Templom és istentisztelet

 Dr. Sípos Ete Álmos                    

1. A templom jelentősége

Hazánkban is egyre gyakrabban találkozunk azzal a jelenséggel, hogy ha templomba hívnak valakit valamilyen vallásos rendezvényre, akkor nem hajlandó bemenni a templomba, de ha ugyanerre a vallásos rendezvényre egy kultúr-terembe, vagy egyéb klub-jellegű  helységbe invitálják, akkor elmegy. Ebből sokan, még lelkészek is, arra a következtetésre jutnak, hogy a templomok, mint kultusz-helyek lassan elvesztik jelentőségüket, ezért ha például új templom építésére kerül sor, inkább egy un. multifunkciós épületet igyekszenek terveztetni, ahol a templomtérben, (tehát nem a kisebb melléktermekben!) a vasárnapi istentisztelet mellett egyéb kultúr-rendezvényt, közös étkezést, szórakoztató műsort, stb. is elő lehetne adni. Lényeg az, hogy az új épület ne legyen templom-jellegű építmény. Vannak azonban olyan egyházközségek is, akik a régen épített, meglévő templomukat is felhasználják az említett célokra. (Pár éve az egyik hamburgi protestáns nagy templomból a padokat szombaton kivitték, és diszkót rendeztek fiataloknak, majd vasárnap hajnalban kitakarítottak és a délelőtti istentiszteletre visszavitték a padokat. Úgy gondolom, hogy ennek a jelenségnek az oka abban is kereshető, hogy egyre kevesebben értik a templom lényegét és jelentőségét.

            Ha a templom bibliai értelmét keressük, akár az Ó-, akár az Új-szövetségben, a templommal kapcsolatosan mindenhol azt olvassuk, hogy a templom szent. A „szent” fogalma azt jelenti, hogy „Isten céljára elkülönített” ember, tárgy, épület, áldozat, ruha stb. Ebben az értelemben a templom, a világtól elkülönített hely Isten számára. Az is természetes volt minden korban, hogy az Isten számára elkülönített szent dolgot, más célra nem lehetett használni. Erre a Bibliában Isten, elég sok helyen figyelmezteti az embert. Ez nem jelenti azt, hogy Istent ne lehetne bárhol imádni és tisztelni, akár egy lakásban, vagy még az utcán is! Mégis Isten úgy rendelkezett, hogy legyen egy olyan Neki szentelt (számára a világtól elkülönített) hely a világban, ahol Ő, Igéje és Szentlelke által, minősített módon (igéje és Szentlelke által) jelen van. A templom szent voltát hangsúlyozza az is, hogy az úrasztalánál történik a szentségek (keresztség, úrvacsora) kiszolgáltatása, itt tesz házassági esküt Isten előtt a keresztyén házaspár (és nem egy étteremben, repülőn, legelőn, kertben stb.). A református lelkész palástja, mint szertartási öltözék is azt fejezi ki, hogy az,  egy szent helyhez, és szent cselekményhez kötött öltözék, mely igenis elkülönített a világi civil öltözéktől, és másra nem használható. A templom tehát nem lehet színház, nem lehet rock koncert helye, vagy étterem, vagy népi-táncbemutató, amire egyre több példát látunk hazánkban is.

•             Amikor a reformátusok templomot „szentelnek”, azt a szándékukat akarják kifejezni, hogy ez a helység az Isten számára, a világtól elkülönített hely legyen. Ez azért is fontos, mert világunk mindent „deszakralizál”, azaz a legszentebb dolgokat is porba tapossa, és a szent Isten és a szentségtelen ember közé egyenlőségjelet tesz.

            A templomot szent hellyé az teszi, hogy itt maga Isten szól Igéje által az emberhez. Ugyanis, ahol az Ige szól, ott van a Szentlélek és Krisztus is! Itt gyűlnek össze emberek az élő Isten imádására. Jézus a templomot, az imádság házának nevezte. Itt mondhatjuk el a gyülekezetért (egyházért) és egyéni kéréseinket is. Ezért is kérjük az embereket arra, hogy legyenek a templomban csendben! Sok templomban bántó az istentisztelet előtti zaj, hangos beszéd! Ha a templom „kimegy a divatból”, vagyis ha az ember, legalább ezen a szinten, nem különbözteti meg a szentet a szentségtelentől (a világtól), ez, az ember számára még súlyosabb következményeket von maga után.

  

2. A református istentisztelet lényege

 

Többször is előfordult, hogy református egyháztagok felhívtak telefonon, és megkérdezték, hogy mikor kezdődik a vasárnapi mise. Nem vetek rájuk követ ezért a kérdésért, hiszen egyre többen vannak, akik semmiféle vallási nevelést nem kaptak, vagy éppen római katolikus családban nőttek fel és nem tudják, hogy a reformátusoknál nincs áldozás, ezért a mi istentiszteletünk nem mise. (Mise az a szertartás, melynek középpontjában az áldozás áll,  melynek során a pap, megismétli  Krisztus áldozatát  a népért.)

 

A reformátusok istentiszteletet tartanak, melynek a lényege abban van, hogy a Krisztus-test (a gyülekezet) tagjai egybegyülekeznek Jézus Krisztus (az Ige) köré, aki azt mondta, hogy ahol ketten vagy hárman egybe gyűlnek az Ő nevében, Ő ott van.

Ezért tisztázni kell azt is, hogy amikor valaki istentiszteletre indul, tulajdonképpen kihez megy. Lelkipásztorhoz, vagy emberekhez, egy kicsit ki akar kapcsolódni, vagy Jézushoz?

 

Tudnunk kell, hogy az istentiszteleten résztvevő gyülekezet, a Szentháromság imádatára gyűlik egybe. A gyülekezet tehát, nem  passzív hallgatóság, vagy egy előadást élvező közönség, hiszen az istentisztelet, ahogy a neve is mondja, az Isten imádatának, tiszteletének szándékával egybegyűlt közösség.

            Valóban Isten imádatának szándéka vezérel bennünket, amikor templomba megyünk?

 

A református istentisztelet középpontjában az Ige áll. Az Igében – Jézus Krisztus maga van jelen. Minden Róla kell, hogy szóljon.

 (Az istentisztelet főszereplője tehát, nem a lelkipásztor, nem a gyülekezet, nem egy halott, nem a gyászolók, nem egy csecsemő, nem zenészek, stb.)

 

A református istentisztelet kiemelt alkalma annak, hogy Isten beszél az emberekhez az igehirdetésen keresztül. (az igehirdető készülése azt jelenti, hogy „elkéri” Isten üzenetét).

Az istentiszteleten, Isten várja az emberek válaszát arra, amit az igehirdetésben nekik mondott.

A válaszadásra szolgálnak a szertartásban szereplő imádságok, ima-csendek, énekek, és az adakozás. De Isten várja istentisztelet után is, az életvitelünkben megjelenő válaszunkat.

Minden istentisztelet kérdése, hogy egyáltalán válaszolunk-e, és mit, Isten szavára?

 

Az istentiszteleten Igéje és Szentlelke által jelenlévő Krisztus, szeretetközösséget teremt. A gyülekezet közösségét nem a kölcsönös szimpátia, vagy hazafiság köti össze, hanem az, hogy valamennyien elsősorban Krisztust szeretik. Ez köti őket össze. A gyülekezeti szeretet-egység titka tehát Jézus személye.

A gyülekezet szeretet-közössége tehát, nem emberi szervezés eredménye! A gyülekezet tagjait a Jézus iránt érzett szeretet köti össze! Ebben kell, hogy egyek legyenek.

 

3. A református istentiszteleti szertartás lényege:

 

-  A református szertartás végbemenetele és a résztvevők viselkedése egyaránt, a szent Isten tiszteletét kell, hogy szolgálja! Ez minden liturgia (szertartás) értelme és lényege. Tehát:

-  az öltözékünk: ne legyen sem a jelenlevő férfiak, vagy a jelenlevő nők figyelmének szóló női divatbemutató, de a férfi se jöjjön mezítlábas papucsban, sortban, pulóverben stb. ahogy az egyre gyakrabban történik.

-  érkezzünk pontosan (nem késve!), legyünk csendben, (ne beszélgessünk hangosan!)

-  amikor a lelkipásztor a templomba belép – a gyülekezet feláll, az Ige iránti tiszteletből! A lelkipásztor ugyanis az Igét hozza. (minden felállás a tisztelet jele!)

-  amikor a lelkipásztor  Igével köszönti a gyülekezetet, Krisztus köszönti az ő népét. (ezért se késsünk el! Vannak, akik úgy gondolják, hogy elég, ha a prédikáció kezdetére érkeznek. Gondoltunk már arra, hogy ez Isten felé milyen tiszteletlenség?)

-  az éneklés, a gyülekezet imádsága, Isten magasztalására. (Az ének méltó legyen az imádathoz. Ne egy fülsiketítő, un. dicsőítő éneknek csúfolt rockmuzsika, ahol a hadart szöveget, a mágikusan ismételt vallásos szavakat, legfeljebb néhány fiatal tudja együtt mondani a zenekarral)

-  a lelkipásztor kezdő imádsága, bűnvallás ISTEN előtt, hogy tiszta lélekkel fogadjuk az Igét. Majd a további rész Isten magasztalására rendeltetett, és egyúttal könyörgés, a Szentlélek értelmet megvilágosító munkájáért. (nem a gyászolókért, betegekért!)

-  a bibliaolvasás, az istentisztelet középpontja (Isten szól), ezért a gyülekezet tiszteletből feláll)

-  a Hitvallás olvasás, (ha van) – emlékeztető a református önazonosságunkra (mit hiszünk)

-  az igehirdetés, – Isten szava a gyülekezethez –(nem a lelkész véleménye, vagy okoskodása, legkevésbé ellenségeinek kiprédikálása!)

-  a ráfelelő ének, (ha van)  – a gyülekezet válasza az igére

- a csendes-perc (ha van), az egyéni imakérések alkalma

-  a lelkipásztor záró-imája a gyülekezet nevében (itt hangzanak el a kérések, könyörgések több mindenért: gyászolókért, betegekért, országért, elöljárókért,  gyülekezeti alkalmakért stb.)

-  Miatyánk – Isten népének Istenhez tartozását, és egységét fejezi ki

-  Áldás (nem a lelkipásztor az áldás forrása, hanem Isten Igéje szenteli meg a gyülekezetet!)

-  Adakozás (a gyülekezet válasza az Istentől kapott áldásokra)

 

3. A református templom berendezése

 

- a templom középpontja: a szószék – az Isten Igéje miatt. Jelzi, hogy nálunk az Ige áll a középpontban.

- előtte áll az úrasztala (nem oltár!!)– annak jelképe, hogy a lelki család itt találkozik és innen

  kapja a hiterősítő, látható szentségeket (keresztelés, úrvacsora)

- a szószék mellett van a Mózes szék – a prófétai szolgálatot végző lelkipásztor helye

- az orgona, mely az Isten dicsőítését szolgája

- A padok (székek) a szószék körül vannak, hogy mindenki az Igére figyelhessen

- a református templom azért egyszerű, hogy ne terelje el a figyelmet semmi Isten Igéjéről.

- a templom legyen mindig tiszta, portalanított. A templom minden gyülekezet lelkiségének tükre!

 

Az istentisztelet szent rendjéért és méltóságáért, a lelkipásztor és a presbitérium együtt felelősek!