8. kérdés: Annyira megromlottunk-e, hogy a jóra egyáltalán alkalmatlanok vagyunk, minden gonoszra pedig hajlandók?

Felelet:
Bizonyára úgy van, hacsak Szentlélek újjá nem szül bennünket.

A felelet A Szentírás alapján azt jelenti, hogy önmagunktól, önmagunk erejéből nem tudunk megjavulni. A Rómabeliekhez írt levél 3,10. versétől azt olvassuk: „Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.” Képzeljetek el egy nyílvesszőt, amely elgörbült, meghajlott. Azzal már többet nem lehet célba lőni, mert mindig letér az útról, és az a nyílvessző magától sohasem fog tudni kiegyenesedni. Valaki kell, aki kiegyenesíti. Így vagyunk mi is, elhajlott nyílvesszők vagyunk, elhajlott, meggörbült életek vagyunk, eltévesztjük sokszor a célt, amerre mennünk kellene. És nem tudunk célba jutni önmagunktól, Isten kell hogy kiegyenesítsen bennünket. A Káté azonban a Szentírás alapján újjászületésről is beszél. Ezért nem szabad véglegesen elkeserednünk és feladnunk a harcot, hanem keresnünk kell az utat mindig Jézus Krisztus felé, hogy ő segítsen meg bennünket.
Az újjászületés azt jelenti, hogy megváltozom, más emberré leszek. (Olvassuk el Jn 3,1–8-at.) Eddig gyűlölködtem, most szeretek, eddig káromkodtam, most imádkozom, eddig a kocsmába jártam, most a templomba járok, eddig másoknak rosszat akartam, most segítek másokon. Mintha egy új ember született volna. Erre a magatartás-változtatásra mondja a Szentírás, hogy újjászületés. Ehhez azonban belső átváltozás kell, amiről későbben fogunk tanulni.