28. kérdés: Mit használ nekünk Isten teremtő munkájának és gondviselésének ismerete?

Felelet:
Hogy a kedvünk ellenére való dolgokban türelmesek, a boldogságban háládatosak, jövendő dolgainkra nézve pedig a mi hűséges Istenünkben és Atyánkban jó reménységünk legyen afelől, hogy semmi sem szakaszthat el minket az ő szerelmétől, mivel minden teremtmény annyira az ő kezében van, hogy az ő akarata nélkül semmit sem tehet, sőt meg sem mozdulhat.

A Káté tehát három dolgot nevez meg. Az első, hogy a kedvünk ellenére levő dolgokban türelmesek legyünk. Mondjatok egy kedvünk ellenére való dolgot. Nyilvánvalóan egy rossz jegy is az iskolában kedvünk ellenére való dolog, de a betegség is, a szegénység is az. Amikor elvitték az embereket kényszerlakhelyre, börtönbe zárták, az is kedvük ellenére volt. Kedvünk ellenére való dolog az is, ha egy tervünk nem sikerül, anyagi vagy lelki kár ér bennünket. Ilyenkor látszik meg a hitünk, hogy tudunk-e türelmesek lenni, bízunk-e abban, hogy Isten megsegít?
A második, hogy jövendő dolgainkra nézve a mi hűséges Istenünkben és Atyánkban jó reménységünk legyen afelől, hogy semmi sem szakaszthat el minket az ő szerelmétől. A nehéz időkben a próbákban látszik meg: van-e igazi hitünk? Van-e akkor is jó reménységünk? Tudjuk-e, hogy minden teremtmény annyira az ő kezében van, hogy az ő akarata nélkül semmit sem tehet, sőt meg sem mozdulhat?
A harmadik az, hogy a boldogságban háládatosak legyünk. Ez a három dolog az Istenben bízó hívő keresztyén ember magatartása. A próbában a türelem, a boldogságban a hálaadás és a bizonytalan jövőre nézve az Istenbe vetett bizalom. Magunkat is meg kell vizsgálnunk, hogy megvan-e bennünk ez a három: a türelem, a hálaadás és a bizalom.
Az előző kérdésekben azt hallottuk, hogy azért is lehet bizalmunk a jövőben, mert Isten javunkra fordíthatja és javunkra is fordítja a próbákat. Persze nem mindenkinek válik javára a próba. Az Ige szerint, akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra van (Róm 8,28). Akik az Istent szeretik. Akik nem szeretik az Istent, azoknak nincs minden a javukra. Mert akik az Istent szeretik, azok ha szenvedésben vannak, keresik Istent, még inkább megtalálják, és megerősödik a hitük. Olyanokká lesznek a Szentírás szavaival, mint a tűzben megpróbált arany. Javukra lesz a szenvedés. Isten sokszor fekete csomagban, fekete csomagolópapírba csomagolva adja nekünk nagy ajándékait. Ez a fekete csomagolópapír lehet szenvedés, betegség, amin míg átmegyünk, a lelkünk megszépül, megnemesedik, s tele lesz Isten ajándékaival. A másik, hitetlen ember is átmegy ezen, de még inkább elkeseredik, mert a szenvedésben nem keresi Istent, hanem gyalázza. Gyűlöli, vádolja az embereket, s végül a lelkében összetörik, és így nem lesz javára a szenvedés.
Aki szereti Istent, annak a boldogság javára lesz, mert tele lesz a szíve Isten iránti hálával, s ezt azzal is megmutatja, hogy segíti a bajban lévőket, örömet szerez másoknak. Ezáltal a saját lelke is szépül, és neki is sok öröme lesz, látva az örömöt, amit másoknak szerzett. Aki nem szereti Istent, az a boldogságban elhiszi magát, diktátor lesz, letapos másokat, uralkodni akar, eldurvul a lelke.
Aki szereti Istent, az a jövendőre nézve bizalommal viseltetik, tudja, hogy Isten majd megsegíti. Aki nem szereti Istent, az vagy fösvény lesz, és gyűjt, hogy gazdag legyen, vagy mindenkit megpróbál letaposni, hogy biztosítsa magának a jövőt, vagy összetörik a jövő iránti félelemtől a lelke, és nem lesz javára a jövő várása. Ezért csak akik Istent szeretik, azoknak lesz minden javukra, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.
Emlékeztek, mit mond a parancsolat? Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ha szereted Istent, akkor tudsz bízni benne, s akkor boldog lesz az életed. A keresztyén élet felelős élet, de egyúttal a gondtalanság élete is, mert az Istenbe vetett feltétlen bizalom elveszi a félelmet. Egy család egy kiránduláson szakadék szélére került. Az édesapa hátizsákban, kötélre kötve engedte le a szakadékon át a gyermekét. Később a gyermeket megkérdezték, hogy félt-e. Hogy féltem volna – mondta –, hiszen édesapám fogta a kötelet?! Ha életünk akármilyen nagy szakadéka felett fogunk lebegni, ne felejtsük el: Isten fogja a kötelet. A Fiú Istenről