1. kérdés: Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?

Felelet:
Az, hogy mind testestől, mind lelkestől, akár élek, akár halok, nem önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett, engem a Sátán minden hatalmától megszabadított, és úgy megőriz, hogy az én mennyei Atyám akarata nélkül még csak egy hajszál sem eshetik le a fejemről; sőt inkább mindennek az én üdvösségemre kell szolgálnia; azért engem Szentlelkével biztosít az örökélet felől, és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezután őneki éljek.

Az embernek sokszor van vigasztalásra szüksége. Nem minden megy úgy, ahogyan szeretnénk. Sokszor nem sikerül valami. El szeretnénk menni egy szép alkalomra, és nem mehetünk el. Nem sikerül egy vizsga. Rosszindulatú emberek fenyegetnek. Anyagi gondjaink vannak. Megbetegszünk. Meghal valakink, akit szerettünk. Egyedül maradunk.
Sok vigasztalásra van szükségünk, és sok vigasztalás is van az életben. Például vigasztalás egy jó film, vigasztalás egy barátnak a látogatása, vigasztalás egy jó kiránduláson való részvétel, vigasztalás az, ha valakinek felemelik a fizetését, ha kap egy szép ruhát. Sok vigasztalás van. Itt azonban arról van szó, hogy mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod. Vagyis egy olyan vigasztalást keresünk, amely életünk minden helyzetében, és halálunk óráján is vigasztalás lesz. Vajon ha valaki haldoklik és azt mondják neki, hogy a városban vetítenek egy jó filmet, az vigasztalás számára? Nem vigasztalás. Vagy ha azt mondják, hogy felemelik a fizetését jövő hónapban, vigasztalás ez akkor számára? Nem. Ha azt mondják, hogy szép ruhát vesznek neki a jövő héten, vigasztalás lesz neki? Nem lesz vigasztalás. Az emberi kicsi vigasztalások csak bizonyos határig érvényesek. A nagy vigasztalás mindig érvényes. Mi ez a nagy vigasztalás? Az, hogy akár élek, akár halok, testestől, lelkestől Jézus Krisztusé vagyok, vagyis egész életemben ő vigyáz reám. Nem vagyok sohasem egyedül, elkerülhetek akárhova, lemaradhatnak mellőlem mind a szeretteim, akkor is ő ott van, vigyáz reám. Ha egyszer eljön a halál, akkor is ott lesz, és az örökéletben is ott lesz, vigyáz reám, mert én az övé vagyok.
Én ezt a kérdést megtanultam akkor, amikor konfirmáltam, és úgy gondoltam, hogy értem, és értettem is. Vizsgáztam belőle, amikor felvételiztem a teológiára, később vizsgáztam belőle a teológián, aztán fiatal lelkipásztor koromban tanítottam a konfirmandusokat, és úgy gondoltam, hogy ezt a kérdést tökéletesen értem. De tudjátok, mikor értettem meg igazán? Amikor a kommunista diktatúra idején elfogtak, vallatni kezdtek, senki nem volt velem, teljesen egyedül voltam, és úgy éreztem: itt meg kell halni. Akkor jutott eszembe a Heidelbergi Káté első kérdése: Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod? Az, hogy én a Jézus Krisztusé vagyok, testestől, lelkestől, életemben, halálomban. Akkor jutott ennek a nyomán eszembe, hogy velem nem az lesz, amitől én félek, velem nem az lesz, amit a rosszindulatú emberek akarnak, velem az lesz, amit Isten akar. Mert én az övé vagyok, és az ő hatalmából engem senki ki nem vehet. Azért tanuljátok jól meg ezt a kérdést és a Káté minden kérdését. Mert sokszor úgy fogjátok gondolni, hogy értitek, és bizonyos fokig érteni is fogjátok. De az Isten Igéjében és a Heidelbergi Kátéban (mert az az Isten Igéjére épül) sok drága kincs van elrejtve, amit csak életünk bizonyos idején és bizonyos események között értünk meg igazán. Ami akkor fog kinyílni a lelkünkben, amikor szükség lesz reá. Azért a Heidelbergi Káté térkép, de útravaló is, és aki megtanulja, szívébe zárja, lehet, hogy majd egyszer öt év múlva fogja megérteni, mi az Isten rá vonatkozó vigasztalása, és akkor fogja majd megköszönni Istennek, hogy megkapta a Kátén keresztül az ő üzenetét.
Mit jelent az, hogy én a Jézus Krisztusé vagyok? Azt, hogy Isten rendelt el erre az életre, és ezzel az élettel én egyszer neki kell hogy elszámoljak. Mit gondoltok, lehet-e valaki öngyilkos? Szabad-e öngyilkosnak lenni? Nem. Mert az életem nem az enyém, az életet nem én teremtettem. Kaptam Istentől. Jézus Krisztusé vagyok. Csak az ő akarata szerint mehetek el ebből a földi életből az örökéletbe. Ezért az Istenben hívő ember nem lesz öngyilkos, nem roppan össze, nem esik kétségbe. Nézzünk körül: hány ember van a világon, akinek ha nem sikerül valami, pl. egy egyetemi felvételi vagy egy betegségből való gyógyulás vagy valami szép terve, akkor rögtön összeroppan, tönkremegy, esetleg öngyilkosságon gondolkozik. Ez azért van, mert elhagyatva érzi magát. Nincs lelki tartása, nincs reménysége, nincs kire támaszkodnia, nincs meg ez az egyetlenegy vigasztalása. Nagy dolog az, hogy Jézus Krisztusé vagyok. Milyen szomorú sorsa van egy árva gyermeknek, aki azt sem tudja, hogy ki volt az édesapja vagy az édesanyja, és nincs senki hozzátartozója sem. Nagy dolog a világon tartozni valakihez. Nagy dolog lenni valakié. Nem tudom, ismeritek-e Adynak a versét:

Ezért minden: önkínzás, ének,
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié,
Lennék valakié.

Még Adynak is fájt, hogy nem tartozik szorosan valakihez. Az istenes verseiben az Istennel való találkozás örömét találjuk meg. Amikor Istenhez közel érkezett, boldog emberré vált. A hitetlen ember olyan, mint az árva gyermek: senkié. Az Istenben hívő ember, a Jézus Krisztusban hívő ember nem árva gyermek, hanem tudja, hogy reá valaki mindig vigyáz, őt valaki szereti, valakire mindig számíthat az életben. Mi is számíthatunk mindig Istenre. A hitetlenek árva gyermekek, az Istenben hívők: az Isten családjának tagjai. Az anyaszentegyház az Isten gyermekeinek a közössége, persze csak azok számára, akik valóban hisznek. A Heidelbergi Káté is a hívő ember bizonyságtétele, hitvallása. Nem tudja mindenki elmondani, hogy a Jézus Krisztusé vagyok, csak aki szereti Istent, csak aki átadta szívét Jézus Krisztusnak. Azért a hitetlenek közül nem tudják sokan megérteni életünket és a Heidelbergi Kátét sem. Ezért nagy dolog az, hogyha nekünk megvan a lelki látásunk, és észre tudjuk venni Istent és az Úr Jézus Krisztust. Akkor nem vagyunk árva gyermekek.
A Káté azt mondja, hogy Jézus Krisztus az ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett. Erről fogunk még részletesebben beszélni. Hol tett eleget? A keresztfán. Vajon nincs olyan bűnünk, amiért nem elég az értünk való szenvedése? Úgy van írva a Szentírásban: „Nincs immár semmi kárhoztatása azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak” (Róm. 8:1). Ha valamikor majd nagyon gyötörne benneteket egy bűn, s úgy éreznétek, hogy erre nincs bocsánat, mondjátok el az Úr Jézusnak, és ne felejtsétek el, hogy ő minden bűnünkért tökéletesen eleget tett. Aki benne hisz és megbánja bűneit, annak minden meg van bocsátva, ha szív szerint hozzá tért. Persze mondhatnánk azt, hogy akkor nyugodtan vétkezhetünk, mert Isten mindent megbocsát. Csakhogy aki igazán hisz Jézusban, az nem akar vétkezni, hanem harcol a bűnei ellen. Aki úgy gondolkozik, hogy nyugodtan vétkezhetem, mert úgyis minden meg van bocsátva, annak a vétke megmarad. De aki igazán megbánja a bűneit s nem akar többet vétkezni, az bocsánatot nyer.
Jézus engem a Sátán minden hatalmától megszabadított, mondja a Káté. Lehet, hogy találkoztok sátánistákkal vagy olyan emberekkel, akik azt fogják mondani, hogy meg tudnak „csináltatni” benneteket, hogy hatalmuk van rajtatok. Ne felejtsétek el, hogy ha Jézus Krisztusban hisztek, a Sátán minden hatalmától meg vagytok szabadítva. Nem lehet úr felettetek a gonosz. Semmiféle bűbájossággal nem uralkodhatnak rajtatok. Ha valaki el akarja hitetni veletek ezeket a dolgokat, gondoljatok mindig arra, hogy ti a Jézus Krisztuséi vagytok, s akkor megszabadultok minden kísértéstől.
Úgy megőriz Jézus, hogy az én Mennyei Atyám akarata nélkül még csak egy hajszál sem eshetik le a fejemről. Vajon ez azt jelenti, Isten azzal foglalkozik, hogy hajunk szálait számolgatja? Nem. Ez egy kifejezés. Azt jelenti, hogy a legkisebb dolog sem történhet velem az ő tudta és akarata nélkül, sőt inkább mindennek az én üdvösségemre kell szolgálnia.
Mi az üdvösség? Emlékeztek az előkészítő kérdésekre? Mit jelent üdvözülni? Üdvözülni azt jelenti: bejutni az örökéletbe. Mi az üdvösség? Az örökélet boldogsága, ami azonban már itt a földön megkezdődik. Az üdvösség szónak vannak társszavai. Ha ezekre gondolunk, akkor jobban meg tudjuk érteni az üdvösség jelentését. Üdvösség, üdvözülni, üdv, üdülőszabadság, üdülés, felüdülés. Képzeljetek el egy szép kirándulást. Megérkezik az ember egy tó mellé, az erdőben énekelnek a madarak, tűz a napsugár, nyár, öröm, boldogság vesz körül, és felüdül a lelked. Ilyen az üdvösség is, lelki felüdülés, szép tiszta élet Isten közelében, amely nemcsak az örökéletben van, hanem már megkezdődik itt a földi életben is. Úgy folytatódik tovább a Káté: azért engem Szentlelkével biztosít az örökélet felől. Én nem tudom, ti gondolkoztatok-e már azon, hogy van-e élet a halál után. Most már tudományosan is feszegetik ezt a kérdést. Bizonyára ismerős már ez a kérdés: élet a halál után, a klinikai halálon átment emberek sötét alagút- és fényjelenség-látása s azok az izgalmas és nagy vonalakban egymással megegyező beszámolók, amelyek mind arról beszélnek, hogy a halál után folytatás következik. Lehet, hogy ti még kevésbé gondoltatok az örökéletre, mert még a földi élet elején vagytok, a földi élet dolgaival vagytok elfoglalva, de erre fel kell készülni mindenkinek, mert vagy a szeretteink mennek el hamarabb, vagy közülünk távozik valaki váratlanul, vagy mi megyünk el. Az életet és a halál idejét nem lehet előre tudnunk, de kell tudni, hogy hova jutunk a halál után. A Káté itt azt mondja: Szentlelkével biztosít az örökélet felől. Ez azt jelenti, hogy míg olvassuk a Bibliát, templomba járunk, egyszer csak elkezdjük érezni a lelkünkben, hogy csakugyan van örökélet. Bizonyosak leszünk benne, hogy Jézus Krisztus szeretett bennünket, azért jött le a földre. Meghalt értünk, megszerezte bűneink bocsánatát, feltámadott, hogy megmutassa, van örökélet, s megígérte, átvisz bennünket oda a halál után. Nem biztos, hogy ez a bizonyosság egyszerre születik meg az ember szívében. Lehet, hogy sok vitatkozás közben végiggondolod, hogy így van, vagy nem így van. De az a fontos, hogy tisztázd magadban lassan, s hogyha valami kérdésed van, akkor kérdezd meg a kátéórákon a lelkipásztort, hiszen a konfirmáció arra való, hogy benned sok kérdés tisztázódjon. Végül így fejeződik be az első felelet: szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezután őneki éljek.
Szép kifejezés: szív szerint. Csak így érdemes élni. Ez olyan, mint a házasság. Vannak érdekházasságok, ahol nem szeretik egymást, nem szív szerint élnek együtt. S vannak házasságok, melyeket szerelemből kötöttek, és amelyekben a házastársak szeretik egymást. Lehet, szegényebbek, mint a másik házasságban lévők, de boldogok, mert szív szerint élnek együtt. Ilyen az Istenhez való kapcsolódás is. Akik templomba jönnek, azokat nem büntetik meg, ha nem jönnek. Nem kényszerítik, hogy templomba jöjjenek, sőt a kommunizmus idején még szemükre hányták, hogy templomba járnak, de mégis jöttek. Miért jöttek? Hozta őket a szívük. Szív szerint jöttek. Nem tudom, ti hogyan jártok kátéórára. Lehet, hogy küldtek benneteket, vagy ti akartatok jönni. Nem tudom, ezt ti kell hogy magatokban eldöntsétek. De a kátéórák csak úgy lesznek szépek, ha szív szerint jöttök. A keresztyén élet is csak úgy lesz szép, ha szív szerint akartok Jézus Krisztus szerint élni. Kétféleképpen lehet konfirmálni. Lehet konfirmálni az eszünkkel, s lehet konfirmálni a szívünkkel. Mind a kettővel kell. Az eszünkkel is, mert meg kell tanulni a kérdéseket, kell tudni a hitünket, értelmes emberekként el kell tudni mondani másoknak is, de ez nem elég. Szeretni is kell az Istent, szív szerint is konfirmálni kell. Isten segítsen meg benneteket, hogy szív szerint konfirmáljatok, hogy szív szerint legyetek itt minden órán.
Összefoglalás:
Én a Jézus Krisztusé vagyok, reám Isten vigyáz. Bűneimért Jézus szenvedett és a Sátán hatalmától megváltott. E földi élet után örökéletet ad nekem, és már itt a földön megsegít, hogy szív szerint őneki éljek.