A 12 kispróféta könyve

1. A fogság előtti korszak prófétái:

Ámósz
Az északi országrészben, II. Jeroboám idejében (Kr. e. 800-750 k.) lépett föl. Ez az időszak Izrael virágkora, a gazdasági fellendülésé. Asszíria azonban egyre nagyobb hatalomra tör, ezt a folyamatot Isten emberei már látják, ezért figyelmeztetik a népet és vezetőit.
Ámósz az első írópróféta, könyve egy új műfaj első alkotása, amely prófétai mondások gyűjteményét foglalja magába, valamit biografikus részleteket közöl a próféta életéből. A könyv sajátossága, hogy szidalmak és fenyegetések nyelvén fogalmazza meg a kultusz és a társadalom kritikáját. Sajátos műfajt képviselnek a számmondásokként fogalmazott fenyegetések a könyv elején (1-2. fej.)
Plasztikus látomásaiban (sáskajárás, aszály, függőón, gyümölcskosár) Izrael megmérettetéséről, az eljövendő ítéletről szól (7-8. fej.).
Foglalkozását tekintve pásztor és fügetermesztő, tehát civil foglalkozású vállalkozó. Tekóából, a déli országrészből származott, próféciáit mégis északon, Izraelben (Bétel) mondta el. Emiatt konfliktusba került Bétel papjával, Amacjával (7. fej.). Széles látókörű ember, ez igényes szóhasználatából, vallási és szociális érzékenységéből derül ki. Fellép a társadalmi igazságtalanságok ellen (gazdagok kizsákmányoló életformája, jogtalanságok, korrupció), valamint éles hangon beszél a lélektelen istentiszteletről, JHVH semmibevételéről. Könyve végén mégis megszólal a remény hangja: a boldog, békességes jövő ígérete (9,11kk).

Hóseás
Az északi országrészben működött Kr. e. 750-722 körül, kevéssel Ámósz után lépett föl. Működése elődjénél hosszabb időt ölelt föl. Jéhú dinasztiájának utolsó idejében élt, Izrael és Júda egymással való háborúskodásának időszakában. Az övé az egyetlen olyan prófétai irat, amely északi prófétai tradíciót őrzött meg. Illés és Elizeus szellemi örökségét viszi tovább. Üzenetének legfontosabb eleme a JHVH-val való szövetség; ezt személyes sorsában is példázza: egy parázna nővel kötött házassága allegóriájával. (Gyermekei beszédes nevei is ennek a teológiai gondolatnak megnyilatkozásai.) JHVH szeretetére, hűségére teszi a hangsúlyt (1-3. fej.), továbbá arra, hogy a hit és a felebarát tisztelete elválaszthatatlan. Arra inti kortársait, hogy ismerjék el Istent, és legyenek szolidárisak egymással.
Hitvallásában az Egyiptomból való kiszabadulás és pusztai vándorlás eseményére utal vissza, és figyelmezteti a vétkes Izraelt, és az őt bűnbe vivő vezetőit, hogy visszatér a fogságba, ha meg nem tér Istenéhez. A próféta erőteljes költői képekkel dolgozik (harmat, liliom), amelyek kontrasztban állnak a sivárság, az aszály megjelenítésével: ami igaz, Isten szerint való, az mind az életet, a bőséget jelenti.
Az északi országrész pusztulása után Hóseás próféciáit a déli királyságba menekítették, itt őrizték meg és hagyományozták tovább. Bizonyos kiegészítések, átszerkesztések nyomai is kimutathatók a könyvben.

Mikeás
Ézsaiás (Ézs 1-39. fej.) kortársa volt, a Kr. e. 8. sz.-i próféták időben legkésőbbi tagja. Kr. e. 750-690 k. működött a déli országrészben. Jótám, Áház és Ezékiás királyok kortársa. Móresetből származott, elődeihez hasonlóan ő is kritikus hangon szól a társadalmi, gazdasági bajok, a vallási visszaélések, a közömbösség, ill. az idegen kultuszok ellen egy politikailag jóval feszültebb korszakban. Mikeás közvetlenebb élményeket szerzett az elnyomás, katonai erőszak, a nép szenvedése terén, ezért fájdalmasabb hangon szólal meg elődeinél. Könyvében nagyon erőteljes a vezető réteg elleni kritikus hangvétel. Megtérésre hív, és Isten népe fölötti ítéletét hirdeti meg. Ugyanakkor a könyv 4. fejezetében csodálatos képekkel találkozunk, amelyek a béke korszakát mutatják be – Ézs 2-höz hasonlóan. Hírt kapuk a Messiás eljöveteléről is, aki az efrátai Betlehemből származik majd, és JHVH akarata szerint pásztorként legelteti népét.
Isten és embertárs tisztelete ebben a könyvben is egymás mellett áll. 6,8 értelmében az ember tudja, mi a jó, és mit kíván tőle Isten: törvény szerinti életet, szeretetet és JHVH iránti alázatosságot.

Kr. e. 701 után 50 év „prófétai vákuum” következik.

Náhum
Júdában, Jeruzsálemben lépett föl, Kr. e. 663-612 k. működött. Elkósból származott, könyvének hangvétele az Asszír birodalom utolsó időszakának, 30 év alatt bekövetkező hanyatlásának politikai viszonyait tükrözi. Az Asszíriához lojális Manassé király idején újra megismétli Ézsaiás asszír-ellenes fenyegető jövendöléseit. Bár JHVH Izrael megbüntetésére küldte Asszíriát, most mégis megszabadítja Jeruzsálemet, és eltávolítja az asszír bálványokat, az idegen kultusz jellemzőit. Véget vet Ninivének – ez a pusztulás Kr. e. 612-ben következik be, ezért teszik a próféta működését, ill. mondásainak lejegyzését az ezt megelőző időszakra.

Zofóniás
Júdában és Jeruzsálemben működött Kr. e. 639-622 között, Jósiás király idejében. A feliratban 4 generációra vezeti vissza a próféta származását, ez szokatlan a prófétai könyvek sorában. Üzenetének lényege: JHVH napja közel van. Az ítélet a könyvben kozmikus dimenziót kap: JHVH mindent elsöpör a föld színéről (1,2kk). A könyv még nem említi a Jósiási reformot, így a bálványimádás témája erőteljesen kerül elő. Júda politikai helyzetét az erősödő egyiptomi befolyás, az asszír hatalom gyengülése jellemzi: a próféta a kialakult helyzetet a JHVH-tól való elfordulás tényére vezeti vissza. Könyve végén mégis megszólal az ígéret szava is: Sionnak nem kell többé félnie, elveszi az Úr népéről az ítéletet. (3,9kk)

Habakuk
Jeruzsálemben működött, közvetlenül Kr. e. 605, a karkemisi csata előtt. Jeremiás kortársa volt. Üzenetében arról beszél, hogy Isten ítélete közelre várható: Újbabilónia birodalma egyre jobban fenyegeti Júdát. A próféta a nép szószólójaként lép föl JHVH színe előtt. Habakuk arra helyezi a hangsúlyt, hogy Isten életet ígér azoknak, akik hűségesek maradnak JHVH iránt (2,4b). A könyv liturgikus használatára utal, hogy a qumráni iratok között találtak egy kommentárt a könyv első 2 fejezetéhez. A 3. fejezet kihagyását az indokolja, hogy a qumráni közösség eszkhatológikus felfogásába nem illett bele a bűnösök megtérésének, a kegyelem lehetőségének gondolata.

Abdiás
A templom lerombolásának idején (Kr. e. 586) prófétál, könyve Edóm elleni prófécia. Izrael déli szomszédja, a „testvér nép” szabad áthaladást biztosított Nabakadneccár csapatainak, akik dél felől közelítették meg Jeruzsálemet. Sőt maga is támadást intézett Júda ellen. Ezt a tényt a próféta Jákób háza elleni árulásnak tekintette, és JHVH ítéletét hirdette Edóm országának. A könyv végén Izrael jövőjéről is szó esik: Jákób háza visszanyeri birtokát.

A fogság utáni kor prófétái:

Haggeus
A hazatérés utáni időszakban, Kr. e. 520-ban prófétál. Könyve fő témája: a templomépítésre való buzdítás. Meginti Zerubbábelt és Jehósuát, a nép vezetőit is, hogy a maguk uralma előbbre való Isten ügyénél. A romokban álló templom tisztátalan, így JHVH kultusza is érvénytelen így. A prófétai kritika kiterjed a népre is: a hazatérők csak saját otthonaik építésén fáradoznak, lelki otthonukat nem építik. A könyv csúcspontja: Isten dicsősége megjelenik a templomban (1-2).

Zakariás
Kr. e. 520-518 között prófétált, Haggeus kortársa volt. Könyve elején látomások (7) szerepelnek, amelyek Isten újjáteremtő cselekvését, valamint az új rendet mutatják be. A papi és politikai vezetők szerepére mutat rá. A könyv hangsúlyozza a templom és a kultusz fontosságát: ez Izrael identitásának alapja. Előkerül a böjt témája is. A könyv második egysége (9-14. fejezet) apokaliptikus jelleget mutat, későbbi korból származik. Ekkor már a messiás eljövetelének gondolata, a végső időkről való próféciák foglalják el az aktuális helyzetre történő reflexiók helyét.

Malakiás
A Kr. e. 5. sz.-ban, Nehemiás kora előtt lépett föl, nincs konkrét információnk személyét és szolgálatát illetően. A hazatértek újjászerveződő társadalmának problémáira tapint rá, itt nem a politikai és lelki talpra állás feletti öröm, hanem az intelem a hangsúlyos. A próféta a kultuszra és a papságra tekint: a közösség megtisztulásának kérdése fontos számára. JHVH tisztelete túlterjed Izrael határán: e gondolat sajátosan fogság utáni teológia (1,11). A könyv végén utalást olvasunk Illés próféta személyére, aki az Úr napjának előfutára lesz. Az Újszövetség hagyományában Keresztelő János fellépését kapcsolják össze ezzel a prófétai kijelentéssel.

Jóel
A könyv üzenete rokon Ámósz, Hóseás, Mikeás teológiai szemléletével, de végső formáját – apokaliptikus vonásai miatt - a Kr. e. 6-5. sz-ban nyerte el. Izrael sorsából kiindulva egyetemessé tágítja a perspektívát: először Isten ítéletét, majd a Lélek kitöltésének eseményét (3. fej.) mutatja be. A próféta leglényegesebb üzenete a megtérésre hívás, ez minden egyes korszakban újra és újra fel kell, hogy hangozzon. Isten megváltó, üdvözítő munkája pedig minden egyes embert érintő valóság.

Mindegyik kisprófétához kérdés?

1.) Mikor éltek?
2.) Hol éltek?
3.) Mi volt az egyéni küldetésük?
4.) Melyik a jellemző IGE, amit Egy-egy kisprófétától megtanultál?
5.) Jövendöltek-e Krisztusról?