Bölcsességirodalom: a szenvedésről (Jób)

Tariska Zoltán

, hogy...ami látható, a láthatatlanból állott elő". Földi életünknek két láthatatlan kísérője van. Az egyik Jézus Krisztus, aki eljött, hogy megkeresse és megtartsa az Isten számára elveszett életünket. A másik a Sátán. Mindenféle bűnt felkínál, hogy bukjunk bele. Akkor van mivel vádolnia önmagunk előtt is, de Isten előtt is. Mindaddig, amíg valakit Jézus Krisztus meg nem szabadít, addig maga Jézus "rabszolgának" nevezi akkor, amikor kimondja: "Aki cselekszi a bűnt rabszolgája a bűnnek" (Ján 8,34). Így azt kell mondanunk, a földi életben független ember, lélek nincsen.

- Rövid összefoglalás az ószövetségi bölcsességirodalomról.
A világtörténelemnek, azon belül a személyes emberi történelemnek két világ a tanúja: a látható és a láthatatlan világ. A láthatatlan világ hatása a látható világra. A szenvedő vígasztalást keres. Ez a bibliai könyv egyfajta magyarázatot ad a szenvedés kérdésére, nem csak általában, hanem a kegyesek szenvedéseire is.

Az ószövetségi bölcsességirodalomról

Mózes öt könyve, majd a próféták írásai mellett az Ószövetség közepén találhatjuk az un. bölcsesség-irodalmat. A legszorosabban ebbe a csoportba Jób könyve, a Példa- beszédek könyve, a Prédikátor könyve és az Énekek éneke tartoznak. A bibliai bölcsesség-irodalom a gyakorlatiassághoz szokott mai embertől első hallásra távol állhat. A keleti ember az Ószövetség korában nem élt olyan hajszolt életben, mint mi ma. Volt ideje elmélkedni nap mint nap (1Móz 24,63). A keleti uralkodók egyenesen maguk köré gyűjtöttek bölcs embereket, akik tanácsát kikérték döntéseik előtt. Ez igaz volt Egyiptomban is, de több száz évvel később a babiloni, majd a méd és perzsa birodalomban is (erre a bibliában is megtaláljuk az utalásokat).
Jób nevének jelentése: "szorongatott", "üldözött". Saját korának elismert, tisztaság, tisztesség és jómód tekintetében gazdag embere. Talán nem felesleges néhány szót szólni arról is, hogy lakóhelye, Úc földje a Jeremiás Siralmai szerint Edom országában van (4,21). Ez azt jelenti, hogy Jób nem tagja az ószövetségi választott népnek, a zsidó népnek. Még Jézus is szinte megbotránkoztató módon szól a pogányokról, a választott nép sorain kívülről jövő kananeus asszonyról, amikor azt mondja: nem jó a fiak kenyerét elvenni és az ebeknek adni (Mt 15,26). Sokak számára azért elképzelhetetlen, hogy Jób egy valóságos, élő személy lett volna, mert szerintük Isten nem mondhat ilyeneket egy pogány ember felől. Jób szermélye felől maga a Szentírás tesz bizonyságot, amikor Ezékiel próféta és Jakab apostol hivatkoznak rá. Isten azonban már az ószövetségi könyvekben is többször tesz olyat pogányokkal, ami az akkori választott népnek elképzelhetetlen lett volna. Isten megmenti a parázna Ráhábot, s a másik pogányságból jött asszonnyal, Ruthtal együtt beveszi őket Jézus földi őseinek sorába (Mt 1). Így megy túl Isten kegyelme az Izráelnek adott ígéreteknél, emlékeztetve Isten irgalmára, amit Ábrahámnak jelentett ki: "Tebenned áldatnak meg a föld minden nemzetségei" (1Móz 12,3).

A könyv felosztása

1.) Bevezetés - 1 - 2 rész: Jóbnak és családjának rövid bemutatása, Isten és Sátán közti párbeszéd, melyet a Jóbot ért katasztrófák követnek, amik miatt szenved. Ez indokolja 3 barátjának látogatását nála.
2.) A beszédek első köre - 4 - 14 rész: Jób barátainak az a véleménye, hogy jób szenvedései valamilyen rejtett bűnére vezethetők vissza. Jób részint kétségbeesetten panaszkodik, részint védekezik barátai állítása ellen.
3.) A beszédek második köre - 15 - 21 rész: a barátok vádolják Jóbot, Jób - ha nem is olyan részletesen, mint eddig - védi ártatlanságát.
4.) A beszédek harmadik köre - 22 - 31 rész: Elifáz és Bildád rövid beszédére Jób azt válaszolja: nem követett el bűnt tudatosan, összefoglaló magyarázatot ad.
5.) Elihu beszéde - 32 - 37 rész: Elihu fiatalságára hivatkozva hallgatott eddig. Most az állítja magáról, hogy mind Jóbot, mind barátait tovább tudja segíteni. Mondanivalója tartalmában semmi újat nem tartalmaz.
6.) Isten válasza - Elsősorban Jóbhoz szól, de megfeddi a vígasztalást adni képtelen látogatóit is. Nagyságára, fennségére, alkotásaira, az általa adott isteni rendre irányítja Jób figyelmét.
7.) Befejezés - 42. rész: Jób megalázkodik Isten előtt. Isten újra megáldja őt.

Földi események - láthatatlan világbeli összefüggések

Az első két fejezet eseménydús. Bemutatja Jóbot és családját, gazdagságát, de mindennek lelki hátterét is. Jób istenfélő életet él, akit Isten gazdagon megáldott. Épp itt kezdődnek a bajok. A bukott angyalok fejedelme a Sátán, azzal vádolja meg a Mindenható előtt Jóbot, hogy csak az ajándékaiért szereti Istent, nem pedig önmagáért. Így könnyű és érdemes szeretni Istent,- hangzanak a Jób hitének valódiságát megkérdőjelező szavak. Isten beleengedi a próbába Jóbot. Megengedi, hogy Sátán elvegye gazdagságát, de határt szab Sátán akaratának: őhozzá nem nyúlhatsz! Jób átéli gyermekei és nyájai elvesztését. Hite szemével azonban nem az események rettenetes voltát látja csupán, hanem a mindezek mögött álló személyt is: "Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!" (1,21). Sátán nem nyugszik bele vereségébe, újra vádolja Isten előtt Jóbot. Sátán egyik neve a Szentírásban: Vádló (Jel 12,10). Mindannyian átéltük már, hogy gondolatainkon keresztül csábít és csalogat valaki, aztán amikor engedünk ennek a csábításnak, akkor belül ugyanolyan módon elkezdenek vádolni a gondolataink. Jó lenne komolyan venni ezt a valakit, s tudni: akár elbuktatott Sátán, akár nem, mindig vádolni szeretne Isten, emberek és önmagunk előtt. Természetesen ezt senki ne tévessze össze a lelkiismeret vádló szavával, amely azonban Isten szerint megszomorítva a megbánhatatlan megtérés útjára vezet.
Sátán itt is emberi értelmet meghaladó logikával vádol: azt állítja, hogy Jóbnak értékesebb a földi élete, mint az Istennel való kapcsolata. Isten ennek próbájába is beleengedi Jóbot, de ismét nagyon világos határt szab Sátán működésének: életéhez nem nyúlhatsz! (2,6). Jóbot Sátán nehéz fekélybetegséggel veri meg. Bizony, a nemrég ereje, jóléte teljében élő embert még környezetének is nehéz látnia szenvedéseiben. Jób azonban most sem feledkezik meg Istenről. Azt mondja "Ha a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennék-é el?" (2,10).

Mielőtt tovább mennénk, néhány nagyon fontos megjegyzést kell tennünk.

1.) Az igazi bölcsesség nem az, hogy Isten a jólétet áldásként adja, s ha ez valakinek nincs, az Isten valamiféle büntetése lenne. Isten ott van a jólétben és a szegénységben is (Péld 30,8). Pál megtanult szűkölködni és bővölködni is (Fil 4,12). A hit látása Isten mindenható voltát, hűségét nem a gazdagságtól vagy szegénységtől függőnek látja. Nem igaz az a mostanában sokfelé hangoztatott lelki tanítás, miszerint Isten megváltott gyermekeinek előbb-utóbb gazdaggá kell lenniük. Az ún. "jólét-teológia" hamis tanítás.
2.) A földi dolgoknak lelki háttere van. Ma is igaz a Zsid 11,3: "Hit által értjük meg”. Mindenki tartozik a láthatatlan világ valamelyik részéhez. Vagy a kárhozatban, lelki halálban születve Sátánhoz (Rm 5,12), vagy Jézus Krisztus szabadítása által Istenhez (1Ján 5,12).
3.) E két fejezet Isten gyermekei számára komoly vígasztalást jelent. Innen is tudhatjuk azt, amit az újszövetség megerősít: Isten tudta nélkül még Sátán sem tehet velünk semmit. Van Isten üdvözítő akarata és van Isten beleegyező, megengedő akarata. Tőle csak "jó adomány és tökéletes" ajándék jön (Jak 1,17). Tudjuk:"Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért" (Jak 1,13). Nem véletlenül vallotta az ének írója: "Mind jó, amit Isten tészen, szent az ő akarja" (272,1). Ezért vallhatjuk Pál apostollal együtt különféle kísértéseink közepette is: "...hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek" (1Kor 10,13).
4.) A mi feladatunk tehát az, hogy mind fényben, mind borúban bízzunk Urunkban feltétel nélkül. Mivel itt a földi életünkben hitben, járunk és nem látásban, a hit szemével láthatjuk Isten mindenható voltát, golgotai szeretetét, halál fölötti győzelmét, hűségét. Mindez megerősít abban, hogy "ne a láthatókra nézzünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig-óráig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók" (2Kor 4,18). Így dicsőíthetjük a hitetlen világban jó napokban és a próbák idején is mindenható Istenünket.
Jóbot meglátogatja 3 barátja, akik megpróbálnak vele beszélni, vígasztalni őt. A 3. résztől a 26. részig így következnek a beszédek: elsőnek Elifáz beszél, erre Jób válaszol, majd Bildád szavai következnek, amire Jób mondja el gondolatait, végül Cófár próbálja Jóbot jobb belátásra bírni, amire ismét Jób szavai következnek. Ez 3 nagy körben ismétlődik így. A 27-31 fejezetekben Jób végső beszédét olvashatjuk. Ekkor szólal meg egy olyan ifjú, aki valószínűleg szem és fültanúja volt az eddig történteknek és elhangzottaknak. Elihu nagy beszédét a 32-37 fejezetekben olvashatjuk.
A három barát és Elihu beszédeiben sok részigazságot találunk. Ugyan ki ne kapna vigasztalást az 5,17-25-ből: "ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak". Igaz az is, hogy "micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik?"(15,14). Ám minden baráti szó oda érkezik meg, hogy Jóbot képmutatással vádolja. Jób pedig ezekre a valóban sem megértést, sem igazi együttérzést nem mutató beszédekre válaszul őszintén kiönti szíve keservét Isten és barátai előtt. Még ezekben a panaszos "lelki énekekben" is meg-megcsillan hite, mint a 19. részben, ahol olyan bibliai igazságot mond ki, ami nekünk, újszövetségi embereknek szinte természetes, ám abban a korban messze meghaladta kortársai hitét: "mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom fölött megáll..." (19,25).
Az ószövetség egyik legszebb leírását a megtérésről Elihu mondja el a 33. fejezetben, amikor Isten igazságáról és igazságosságáról beszél. A lelkileg maga útját járó embert utoléri minden. Testileg - lelkileg válságba kerül. Isten azonban megszólít ebben az állapotban azért, "hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől,...visszatartsa lelkét a romlástól..."17-18 versek). Isten kijelenti neki könyörületét, szabadításával ajándékozza meg. Meglátja bűneit, de kegyelmet és szabadítást kapva dicsőíti Istent. Ám egy nagyon komoly figyelmeztetés is elhangzik, ami az újszövetség mondanivalójával teljes összhangban van: a kegyelmi idő nem végtelen, azt addig lehet és kell kihasználni, amíg erre Isten lehetőséget ad: "Íme, mindezt kétszer vagy háromszor cselekszi Isten az emberrel" (29. vers).
Elihu Jób mindhárom barátjánál keményebben támad. "Haragra gerjedt" Jób ellen és 3 barátja ellen (32,2-3). Innentől kezdve bármennyire kegyes is az, amit elmond, haragja Isten igazságát nem munkálja (Jak 1,20). Lehet, hogy mai kifejezéssel élve Elihu "szuperkegyes", ám soha nem élte át sem testileg, sem lelkileg azokat, amiket Jób, így nem is tud igazán közelébe kerülni. Mondanivalójának summája: Jób szenvedését Isten a fegyelmezés eszközének szánta, hogy világossá tegyen előtte valamit. Nekünk nem ilyen Vigasztalónk van. Jézus Krisztus nem csak hasonlóvá lett hozzánk mindenben, kivéve a bűnt (Zsid 2,24. következők), hanem "betegségeinket ő viselte, fájdalmainkat hordozta" (Ézs 53,4). Ezért "amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetve, segíthet azokon, akik hozzá hasonlóan megkísértetnek" (Zsid 2,18).
Az Úr maga szólal meg a 38-41 részekben. Isten válaszában az a megdöbbentő, hogy a szenvedésről egy szót sem szól. A Teremtő beszél itt a teremtés csodáiról, az ő megtartó hatalmáról, bölcsességéről, terveiről, s mindezt a szeretet "hangszerelésében".

Jób könyvének célja

1.)Egy olyan korban, amikor a népek többsége az egyistenhittől, az Isten által teremtett világ gondolatától egyre jobban távolodott, Isten egészen különleges módon, személyesen tesz bizonyságot a teremtésről.
2.) Jób nehéz próbatételében a hit győzelmét, Isten emberi értelmet meghaladó megtartó voltát láthatjuk. Így nem teljesült Sátán óhaja, amivel el akarta szakítani Jóbot Istentől. Legyen ez bátorítás mindannyiónknak, hiszen nem tudjuk, kinek az életében milyen szenvedések következhetnek be.
3.) A szenvedés embervoltunk része. Isten szerint bölcs magatartás tehát a szenvedések idején is töretlen hittel bízni benne, mert ő kezében tartja övéi életét mind a jó napokban, mind a szenvedések idején (Ján 10.28).
"Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és a béketűrésben a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak. Íme, boldognak mondjuk a tűrni tudókat. Jób tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes" (Jak 5,10-11)

Felhasznált irodalom:
1.) Sola Scriptura - Kutassátok az Írásokat, Iránytű Kiadó, Gödöllő.
2.) Kelly W: Jób könyve - Isten keze a szenvedésben, Evangéliumi Kiadó, Bp.
3.) Morris H: Jób csodálatos beszámolója (ószövetségi bölcsesség, modern természet- tudomány és élő üzenet), Evangéliumi Kiadó Bp.
4.) Szathmáry Sándor dr: Bibliaismeret, Ószövetség, Kálvin kiadó, Bp.

1.) Hol dőlnek el az emberi élet eseményei?
2.) Meddig mehet el Isten gyermekeinek életében a Kísértő?
3.) Mit tanít a biblia a gazdagságról és a szegénységről?
4.) Csak a bűnösöknek kell szenvedniük?
5.) Miben erősít meg és vigasztal az a tudat, hogy egy személyes teremtő Isten csodálatos alkotása vagyok?
6.) Mi a könyv központi témája, mi a szenvedés egyik háttere?
7.) Mi az Ördög vádja Jób ellen, és meddig engedi Isten az Ördögöt Jóbhoz nyúlni?
8.) Mit jelent Isten megengedő akarata, mi benne a vigasztaló a hitben élő számára?
9.) Miért nem voltak jó vigasztalók Jób barátai?
10.) Megváltozott-e Jób? Mi a különbség Jób jellemében a történet elején és végén?