APOKALIPSZIS I Jelenések Könyve magyarázata

Dr. Szűcs Ferenc

Ennek a különös könyvnek a címe: Apokalipszis. Ez a görög szó egy fosztóképzővel ellátott főnév, aminek a jelentése, leleplezettség. A letakart dolognak a nyilvánosságra hozatala. Érdekes módon ez a műfaj, az apokaliptika a zsidóságban a babiloni fogság után jelent meg, amikor a babiloni fogságban a zsidóság találkozott a történelemmel, mint egyetemes fogalommal, amikor kilépett a zsidóság a maga szentföldi bezártságából és a világtörténelemmel találkozott. Tartalmilag ebben a korszakban jelenik meg a teremtésről szóló hitvallás és a végről szóló hitvallás.

Mi jellemző erre az irodalomra? A Krisztus előtti IV, III, és II. században keletkezett számos olyan kisebb-nagyobb könyv, amely ezt a címet viselheti, hogy Apokalipszis. Mindenek előtt egy pesszimista világnézet jellemző rá, valamint egy kozmikus ESZKATOLÓGIA amelyben a végső idők harcairól van szó. Megjelenik ebben is a Messiás alakja, és számos kis szektának a gondolatai között megtaláljuk ezeket a gondolatokat. Legjellemzőbb módon az 1947-ben felfedezett Qumráni-iratokban. Ők készültek a végidők nagy messiási-háborújára egy kicsi, elnyomott népnek a szabadságharcosaiként. Meg voltak arról győződve, hogy a Jeruzsálemben uralkodó főpapok nem legitim módon uralkodnak, ezért nem jártak a jeruzsálemi templomba sem, hanem várták a pillanatot, amikor majd eljön a Dávid és Áron házából származó Messiás. Harcra készültek, egy nagy 40 éves háborúra, és ez mind-mind a prófétai írások magyarázatából következett az ő számukra. Az Újszövetségből számos olyan mondat cseng vissza, amelyik feltehetően velük vitatkozik. Mondjuk Jézusnak a szavai, hogy „Nem kérhetném-e én az én Atyámat, hogy küldjön 12 sereg angyalt“. Ez kifejezetten üzenet Qumránnak, amely úgy gondolkodott, hogy a messiási háborúban az Isten angyalainak a seregével együtt fognak részt venni. Majd jönnek az angyali seregek, és azok szét fogják verni a rómaiakat, helyreállítják Salamon dicsőségét, a Messiás beül az ő trónjába, és ebből a kis népből újra dicsőséges nép lesz. Ez volt tulajdonképpen a levegőben.
Ha a keresztyénség és az Apokaliptika kapcsolatát keressük, Jézus tanításaiban az evangéliumok szerint nagyon kevés van ebből. Alapjában véve azt látjuk, hogy Jézus maga nem volt apokaliptikus. Van ugyan egy-egy rész pl. Máté evangéliuma 24-25. rész, amelyik az ún. kis apokalipszis, ahol Jeruzsálem pusztulásáról és a világ végéről együtt van szó, de ha az ember a jézusi példázatokat nézi, akkor ezek nem apokaliptikus példázatok. Hasonló az Isten országa a magvetőhöz: ez nem apokaliptikus példa. Vagy a szántóföldbe rejtett kincshez, ez is egy mindennapos példa. Tehát az őskeresztyén gyülekezeteket nem a túlzott apokaliptika jellemezte, sokkal inkább az apokaliptikának egyfajta visszaszorítása határozta meg az I. sz. keresztyéneit. Hogy mégis a Jelenések könyve belekerült a Bibliába annak az az egyik magyarázata, hogy fölhasználta ugyan a keresztyén irodalom ezt a tradíciót, de számos ponton meg is változtatja. A keresztyén remény váltja föl a pesszimista világnézetet.

Ugyancsak általánosan jellemző ezekre az iratokra az anonimitás. Nem nagyon tudjuk a szerzőt azonosítani. Rendszerint valamelyik nagy próféta neve alatt jelenik meg: pl. Illés Apokalipszise. Aztán mindegyik sajátossága, hogy domináns benne a vízió, az álom, a jövendölés és a szimbolikus nyelv. Kettős vagy hármas szimbólumokkal találkozunk. Az egyik a számok, a másik a színek, a harmadik pedig a különböző állat alakok.

Ha valaki Berlinben a Pergamon-múzeumot látta, akkor emlékszik rá, hogy a babiloni Istár-kapu tele van mindenféle állat-figurával. Ugyanígy az ókori népeknél a birodalomnak az állatszimbolikája rendkívül fejlett volt. Így az összebékülés szimbóluma lehet az is, hogy „lakozik együtt a farkas a báránnyal“. De a címerekben is gyakran találunk állatfigurákat. Idetartozik a kígyó, ami a legtöbb vallás misztikájában a titokzatosság szimbóluma, de ide sorolhatóak a legtöbb vallásos szimbólumban megjelenő félelmet keltő állatok is, melyek negatív figurákat testesítenek meg.

A számok mint szimbólumok

Egy-egy számmal nagyon egyszerűen ki tudunk fejezni nagy igazságokat. A zsidó apokaliptika számára az 1 az Istent, az egyetlent jelenti az abszolút monoteizmus értelmében. A 2 Ádám és Éva, az ember, 3 a mennyei erő, az isteni uralom szimbóluma. 4 a föld (pl. az Apokalipszis 4 lovasa), a négy égtáj. 7 a teljesség száma. 666 a Sátán száma. A 7-tel nem osztható szám az az isteni teljességben nem részesedő. A 10 történelmi szám amely valaminek a végét jelenti. pl. 10 napig tartó nyomorúság. A Jelenések könyvében. 12 Izrael száma, a 12 törzs. A 12 tanítvány, és ennek a szorzatai. (Pl. a 24 vén, aki leborul a bárány előtt). 1000 a nagyon sok szimbóluma, az már rengeteg, mint égen a csillag.

Mik a gyökerei az Apokaliptikának?

A teológusok közt voltak, akik a babiloni mitológiából próbálták levezetni. Itt a földi dolgoknak égi eredetet tulajdonítottak. Azután, amikor fölfedezték a Rasz-Samrai-szövegeket, akkor abban is találtak számos ilyen motívumot, tehát a kánaáni ősvallásnak a gyökereiben látták az eredetét. Voltak akik a királymotívumhoz mentek vissza, az izraelita Újév ünneppel hozták kapcsolatba. A leginkább elfogadott eredeztetés azonban az iráni parszizmussal való rokonítás. Én azt hiszem, hogy ha vannak is rokon vonásai az izraeli apokaliptikának mind ezekkel a fogalmakkal, az ok-okozat összefüggését nehezebb megállapítani, mint gondolnánk. Nem tudjuk, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás. A lényeg az, hogy egy sajátos irodalmi és teológiai műfaj egy történet-teológiai világmagyarázat jelenik meg itt, amelyik a zsidó prófétizmus folytatása. A kései próféták már kifejezetten használnak ilyen nyelvet, és nagyon sokszor a Jelenések könyve ezeket idézi. Ennek a prófétai gondolkodásnak folytatása a teremtés teológiával egyidőben jelenik meg. A Genezis első, második fejezete csaknem egyidős az apokaliptika kezdeteivel. A motívumai is hasonlóak, pl. az élet fája a kert közepén. A Jelenések könyvében a kert motívum számtalanszor előjön. Vagy a kígyó, amelyik ravaszabb minden mezei vadnál, jön, és keresi az alkalmat, hogy kísértésbe vigye az embert. Tehát felfokozva, - drámai erővel, - jelennek meg a kezdet képei, az Édenkert motívumai. A keresztyén Apokalipszis hordozza ugyan az általános jegyeket, de el is tér ezektől a jegyektől néhány ponton.

Először is az apokaliptika végzetszerűen beszél a jövőről. Erről a Jelenések könyve egyértelműen nem beszél. Nem valami olyan dráma ez, amely bekövetkezik, bármit is csinálunk, hanem prófétai figyelmeztetés. A bibliai apokaliptika fölkészíti az embert és azt mondja, igaz, vannak tőlünk független erők, azonban az ember elébe tud menni az eseményeknek. Pl. Mk 13,14.: „Akik akkor Judeában lesznek, fussanak a hegyekre“. A nyomorúságra való felkészülés ez, nézzen szembe ezzel mindenki, és nem azt üzeni, hogy úgyis el fogunk itt pusztulni.
A Jelenések könyvének is egy ilyen felkészítés a célja. A könyv célja a szenvedő egyháznak küldött rejtjeles üzenet. Az üzenet végső kicsengése az, hogy akármi történik is itt, a dolgok végső irányítása Isten kezében marad, mert Krisztus nem csak az ő egyházának a feje, hanem ennek a világtörténelemnek is az ura. Sőt az egész kozmosznak is.

A másik jellemzője, hogy ez Jézus Krisztus apokalipszise. Nem valaminek a leleplezéséről van szó, hanem egy személy, Krisztus leplezi le magát. Ebben volt valójában igaza Luthernek, amikor azt mondta: „Ez a könyv nem mond mást, mint amit a 4 evangélium“. Nem egy másik Krisztust leplez le. Ne takarja el semmilyen esemény a hívők szeme elől ennek a Krisztusnak a dicsőségét, mert ő ott is megöletett bárányként jelenik meg. Ez a könyv tehát Krisztust akarja bemutatni és elsősorban nem az eseményeket.

Ebből következik, hogy a Jelenések könyve nem kronologikus rendet követ, hanem tematikusat. Hiszen a helyszínek szerint váltakozik a föld és az ég, sőt az alvilág is. A könyv ugyanis a földön kezdődik. János apostol egy szigeten van az Úr napján. Amely az utolsó ítélet napja is. Nem tud az istentiszteletre elmenni János, száműzetésben van. Isten azonban gondoskodik róla, hogy legyen része egy nagy istentiszteletben. Ad neki egy mennyei istentiszteletet.

A prológusban bemutatkoznak a szereplők, és a szereplők közül is Jézus. Az igazság úgy van itt elrejtve, hogy a nyilvánosságra tör. Ezután megint lelépünk a földre. A levelek, amelyek következnek, a 7 gyülekezetre mutatnak.
A második szín tehát megint a föld. A leveleknek nagyjából ugyanaz a sémája. Tartalmaznak egy köszöntést, ténymegállapítást, értékelést, intést és egy ígéretet. Itt megint a 7-es az isteni teljességre mutat. A teljes egyház, amelyik helyzetében, körülményeiben különbözik, de mindegyiket Krisztus tartja a kezében, és mindegyikhez neki van szava. Ezeknek a gyülekezeteknek van angyala. Ő a gyülekezet vezetője, a földi angyal, aki a mennyei angyal szolgatársa.

A harmadik szín ismét újra a menny. Ez a 4-5. fejezet, a trónterem képe. Mihez is hasonlíthatná egy ókori ember az Istent, mint a királyhoz. Ő ennél nagyobbat nem látott. Ha egyáltalán látta a királyt. Ebbe a trónterembe úgy lehetett bejutni, hogy különböző ajtókon mentek át, míg végre megpillanthatták a királyt. Itt fordított a helyzet, itt rögtön a trónt látja először, és onnan jön kifelé. Vagyis Krisztus által a gyülekezet közvetlenül Istennel van kapcsolatban. A trón körül 24 vén /mennyei presbitérium/, az angyalok között van 4 trónálló, ők az arkangyalok és az egész számtalan angyallal zengi az Isten dicséretét.

Az angyalok nevei: - Mihály - ő vigyáz Izrael népére
- Gábriel - bejelenti keresztelő János születését.
- Jézus születését jövendöli meg.

Az Isten pedig nem angyallá lett, hanem emberré. Így Jézus születésére még az angyalok is eljöttek csodálkozni. És meghajtják fejüket előtte. Ebben a fejezetben van egy tekercs, ami le van pecsételve 7 pecséttel. És akkor fölteszi a kérdést valamelyik angyal Jánosnak, hogy ki fogja felnyitni ezt a könyvet. Néznek egymásra az angyalok, néznek följebb, hátha a 24-ből egy azért mégis. De nincs egy sem! Mindenki összehúzza a szárnyait. Hátha a 4-ből egy. Ott sincs. Egyetlen angyal se képes megfejteni a titkot. És mit csinál János? Elkezd sírni. Mire az egyik angyal fölemeli őt és azt mondja neki, hogy „Ne félj. Győzött Juda oroszlánja, Dávid gyökere és sarja“. János fölnéz és azt mondja: „Láttam egy bárányt, egy áldozati bárányt“. És elveszi a pecsétes könyvet, mire meghódol az egész mennyei világ, a dráma fordulóponthoz érkezett.

És megint lejövünk a földre. És elkezdi itt a földön fölbontani a pecséteket, és elkezdődik a nagy futás. 4 lovas jelenik meg a pecsétek egyenkénti felbontása után. Az első, a fehér ló, a gyötrelem szimbóluma. Ez 4 nagy erőt szimbolizál a történelemben, amelyek eddig megpróbálták megoldani a dolgokat. Az egyik az, hogy kié a hatalom. Azután megjelenik a vörös ló, a háború szimbóluma. A fekete ló a gazdasági hatalom. A sárga ló a betegségek szimbóluma. Ezek sem egymás után jönnek.
Mi lesz azokkal akik már meghaltak, akiket kivégeztek a hitükért ?

Őróluk sem feledkezik meg az Isten egy pillanatra sem. A földön megjelenik a választottak serege szemben a hatalommal. Kik ők? Izrael népe és a kiválasztottak. Ők a gyülekezet, akik egyrészt Izraelből, másrészt a népekből választottak ki. Majd jön a hetedik pecsét felnyitása, az utolsó nagy korszak. Amikor természeti katasztrófák jönnek.
Az üdvtörténet kerül előadásra a 12 fejezetben. Terhes ez az asszony, fiút akar szülni. Izrael szimbóluma az asszony, a terhes nő aki az ígéretektől terhes, és akinek egyetlen nagy üdvtörténeti funkciója van, hogy megszülje a fiút. Minden összegyülekezik ellene, semmi nem akadályozhatja meg a Fiú megszületését.
13 fejezet, megjelenik Krisztus nagy ellenfele, az Antikrisztus, amelyik ugyanazt próbálja megjátszani, amit Krisztus akar. Ő akarja megoldani a problémákat. Fenevadként jelenik meg. De végül is Krisztus győz.
A protestáns értelmezés általában nem történelmi korszaknak, hanem folyamatos szellemi küzdelemnek fogta fel Krisztus és az Antikrisztus harcait. És megint igaza van Ágostonnak: „Világtörténelem két nagy erőnek a küzdelme, és nem lehet vitás, hogy ebben ki lesz a győztes“.
Mi a végső kicsengése a Jelenések könyvének? A gonosznak nincs helye Isten tervében, rá ítélet vár. Az időleges hatalom után, a végső szó a bárányé lesz.

Ma mit mond ez a könyv? Az első a fejlődés romantikája elleni figyelmeztetés. A XIX. sz. végére az európai kultúra beleesett az evolúció diadalának hitébe, és azt hitte, eljön az a korszak, amikor itt lesz a Kánaán, csak egy kis tűrés, és aztán majd minden jóra fordul. Ezzel szemben az Apokaliptika figyelmeztet arra, hogy rémes és küzdelmes drámák sorozata előzi meg azt, hogy Isten győzzön. Sőt a történelem hanyatlása már a Dánieli-szoborban kiábrázolódott. Nem biztos, hogy az emberiség erkölcsi és kulturális életére egyaránt alkalmazható az evolúció modell, tehát hogy magasabb szintekre fog lépni. Ezt a történelem nem igazolja.

Van azonban igazságuk az apokaliptikus jeleknek. Nem csak a történelem, de a természet, az egész kozmosz tele van végzetes erőkkel. És figyelmeztetés ez, hogy az ember, aki Isten ellenére akar Isten lenni, ahelyett, hogy egyszerűen csak ember lenne, démonikusan pusztító erők szenvedő és cselekvő szereplője lesz a történelemben. Isten azonban nem föntről nézi ezt, hanem ennek a tragikus drámának a közepén az Isten saját drámája áll: a kereszt. És itt a világgal együtt szenvedő Isten áll az Apokalipszis közepén. A múlt, a jelen és a jövő egyetlen dimenzióban egyesül, mert ez csak mi szerintünk tagozódik így. De Krisztus tegnap, ma és holnap ugyanaz. A Jelenések könyve nem tudósítás a mennyei világról, nem leírás, hanem a kijelentés törésein át üzenet, leleplezés arról, akiben az egésznek van értelme. Szimbolikus beszéd arról, ami kimondhatatlan. A hit ezért lehet reménység is, mert nem a világ végét várja, hanem Krisztust. A remény ezért pozitív fogalom. A remény azt várja, amit a hit hisz. A jelenre nézve kell tehát olvasni úgy, hogy minden cselekedetünk s a történelemnek minden pontja valamiképpen a végsőnek a fényében áll, és a végső szót Isten magának tartja fenn, minden más csak az utolsó előtti. Ez ma a Jelenések könyvének az óriási figyelmeztetése, hogy az apokaliptikus fenyegetések ellenére is a világ az Isten felé tart s ma a világ apokaliptikusai nem annyira teológusok, hanem az ökológusok és történészek. Viszont az apokaliptika figyelmeztetése az is, hogy nem érdemes a rossz oldalon maradni, érdemesebb egy gyötrelmes csatában elesni fizikailag, mint az ítéletes oldalon megsemmisülni. A Bibliának az örök életről, feltámadásról adekvát közlései nincsenek, a Jelenések könyve sem az, de arról van szó benne, hogy az a kozmikus szeretet, amely megteremtette a világot a maga dicsőségére újjá is teremti.

A keresztyénség tehát a két végpontra felel:

Honnan jöttünk? Hová megyünk?
Ma mit mond ez a könyv? Annak aki hisz. Azaz nem csak a láthatóra néz, hanem arra a láthatatlanra, amely körülöleli ezt a láthatót. Erről a titokról nem egy triumfáló, hanem egy küzdő egyház tanúskodhat igazán és hitelesen. Az igazi Krisztus-egyház titok nem látható. A Jelenések könyvének ezért mindig a küzdő egyház számára van mondanivalója, azaz a kinyilatkoztatás drámai nyelvén azt mondja: „Ne félj a harctól, ne félj a történelemtől, ne félj az utolsó naptól, és ne félj a haláltól, ha tudod, hogy ki az, akinek a titka lelepleződött a történelemben. Mert ugyanazt a Krisztust várjuk, aki egyszer eljött értünk“. Ez a keresztyén remény. Aki ezt világosan látja, annak az életében átrendeződnek az értékek. Ennek a könyvnek a legfőbb erénye a hűség. Nem az a hívő, aki mindent elhisz, hanem az, akire számítani lehet. Akinek a szava az igen igen, a nem nem.

1. Mik a gyökerei az Apokaliptikának?
2. Mi lesz azokkal, akik már meghaltak, akiket kivégeztek a hitükért?
3. Mi a végső kicsengése a Jelenések könyvének?
4. Ma mit mond ez a könyv?
5. Kik az angyalok?
6. Mit tudsz a számszimbolikáról?
7. Kit képvisel a 24 vén?
8. Szabad-e hozzátenni, vagy elvenni a Bibliához?