81. A gyászévtized

(Zsolt126,4) 394.

Lehetett még tovább fokozni a protestánsok elleni üldözés dühét. Ennek fő eszköze I. Lipót császár volt. Őt nem uralkodónak, papnak szánták, de bátyja halála miatt belecsöppent a császárságba. Majd félévszázados uralkodása alatt jezsuita nevelői és gyóntatója tanácsai szerint járt el.

Erdélyből nem jött többé fegyveres támogatás a vallásszabadság ügyében. Ezt ki is használta a klérus: zsinatot tartottak, ahol kijelentették, hogy a bécsi béke nem érvényes, az uralkodó nem is köteles eretnekekkel kötött szerződéseket megtartani - tehát szabad a vásár a templomok elfoglalására, prédikátorok elüldözésére. Mivel a hatalom visszaélései ellen feltámadt mozgalmaknak (Wesselényi-összeesküvés, Thököly szabadságharc) mindig megvoltak a vallási vonatkozásai, a megtorlás is mindig a protestánsokon csattant.

(Meg kell vallani, volt kegyetlen bosszúállás protestáns részről is: Szuhai Mátyás kisebb kuruc-támadásának több katolikus lelkész és szerzetes is áldozatul esett. Ennek a harcnak maradt fenn gyönyörű lelki irodalmi gyöngyszeme: (84).

Dunán túl a Nádasdy, Eszterházy birtokokon, Tiszán innen Báthori Zsófia Rákóczi birtokokon kegyetlenkedett. Caraffa eperjesi vész-törvényszéke is a vallásüldözés eszköze volt.

Buda visszafoglalása csak újabb alkalmat adott erre. A császár kijelentette, hogy a török uralom alatt volt területeket ő szabadította fel, az ő korlátlan uralma alatt állnak, ő pedig ott csak a katolikus vallás gyakorlását engedélyezi. Egymás után két fontos okmányt adott ki. A Diploma Leopoldina ártatlannak látszó módon Erdély számára garantálja az ottani törvényekben megállapított vallásegyenlőséget. De az utána kiadott Explanatio Leopoldina (Lipót-féle értelmezés), a „logikus folytatást” mondja ki: Magyarország területén ilyenről szó sincs.

Egy szellemes megfogalmazással beszél ugyan szabad vallásgyakorlásról, de kétfelé választja a magán és nyilvános vallásgyakorlást. A magányosat korlátozás nélkül engedi, otthon ki-ki úgy tiszteli Istent, ahogy jónak látja. De nyilvánosan csak néhány kijelölt, artikuláris helyen (a felvidéki megyékben egy-egy evangélikus és református artikuláris helyet jelölt ki.)

Az ott lakó prédikátort keresztelés, esketés ügyében máshonnan is fel lehet keresni, de ő nem mehet máshová szolgálatot végezni.

Úgy látszott, beteljesedik Kolonich érsek meghirdetett terve: Magyarországot rabbá, koldussá, majd katolikussá fogom tenni!

Külön fejezete a gyászévtizednek a pataki iskola bujdosása (85). Lorántffy Zsuzsanna menye, Báthori Zsófia katolikusnak született. Hogy Rákócziné és fejedelemasszony lehessen, áttért reformátusnak. Mikor férje. II. Rákóczi György fiatalon meghalt, mindkét becsvágya kútba esett. így aztán, anyósa életében még titokban, de annak halála után nyíltan rekatolizált.

Elkezdte az iskolától megvonni az I. Rákóczi Györgyék által örökségképpen hagyományozott vagyonokat, javadalmakat. Mikor pedig fia, I. Rákóczi Ferenc belekeveredett a Wesselényi-féle összeesküvésbe, a kivégzéstől 400.000 arany lefizetésén túl azzal az ígérettel mentette meg, hogy a reformációt az összes Rákóczi birtokon megszünteti. Hozzá is fogott. Azzal kezdte 1671-ben, hogy az iskolára ráüzent: menjenek az ő telkéről, ahová tudnak. Pósaházi professzor adja át az épületeket. A professzor azt felelte, hogy az épületet nem adhatja át, mert nem az övé, de a hatalom parancsára kimegy belőle.

Felkerekedett hát a diákság, Pósaházi és Buzinkai professzorok vezetésével. Kézikocsin vitték az iskola nyomdáját, meg a könyvtár anyagából, amennyit tudtak. Kenézlőn megháltak, majd továbbindultak Debrecenbe. Ott az a különös helyzet alakult ki, hogy a Debreceni Kollégium befogadta a Pataki Iskolát - de a kétféle diákság nem tudott összeférni. Más lelkület, más életmód választotta el őket.

Kérelmet írtak hát a patakiak Apafi Mihály erdélyi fejedelemnek, hogy fogadja be őket. Apafi a tatárok által felégetett gyulafehérvári kollégiumot jelölte ki nekik. Ők helyrehozták, beleköltöztek, és elkezdték a tanítást.

(A tatárdúlás elől a gyulafehérvári diákok Nagyenyedre menekültek. Az enyediek nem akarták megtűrni őket, küldték vissza Gyulafehérvárra - míg a patakiak bele nem költöztek az ottani épületbe. Azóta Nagyenyed nagyon büszke a Bethlen Gábor Kollégiumra - és hálás érte a pataki diákoknak).

15 év múlva kezdődött Thököly Imre szabadságharca. A hírre a pataki diákok mozgolódni kezdtek: menjünk vissza!

(Nagyon kívánkoztak visszatérni Patakra. Azt mondták: Úgy vágyunk vissza Patakra, mint a zsidók a babiloni fogságból Jeruzsálembe! így emlegették: „a mi Sionunk, a mi kis Jeruzsálemünk”. Még a II. világháború után is, mikor a teologósok legációt választottak, aki Patakot választotta, így kiáltotta be az elekción a két szomszéd gyülekezettel együttes legációját: „Makkoshotyka, Jeruzsálem, Végardó!)

A két idős professzor már nem vállalkozott a hosszú útra. így a diákság kettéoszlott, a fele, Sallai Pál szenior vezetésével visszatért. De mire Patakra értek, leáldozott a Thököly szabadságharc, Patakon a jezsuiták voltak az urak. Továbbmentek hát Göncre, majd onnan Kassára. Csak 1703-ban, mikor II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában Orosz Pál generális elfoglalta Patak várát, üzent a Kassán lévő diákoknak jöjjetek haza! Akkor prédikált idős Csécsi János professzor a Zsolt 126,4-ről: Hozd vissza Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!” - mert kívánkoztak a Gyulafehérvárott maradtak után. Azoktól pedig 1716-ban, Gyulafehérvár megerősítése miatt elvették az épületet (máig is katonaság használja), így két tanár vezetésével az 50 diák, osztályonként a zászlóikkal, végigvonultak a Maros völgyén Marosvásárhelyig, és ott telepedtek le.

(Marosvásárhelyen már működött egy református alsóbbszintű iskola. A patakiak fejlesztették fel collegium szintre, és egy ideig, mint Marosvásárhely-Sárospataki kollégium működött. A zászlók, könyvek és egyéb tárgyi emlékek máig is megvannak. Marosvásárhelyen is azóta is hálás szeretettel emlegetik Patakot.)

Mégyegyszer, 1714-ben megpróbálták a jezsuiták megszüntetni a kollégiumot. Megyei hajdúkkal jöttek a várból, hogy kiürítsék az iskolát. A diákság bezárkózott, és belülről védekezett, míg az iskola előtti piacról a kofák és háziasszonyok jöttek segítségül, és sütőlapátokkal, sodrófákkal elkergették az ostromlókat. Ennek is olyan nemzetközi visszhangja támadt, hogy királyi védlevél biztosította az iskola további zavartalan működését. Ez volt az obsidio patakiana.