27. kérdés: Mi az Isten gondviselése?

Felelet:
Isten mindenható és mindenütt jelen való ereje, mellyel a mennyet és a földet minden teremtménnyel együtt mintegy kézen tartja, és úgy igazgatja, hogy fa és fű, termékeny és terméketlen esztendők, eső és aszály, az étel és ital, a jó egészség és betegség, a gazdagság és szegénység, szóval minden, nem véletlenségből, hanem az ő atyai tanácsából és akaratából jő.
Isten kézen tartja a világot, és igazgatja azt. Persze ezt nem vesszük sokszor észre. Ha egy kicsi bogarat a kezünkbe veszünk, az nem tudja, hogy a kezünkön van, mert nem éri fel ésszel. Mi is sokszor csak későn vesszük észre, hogy Isten védelmező keze vigyázott reánk. Pedig Isten gondviselése mindenütt jelen való erő, ami kiterjed a világegyetem állapotára és személyesen mireánk is.

Ez a gondviselő erő tartja fenn a világot. Mi nem tudjuk elképzelni, hol van a világegyetem alja, széle, miért nem zuhannak egymásra a csillagrendszerek, galaktikák. Véges emberi agyunk egyszerűen nem tudja felfogni a végtelen világot. De Isten ezt átlátja, s gondviselésével fenntartja és igazgatja. Istennek ez a természetre kiáradó gondviselése mindenütt látszik. Tudjuk, hogy forog a föld, ezért van nappal és éjszaka. Ha nem forogna, egyik oldalán mindig nappal, a másik oldalán mindig éjszaka lenne. Tehát csak a föld egyik fele lenne lakható, és csak ott lenne növényzet is. Isten azonban azt akarta, hogy az egész föld lakható legyen, és ezért úgy alkotta meg a földet, hogy forogjon a saját tengelye körül is. Azonban ez a forgás sem szabályos. A föld a saját tengelye körül billegve forog, ezért van tavasz, nyár, ősz, tél. Ha nem így lenne, a napsugár nem tudná kellőképpen felmelegíteni a föld felszínét. Egyes helyein túl nagy hőség lenne mindig, s az egyenlítőtől északra és délre hamarabb lenne túl nagy hideg, és lehetetlen lenne az élet. Kevesebb ember férne el. Isten azért billegtette meg a forgó földet, hogy változatosabb élettel több ember férjen el rajta.
Figyeljük meg, Isten hogyan gondoskodott az emberről. Kezdetben adott állatokat, hogy az embert szolgálják, segítsék. Ez volt az emberiség természetes energia segítsége. De Isten már előre elrejtette a kőszenet, hogy a nagyobb energia segítség legyen az emberiség fejlődésének egy bizonyos szakaszában. Elrejtette a kőolajat, a benzint is, hogy majd legyen energiahordozó egy későbbi korban. Elrejtette a nukleáris energiát, hogy mikor majd szükség lesz rá, az ember használni tudja. És még bizonyosan el van rejtve több új energiaforrás, és az ember lehet, hogy megtalálja azokat.
Valahogy olyan ez, mint amikor egy szerető szülő átadja fiatal házas gyermekének az új lakást. Berendezi azt, s a hűtőszekrényt, a kamarát, a pincét megtölti minden jóval. A fiatal házasoknak nem a semmiből kell megszerezni a fűtőanyagot, a táplálékot, csak megtalálni az apától előre odakészített dolgokat. Az aztán a fiatal házasok felelőssége, boldogsága vagy boldogtalansága, hogy mire és hogyan használják a megtalált dolgokat.
A személyes életünket is Isten igazgatja. Az ő akarata ott van minden dolog mögött. Gazdagsággal, szegénységgel, egészséggel, betegséggel, mindennel van valami célja, amivel életünket formálni akarja. Ezért lényeges dolgokban nincsenek véletlenek. Gondoljunk ismét József történetére. Vajon véletlenül jött-e arra a rabszolgakereskedő, amikor Józsefet a száraz kútba dobták testvérei? Bizonyára nem véletlenül. Isten már kijelölte őt, hogy elvigye Egyiptomba, hogy József majd ott az ország második embere lehessen.
Sokszor nem látjuk Isten gondviselését. Kisgyermek koromban tanyán laktunk. Amikor egyszer elutaztunk a közeli kisvárosba, szüleim bementek egy üzletbe, és azt mondták, maradjak az üzlet előtt, mindjárt jönnek. Vártam őket a bejárat előtt. Láttam a sok idegen embert, és egyszerre azt gondoltam, engem ottfelejtettek. Elkezdtem sírni. Biztosra vettem, hogy elfeledkeztek rólam, pedig ők közben figyeltek a kirakaton át és utánam jöttek. Így vagyunk sokszor Istennel is. Azt hisszük, hogy elfelejtett, pedig közben lát és utánunk jön.
Vannak fájdalmas operációk, amelyek gyógyulást hoznak. Az orvos azért vág, hogy kivegye a test beteg részét. Isten is így operálja meg néha az életünket. Ez is az Ő gondviseléséhez tartozik.
Vajon a rosszat is Isten akarja? Nem. Isten bizonyos mértékig megengedi a rosszat, de hatalma van azt is jóra fordítani. Aki elköveti a gonoszságot, az nem mondhatja, hogy nem hibás, mert Isten akaratából tette, mert a saját gonosz akaratából követte el. Az más kérdés, hogy Istennek ezt a rosszat is hatalma van jóra fordítani, de ez nem menti a gonoszságot elkövető bűnösségét.
Kálvin János ezt így szemléltette: Képzeljük el, hogy egy gonosz bankárt kirabol egy betörő. Ez lehet a bankár felett Isten büntetése, de nem menti a betörőt, mert a betörő nem azért tört be, hogy Isten büntetését végrehajtsa, hanem azért, hogy lopjon.
A gondviselésbe vetett hitünk nem fatalizmus. (Fatalizmus a megváltozhatatlan, elkerülhetetlen sorsban való hivés.) A gondviselésbe vetett hitbe az is beletartozik, hogy nekünk teljes felelősséggel el kell végeznünk feladatunkat, de közben tudnunk kell, hogy az utolsó szó az Istené, s neki mindig hatalma van bennünket megsegíteni.
Mondhatjuk-é, hogy a gazdagság és a szegénység Istentől jő, s akkor nekünk nem kell a szegényeken segítenünk? Nem, mert a Szentírásban meg van írva, hogy a szegényeket segítenünk kell. Ha mi szegényedünk le, azzal próbára tesz bennünket Isten, s külön életünkben ennek is valami oka, értelme vagy valami célja van. Ha más szegényedik le, az is próba számunkra, hogy hogyan segítjük, mennyi szeretet van bennünk. Ezért életünk minden eseménye mögött meg kell keresnünk Isten akaratát. Ebben segít a Szentírás rendszeres olvasása.