26. kérdés: Mit hiszel, mikor ezt vallod: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében”?

Felelet:
Hiszem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus örökkévaló Atyja, aki a mennyet és a földet, minden benne lévőkkel együtt semmiből teremtette, és azokat örökkévaló tanácsával és gondviselésével fenntartja és igazgatja: énnekem az ő Fiáért, a Krisztusért Istenem és Atyám; ezért úgy bízom őbenne, hogy semmit sem kételkedem afelől, hogy mind testi, mind lelki szükségeimre gondot visel, sőt még mindazt a rosszat is, amit e siralomvölgyben reám bocsát, javamra fordítja; mivelhogy ezt megcselekedheti mint mindenható Isten, s meg is akarja cselekedni mint hűséges Atya.

Honnan lett a világ? Tudjuk, hogy egyszer nem volt. Tudjuk, hogy kezdetben nem volt élet, sőt azt is tudjuk, hogy 20 milliárd évvel ezelőtt nem volt világosság, és azt is tudjuk, hogy nem voltak csillagrendszerek sem. A Big-bang elmélet óta tudjuk, hogy az egész mindenség egy nagy robbanásból keletkezett. A robbanás előtt nem volt kézzelfogható anyagi világ. Honnan lett minden?
A mindenség és az élet keletkezéséről kétfajta elmélet van. Az egyik a hitetlenek ideológiája, a materializmus elmélete, amit különösképpen a kommunizmus terjesztett. Ez azt mondja, hogy a világot senki nem teremtette, csak úgy magától, véletlenül lett. Először azt mondták, hogy mindig is volt, de most már bebizonyította a tudomány, hogy nem volt mindig. A világegyetem tágul. A csillagrendszerek óriási sebességgel távolodnak egymástól. Ha időben ezt visszaforgatjuk, akkor rájövünk, hogy egymillió évvel ezelőtt sokkal közelebb voltak egymáshoz, azelőtt még közelebb. Volt egy pont, amikor minden egy helyen volt, de nem a mai anyagi formájában, mert atomszerkezet, tehát anyag sem volt. Ezt dolgozta ki a Big-bang elmélet. (A Big-bang elméletért Nobel-díjat kaptak a felfedezők.) Tehát nem volt mindig a mai világ. Honnan lett akkor? Csak két felelet van rá: hogy véletlenül magától, vagy pedig Isten teremtette. Próbáljuk meg félretenni most egy pillanatra a Bibliát, és támaszkodjunk csak a saját eszünkre. Honnan látjuk azt, hogy a világ nem véletlenül magától lett, hanem a világot Isten teremtette?
Ami véletlenül magától lesz, abban nincs logika, annak nincs célja, az nem értelmes dolog. Amiben valami logika van, azt már valaki csinálta. Nézzétek meg a széket, négy lába van, ennek a négy lábnak az a határozott feladata, hogy tartsa a széknek az ülő részét, s ha egy háta van, nekitámaszkodhatsz. Most elhinnétek-e, ha én azt mondanám: ez a szék véletlenül, magától lett? Egyszer kidőlt egy fenyőfa, azt aztán sodorta a szél, csapkodta a villám, beleesett a patakba, és horzsolódott itt, ott, míg végül odakerültek a szegek is véletlenül, és az enyv is egészen véletlenül pont oda, ahova kellett, s egészen véletlenül lett négy egyforma hosszú lába, és ez magától véletlenül kialakult. Elhinnétek-e? Nem. Miért nem? Mert látjátok ebben a székben a logikát, értelmességet; négy éppen egyforma hosszú lába van, s ez azért van így, hogy ne billegjen, szimmetrikus ülőrésze van, és hátrésze van, hogy lehessen nekitámaszkodni. Ha ránéztek erre a székre, bár soha nem láttátok az asztalost, aki csinálta, tudjátok, hogy volt egy asztalos, aki ezt a széket készítette. Mert ebben a székben benne van az asztalos értelmessége, logikája, s ez a szék szolgál valamit, céllal csinálták.
Ez a helyzet a világgal is. Sokkal bonyolultabb dolog egy csillagrendszer, mint ez a szék. Sokkal bonyolultabb dolog az élet a földön, mint ez a szék. Azt is kellett valakinek csinálni.
Képzeljétek el, hogy két ember, aki elmaradott vidékről jött, és nem ismeri a mai technikát, kinyit egy hűtőszekrényt. Megkapják a rajzát, tanulmányozzák. Az egyik azt mondja: Ezt nézd meg, milyen értelmes dolog, valaki kellett, hogy kitalálja. Az ammóniák itt összepréselődik, felmelegszik, azután tovább jön a vezetékeken, kitágul, a kitágulás hőelvonással jár, lehűl, s ezáltal hűti az egész hűtőszekrényt. Majd újra összepréselődik, és megint lehűl. Ilyen célszerű körforgás van benne, s ezáltal a hűtőszekrény egy bizonyos ammóniákmennyiséggel mindig hűteni tud. Ezt a hűtőszekrényt valaki kellett hogy tervezze és csinálja. A másik azt mondja: Ugyan, ez a hűtőszekrény, ez véletlenül, magától lett. Évmilliók folyamán a vasérc hánykolódott, aztán villám csapta, vihar sodorta, eső verte, vízbe, tűzbe belekerült, kiolvadt, aztán kialakult egy ilyen hűtőszekrény. Még véletlenül ammóniák is került bele. Melyik embernek van igaza? Nyilván az elsőnek. A második nem gondolkodó ember, nem látja meg a hűtőszekrényben rejlő logikát, s ezért nem tud eljutni a tervezőjéig, mert nem gondolkozik. Ilyen a hitetlen ember is, mert nem csak a hűtőszekrényben, hanem az egész világban ilyen körforgás van. Pl. ilyen az oxigén körforgása. Az állatok és az emberek elhasználják az oxigént, és széndioxiddá alakítják, de ott vannak a növények, amelyek belélegzik a széndioxidot, és szénné és oxigénné alakítják vissza. Ilyenformán a világban van egy életet biztosító oxigénkörforgás, éppen mint a hűtőszekrényben az ammóniákkal. Ugyanazon mennyiségű oxigénnel mindig van friss levegő, és élni tudnak az emberek, az állatok és a növények is. Ezt a körforgást megnézi az egyik ember, s azt mondja: Itt kell legyen valaki, aki ezt kitalálta, itt minden úgy összefügg, s mindennek célja van, az egész azért van így, hogy élet legyen a földön. Ez a körforgás nem véletlen, ezt valaki kitalálta, valaki megcsinálta, mint a hűtőszekrényt. A másik ember azt mondja: Magától, véletlenül alakult ki az egész, ezt nem csinálta senki. Melyik gondolkozik értelmesebben? Nyilván az első, mert meglátta benne a logikát.
De ilyen a víz körforgása is. A víz elpárolog, a magasban összesűrűsödik, aztán lehull mint eső, és ilyenformán mindig friss vizet adnak a források, a patakok, a folyók, és nem posványosodnak el a tavak. Ha nem lenne meg ez a körforgás, akkor minden állóvíz elposványosodna, ihatatlanná válna. Nem lenne édesvizű patak, folyó, s végül is nem lenne élet a földön. Gondoljátok, hogy ez véletlenül van? Aki azt mondja, hogy véletlenül van, éppen olyan, mint aki azt mondja, hogy a hűtőszekrényben véletlenül van az ammóniák körforgása. Mert ahhoz, hogy legyen élet a földön, szükséges ez a körforgás.
Képzeljetek el egy óriási modern gyárat, amely a nagyvárosokban megszűrné a levegőt, az autók kipufogógázát, a széndioxidot, felhasználva szenet, cellulózt, építőanyagot, oxigént termelne. Bizonyára sok épület, gép és speciális vegyi anyag kellene hozzá, de áldás lenne a városok számára. Képzeljétek el, hogy valaki megcsinálná ennek az óriási gyárnak a kicsinyített mását, mondjuk ezerszer kisebbre csinálná meg. A japánok nagyon értenek ahhoz, hogy miniatűr dolgokat csináljanak. Ezerszer vagy milliószor kisebbre csinálnák meg. Ha valaki megnézné ezt a milliószor kisebb gyárat, és azt mondaná, hogy ezt nem csinálta senki, ez magától jött létre, nevetséges dolgot állítana. Hiszen egymilliószor kisebbnek megcsinálni sokkal nehezebb, mint ilyen nagynak.
Most vegyünk elő egy falevelet (fel lehet mutatni a falevelet), ez is egy ilyen gyár, csak lehet, hogy tízmilliószor kisebb, mint az eredeti. Szüntelen vegyi munka folyik benne. Felveszi kívülről a széndioxidot, átalakítja szénné és oxigénné. Kibocsátja az oxigént, és elraktározza a szenet, és keményítőt, cellulózt gyárt. Vajon ez magától, véletlenül lett? Ez is egy üzem, éppen úgy dolgozik, mint a nagy gyár, csakhogy tízmilliószor kisebb. Mily csodálatos, ha belegondolsz, rá kell döbbenni arra, hogy ezt valaki csinálta, valaki tervezte. Képzelj el egy falevelet, amelyet milliószor megnagyítanánk, a belső titkos csatornáiban járni tudnánk, és látnád, hogyan jön be a széndioxid, hogyan termelődik az oxigén, hogy raktározódik el a szén, hogy termelődik a rostos faanyag, a cellulóz. Látnánk, hogyan megy el külön csatornán minden anyag a maga helyére, hol veszik be a széndioxidot, és hol adják ki az oxigént. Valami csodálatos utazás lenne benn a falevélben, egy milliószor nagyobb falevélben. Akkor igazán megértenénk, hogy azt valaki csinálta.
Láttam egyszer egy automata varrógépgyárat, egyetlenegy ember volt az emeleten, aki irányította az egészet. Minden futószalagon ment, megállt a munkadarab, kinyúlt egy fúró, megfúrta a munkadarabot, az továbbment, kinyúlt egy csavar, és becsavarodott a megfelelő helyre stb. A futószalag végén kijött a villanyvarrógép. Ha valaki bemenne ebbe a gyárba, s nem látna senkit sem, csak azt, hogy a futószalag viszi az anyagot, hogy működik a fúró, hogy jön a csavar, bekerül a csavarmenetbe, és illeszkedik magától össze a varrógép, akkor nem buta lenne-e az az ember, ha azt mondaná, hogy ezt a gyárat senki sem tervezte, ez csak úgy kialakult magától? Nyilván rettenetesen ostoba lenne. Az értelmes ember azt mondaná: Milyen csodálatos ez, milyen csodálatosan tervezte meg valaki ezt az automata varrógépgyárat. Látjátok, ilyen az élet is. Minden összepasszol. Az emberek, az állatok, a napsugár, a meleg, a tél, a tavasz, minden összepasszol. S ilyen az emberi szervezet is, hogy összepasszol benne minden. Mennek az erekben maguktól, és szállítják a vörös vérsejtek az oxigént, harcolnak a fehér vérsejtek a bacilusok ellen, dobog a szív, működik a tüdő stb. Minden egy csodálatos gépezet. Egy csodálatos automata varrógépgyár. Milyen ostoba is az az ember, aki azt mondja, hogy ezt senki nem csinálta, ez magától keletkezett.
Tudjátok, hogy az élet a tudomány szerint az egysejtűből állt elő. Az egysejtűnek kb. százezer belső alkatrésze van. Ha a kezetekbe adnék most egy csavart és egy anyát, ami rácsavarodik a csavarra, és azt mondanám: higgyétek el, hogy ez a csavar magától, véletlenül keletkezett, elkezdett hánykolódni a vasérc, magától kiolvadt, és kialakult a menet rajta, az anyán meg belül alakult ki véletlenül a menet, és érdekes módon ez a kettő pont összepasszol, és ez egészen véletlenül történt, ezt senki nem tervezte, senki nem irányította, senki nem csinálta – elhinnétek-e nekem? Nem, mert azon az egyszerű csavaron látszik a célszerűség. Két darab, ami összeillik, amivel lehet dolgozni, s aminek értelmes célja van, nem keletkezhetett véletlenül. Mit gondoltok? Mi a bonyolultabb, a csavar vagy az egysejtű? Nyilván az egysejtű. Hiszen az egysejtűnek százezer belső alkatrésze van, és maga a génlánc a dezoxiribonukleinsav, aminek csak egy kicsi része felfedezéséért Nobel-díjat kaptak a tudósok, annyira bonyolult, hogy alig lehet nyomon követni. Mit gondoltok, ha egy csavarról nem hisszük el, hogy magától, véletlenül alakult ki, vajon elhihetjük-e az egysejtűről? Arról sem tudjuk elhinni. Valaki kialakította.
Most a világ, a biológia egy új felfedezésnek a bódulatában van. Ez a klónozás. Létrehoztak egy bárányt egy birka sejtjéből, és ezzel lemásolták az eredeti birkát. Erre azt mondhatná a hitetlen ember, hogy íme, nincs Isten, mert mi is tudtunk egy birkát teremteni. De ha ezt a birkát meg tudták csinálni, akkor ez a birka magától, véletlenül lett? Nem. Valaki csinálta, valaki megtervezte, valaki kísérletezett vele, valaki előírta, valaki létrehozta, de ez sem az eredeti, nem az első. Hiszen ezt is a birka sejtjéből csinálták, tehát már egy meglévő sejtből hozták létre. De ha egyszer a földön létrehoznának tudományosan egy eredeti sejtet, ez sem döntené meg azt, hogy az első sejtet az Isten teremtette, mert hiszen az a sejt, amit létrehoznának, az sem véletlenül jönne létre. Annak a létrejöttét is egy értelem irányítaná, csak egy olyan emberi értelem, amely elleste Isten teremtett dolgainak a felépítését.
Figyeljétek meg az emberi s állati ösztönöket. Amikor a tyúk kotlani kezd, ráül a tojásra. Azelőtt hiába ültetnénk, nem ül, akkor ráül, s ha kigyúl a ház, akkor is rajta marad, mert benne van az ösztön, hogy ki kell költeni az új tyúknemzedéket. Bergson, a század eleji híres filozófus, aki először ateista volt, be akarta bizonyítani még jobban a darwinizmust, s a végén úgy lett istenhívő. Ő tette fel azt a kérdést, hogy honnan van a tyúkban ez az ösztön. Örökölte a tyúkmamától, a tyúkdédnagymamától? De az első tyúk honnan örökölte? Mert ha az első tyúk nem ült volna reá a tojásra, nem kelt volna ki a következő tyúknemzedék. Ebben az ösztönben benne van a logika, a kényszerűség, a következő nemzedék. A tyúkba bele van táplálva a kotlás ideje, mint egy komputerbe, mint az órába, amelyet felhúzunk, hogy reggel 6-kor vagy 7-kor csengessen, s akkor elkezd csengetni. Ki táplálta belé? Saját maga nem tudta magába beletáplálni. Így van beletáplálva az emberbe is pl. az, hogy egy bizonyos időben szerelmes tud lenni, családot tud alapítani. Bele van táplálva az asszonyokba az, hogy amikor állapotosok lesznek, már gyűljön a tejük, hogy amikor a gyermek megszületik, legyen tej, amivel szoptassanak, s legyen bennük az anyai érzés, hogy vigyázzanak a gyermekükre és szeressék.
Nézzétek meg a méheket. Logaritmussal kiszámították, hogy a legnagyobb befogadóképességű és legerősebb falú sejt az a hatszögű sejt, amit a méhek építenek. Honnan tudták ők ezt? Számoltak ők logaritmussal? Nem. Isten beléjük táplálta az ösztönt, hogy hogyan építsék a sejteket.
A teremtett világban mindenütt Istennel találkozunk. Az ösztönök is mind az Ő akaratáról beszélnek. Ha éjszaka valaki járt a kertben, reggel, amikor kimegyünk, a homokos úton látjuk a lábnyomát. Nem látjuk az arcát, nem tudjuk, hogy néz ki, csak azt tudjuk, hogy valaki járt a kertben, mert ott van a lábnyoma. Így van tele a teremtett világ Isten lábnyomával: a logikával, a célszerűséggel, az értelemmel, a csodálatos összehangolódásokkal, az ösztönökkel, a teremtett élettel, a csillagok járásával, és folytathatnánk tovább.
Ezt a titokzatos Istent, aki mindent teremtett, és aki mindent fenntart, Jézus Krisztus által tudjuk igazán megismerni, mert Ő Jézus Krisztus Atyja. Krisztus elmondta, hogy Őt az Atya küldte erre a világra, és az Atyához ment vissza erről a világról.
Ez a világot teremtő Isten Jézus Krisztusért nekem is Istenem és Atyám – mondja a Káté. Hogyan is lehet ezt megérteni? Képzeljétek el, hogy van egy gyermek, akit nagyon szeret az édesapja. Ez a gyermek találkozik az utcán egy rongyos, utcára dobott árva gyermekkel. Megszereti, hazamegy, és azt mondja: Édesapám, az én kedvemért fogadd fiadnak ezt a gyermeket. És az édesapa a gyermeke kedvéért ezt az utcagyereket is fiává fogadja. Persze hogy nem természetes fia, de ott van az ő házában és az ő szeretetében. Látjátok, Jézus Krisztusért így fogad bennünket is fiává Isten. És ha megismerem az Ő szeretetét, akkor nem kételkedem afelől, hogy mind testi, mind lelki szükségeimre gondot visel, sőt még mindazt a rosszat is, amit e siralomvölgyben reám bocsát, javamra fordítja, mivelhogy ezt megcselekedheti mint mindenható Isten, és meg is akarja cselekedni mint hűséges Atya. Tudtok erre mondani egy példát? A Szentírásban hol van ez a példa? Ki volt az, akivel sok rosszat tettek a testvérei, és ezt a rosszat Isten mind javára fordította? Emlékeztek a József történetére? Milyen rosszat tettek vele a testvérei? Meg akarták ölni, aztán eladták rabszolgának. Rosszat tett vele Potifár is, mikor börtönbe záratta. De Isten úgy rendezte, mindez hozzájáruljon ahhoz, hogy végül is József Egyiptom második embere legyen. Ezért amikor a testvérei félve elébe mentek, és azt gondolták, hogy meg fogja őket büntetni, azt mondta: Ti rosszat gondoltatok felőlem, de Isten jóra gondolta azt fordítani.
Ezért sohase essetek kétségbe. Ha az életünkben akármilyen rossz jön reánk, abból Isten mindig tud valami jót kihozni, ha abban a rosszban hűségesek maradunk Őhozzá.
Isten azonban nem csak a földet, hanem a mennyet is teremtette. Mi is a menny, vagyis a mennyország? Hiszen akárhova nézünk, nem látjuk a mennyországot, és az űrhajósok a rakétáikkal sem találták meg azt.
Dicsekedtek azzal a Szovjetunió űrhajósai is, hogy leszálltak a Holdra, de ott sem látták Istent. De hát ez nagyon buta dicsekedés volt, mert nemcsak az van, amit látunk. Például az ultraszíneket nem látjuk, az ultrahangokat nem halljuk, mégis vannak. Az nagyon buta gondolkozás, ha azt mondjuk, hogy csak abban hiszek, amit látok. Látjuk vajon a gondolatot? Azt sem látjuk, és mégis van. Látjuk-e a szeretet érzését? Azt sem látjuk, de mégis van.
Hol van mégis ez a mennyország, ez a menny? Hogy lehet elképzelni? Az a legizgalmasabb, hogy az elméleti fizika már ennek is nyitogatja a kapuit. Ma már tudományosan elképzelhető egy hely, ahova innen belátni nem lehet. Se fénysugár, se rádióhullám, se rakéta innen oda be nem megy. Ha azonban ott vannak, onnan minket látnak, sőt az egész jövőnket egy szempillantás alatt látják. Ezt nem én mondom, ez egy tudományos cikknek a megállapítása. Nem tudom, hallottatok-e a negyedik dimenzióról? Ennek a határai kívül vannak a miáltalunk érzékelt téren és időn. Egy egészen más világ ez, de ezt a másik világot Einstein képletei alapján matematikával kiszámították. A negyedik dimenzió nem egy hipotézis, hanem matematikailag bebizonyított dolog. Az űrhajók már azokkal a képletekkel mennek, ami mindebből következik. Rájöttek arra, hogy nagy távolságoknál és nagy sebességeknél a tömegvonzás newtoni képletei már nem felelnek meg. Innen indult el az a kutatás, amivel aztán eljutottak a negyedik vagy ötödik dimenzió fogalmáig is. Ebben a kutatásban mi egy kicsit még büszkék is lehetünk, mert az alapjait, a nemeuklideszi geometria alapjait Lobacsevszkijjel egy időben Bolyai János, erdélyi tudós rakta le. Bolyaitól indult ki az a tudományos kutatás, amely bebizonyította, hogy a látható világon kívül van egy másik, általunk láthatatlan világ, amelyben más törvények uralkodnak. Ez a tudományos kutatás összeesik a Szentírás tanításával. Természetesen mi nem azért hiszünk a Szentírásban, a mennyország létezésében, mert most már ezt a mai tudomány is kezdi bebizonyítani, hanem azért, mert az Úr Jézus Krisztus nekünk elmondta. De jó tudni azt, hogy amit elmondott ezelőtt 2000 évvel, arra lassan most már a tudomány is rájött, vagy legalábbis utal reá.