áldott beszélgetéseket és áldott életet kívánok mindenkinek:

Fodorné Ablonczy Margit
Kecskeméti intézeti lelkész