SZABÓ LÁSZLÓ AGRÁRMÉRNÖK

A KERESZTÉNY ember házassága a lényegét tekintve eltér a nem keresztény emberétől, mert a keresztény házasság hármas szövetség, amely a házasfeleket és Istent foglalja magába. Így élhető meg a házasság teljessége, így nyeri el a házasság az igazi jelentőségét is.
Ennek megfelelően a keresztény ember párválasztása is különbözik a nem keresztény emberéétől, különben olyan nehézségek merülnek fel, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a házasok megéljék a házasság Isteni értelemben vett teljességét. Ez elkerülhető, ha a keresztény ember párválasztása során is Bibliai alapelvekre támaszkodik, hiszen Isten igéje világos útmutatást ad és elénk tárja Isten akaratát.
A Krisztus uralma alatt álló életnek sajátossága, illetve mássága világosan láthatóvá válik a házasságban. A Harvard Egyetem egy ismert szociológusa szerint az elmúlt években az USA-ban öt házasságból kettő válással végződött.
A keresztény házasságok között azonban, ahol a család együtt olvassa a Bibliát és közösen imádkozik, 1015 házasságra esik egy válás. A különbség oka abban kere¬sendő, hogy míg az első esetben a házas¬társak között súrlódások és egyenetlensé¬gek vannak, addig az utóbbi házasság középpontjában a Krisztus áll, s mintegy közös utat jelent a felek számára, így az esetleges eltérések a minimálisra csökken¬nek. A házasságon túl természetesen az életünk minden egyéb területe is gazda¬gabb lesz, ha átadjuk Krisztusnak az ural¬mat. „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt és íme: új jött létre.” (2 Korinthus 5, 17).
Isten a keresztény házasságon keresztül munkálkodni akar. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a férj és feleség élete Jézus uralma alatt áll, ha mindkettőjüknek ugyanaz a céljuk; ha életük értelmét mindketten abban látják, hogy személyes életükben és házasságukban Isten terve valósulhasson meg. Ezért amennyiben az egyik fél nem él, illetve nem akar keresztényi életet élni, a házasság nagy valószínűséggel előbb-utóbb válásra lesz kényszerítve. Keresztény házasságkötése csak az „Úrban” történhet. (1 Korinthus 7, 39).
Ezért mondja Isten igéje: „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymásnak az igazságnak és a gonoszság¬nak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez ?” (2 Korinthus 6, 14). Isten alapvetően óv attól, hogy egy keresztény nem kereszténnyel lépjen házasságra, mert ennek rendszerint negatív hatása van a keresztényre:
„ Ne házasodj össze velük, ne add lányai¬dat az ő fiaikhoz és ne végy fiaidnak fele¬séget az ő lányaik közül. Mert eltérítik fiaidat tőlem és más isteneknek fognak szolgálni.”(5 Mózes 7, 3).
Sokan a keresztények közül ezt a tanítást rosszul értelmezik, vagy túlzottan szigo¬rúan veszik. Ők azt gondolják, hogy aki belemegy egy nem kereszténnyel való kapcsolatba, az Bibliaellenes útra tér, az Úr ellen vétkezik, s ezáltal nagy veszélybe kerülhet. A harmadik évezredben, bár¬mennyire is félelmetesen zuhan az embe¬rek erkölcsi szintje, a társadalom kultúrált¬sága, azért még napjainkban is különbséget kell tenni a Szent szövetség, vagyis a házasság és a pár- illetve partnerkapcsolat fogalmai között. Hiszen a kettő között hatalmas űr tátong. Hiszem, hogy a mindig jelenlévő Isteni útmutatás -ha kell- akkor segít helyes döntést hozni a már meglévő párkapcsolat jövőjére nézve. Hiszen nem végződik minden partnerkap¬csolat házas¬sággal. Tudni kell egy kapcsolatot megfe¬lelő időben megszakí¬tani, ahelyett, hogy előbb-utóbb házasságba torkolljon. Sok keresztény eleve halálraítéltnek tart egy keresztény nem kereszténnyel létrehozott kapcsolatát. Véleményem szerint az Úr azért adott elhivatott szolgákat e világnak, hogy az evangéliumot hirdessék a hitetle¬nek között. Egy keresztény embernek feladata az, hogy mások is megismerjék Istent és az Őbenne való hitet, ezáltal pedig az egymás iránti szeretetre tanítsák őket. Erre is alkalmas a párkapcsolat, amen¬nyiben a keresztény fél igazán elhi¬vatott, igazi keresztény. Az Úr pedig segíti az ilyen szolgákat abban, hogy feladatukat sikerrel elvégezzék. Fontos azonban a kitartás, hiszen komoly erőt igényel egy Istent elutasító, vagy egy Istent nem is ismerő ember jó útra terelése.
Kérdése lehet sokaknak, hogy mennyi időt kell, vagy lehet „rászánni erre a próbálko¬zásra”. Az Isten pontosan megmutatja, mennyi ez az idő.
Megismerkedés során kérdéseket tehetünk föl magunknak, ezekre vá-laszolva képet kap-hatunk az illetőről, vagy¬is a majd eset-legesen kialakuló tár-sas kapcsolat milyen-ségéről.
Először meg kell vizs¬gálni, hogy az illető újjászületett ember-e. Azonban ne zárja ki a kapcsolat létrejötté¬nek lehetőségét az sem, ha nem keresztény emberről van szó. Ezután világos látásra kell jutni a Biblia fényében, az emberi élet négy vonatkozásában, éspedig a következő sorrenben:

• lelki (pneumatikus)
• pszichés
• testi és
• szociális területen.

1. Lelki (pneumatikus) vonat¬kozások

Tegyünk föl magunkban a partnerrel kap¬csolatban ilyen kérdéseket, mint: Megtűr-e tudatosan bűnöket az életben? Küzd-e ellenük, vagy megpróbálja elleplezni, netán elfojtani őket? Csak Megváltójának fogadta-e el Jézus Krisztust, vagy Úrnak is, akinek a parancsai kötelezik? Az-e a vá¬gya, hogy tiszta szívvel kövesse Jézus Krisztust?
Ha valamelyik kérdésnél kétség támad a partnerrel kapcsolatosan, akkor ne töre¬kedjünk vele házastársi kapcsolatra. Bár¬mennyire is fájdalmas, előbb-utóbb szakít¬suk meg vele a kapcsolatot és imádkoz¬zunk azért, hogy ez az ember engedje, hogy Jézus Krisztus valóban megragadja őt. Ha két ember egy életen át szeretni akarja egymást, ha valóban „útitársai” akarnak lenni egymásnak, akkor ugyanaz kell hogy legyen a céljuk is. Meg kell tehát vizsgálni a partner lelki céljait. Sokak szerint nem létezhet keresztényi kapcsolat úgy, ha nem egy gyülekezetbe tartoznak a felek. Be kell látnunk, hogy mi mindany¬nyian egy Úr szolgái vagyunk, s nem szabad, hogy a földi kategóriák döntsenek egy egyébként boldog párkapcsolat jövőjét illetően. Fontos kérdés, hogy a partner belátja és elismeri-e azokat a lelki felada¬tokat, amelyeket Isten a házasságban élő embereknek rendelt: A vezetés a férfi feladata, míg a nő kiegészítő és segítőtársi szerepet kap. „minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten.” (1 Korinthus 11, 3). A férfinak, mint Krisztus alá rendelt főnek vállalnia kell a házasságban a vezetést. A nő ne próbáljon meg uralkodni a férfin! Legyen kész arra, hogy férje vezetésére bízza magát! Fontos szerepe van, mert a férfi általa kap megerősítést és biztatást. Meg kell tehát kérdezni magunktól: Vajon ez a lány kész-e arra, hogy Jézus Krisztus¬ban bízzon és ebből a bizalomból kiin¬dulva rám bízza magát?

2. Pszichés vonatkozások

A pszichés terület természetesen szoros összefüggésben van azzal, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel. A házasságra vonatkozóan a következő alapelvet ismerjük: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté” (1 Mózes 2,24)
Ebből az igéből három kifejezés emelkedik ki

a) elhagyni,
b) ragaszkodni,
c) egy testté válni.

a) Elhagyni

Az ige az elhagyásra való készség¬ről beszél. A házasulandóknak el kell hagyni szüleiket, fel kell adniuk a szülői ház védelmét. A férfi és a nő ezzel kijelenti, hogy kész belépni egy új életközösségbe, amelyért saját maga vállalja a felelősséget. Az elhagyás elve azt is világossá teszi, hogy bizonyos érettségre van szükség hozzá. Az elhagyás szakítást is jelent, lemondást az egyedüllét előnyeiről. Van tehát egy fontos próbakő a házasság előtt, de mondhatjuk azt is, hogy ez próbatételt jelent a párválasztás során is. Ennek segítségével megvizsgálhatjuk, hogy a másik ember alkalmas-e a házasságra.

b) Ragaszkodni

A ragaszkodás kötelez, nincs többé keresgélés, tapogatózás, próbálkozás, mert a ragaszkodás akarati döntés. A házasság olyan egységet képez, amelyben az egyik szükséglete és fájdalma a másikat is érinti, amelyben csak közös növekedés és kibontakozás lehetséges. Ha a házasságot így élik meg és így gyakorolják, a házastársak olyan egységre jutnak, amely az emberi kapcsolatok terén teljesen egyedülálló. Ezért van az, hogy az az elhatározás, amely ilyen egységre lépéshez vezet, először a lelki-szellemi területet érinti és csak követ¬kezményeiben lesz hatása a testi területen is. Két ember¬nek, akik össze szeretnének házasodni, először lelki¬leg-szel¬lemi¬leg kell egységet alkotni ahhoz, hogy egzisztenciálisan ragaszkodni tudjanak egymáshoz. Meg kell előbb ismerni a páromat ahhoz, hogy pontosan tudjam, hogy akarok-e mindörökre „összera¬gasztva” lenni vele. A ragaszkodás tartós hűséget jelent. Az, aki nem kész egész életét feltenni a házasságra, keresztény házastársként szóba sem jöhet.

c) Egy testté lenni

Az elhagyás és a ragaszkodás rejti magá¬ban az egység, az igazi szerelem lehetősé¬gét, amely ezután testi területre is kiterjed. A nemi érintkezés nem eszköz ahhoz, hogy eggyé váljunk, hanem egységünk követ¬kezménye és kifejezése.
A társ kiválasztásának nagyon jó próba¬köve lehet az, ha megtudod, hogyan gon¬dolkodik partnered az egy testté lételről.

Ami az alapvető vérmérsékleti jellemzőket illeti, egyszerűen az a fontos, hogy egy ember temperamentumát kellemesnek és rokonszenvesnek találjuk. Természetesen tudni kell, hogy a másiknak milyen hajla¬mai vannak, milyen a temperamen¬tuma, a lelki alkata. Át kell gondolni, hogy a pár¬kapcsolat esetében az érzelmek konstellá¬ciója harmóniához vezet, vagy nem. A túl nagy ellentétektől éppúgy óvakodni kell, mint az intenzív egyenlőségtől. A túlságo¬san nagy különbségek a feleket túlzott követelmé¬nyek elé állítják, olykor annyira, hogy nem jutnak el egymás valódi megér¬téséig. A túl intenzív egyenlőség belső elutasításhoz vagy ellaposodáshoz vezet¬het, mert nem tudják a szükséges mérték¬ben kiegészíteni egymást, hiányzik a kü¬lönbségek között feszülő erő.

3. Testi vonatkozások

A testi szépség nagy mértékben függ a belső szépségtől. Párválasztásnál fontos arra gondolni, hogy a testi vonzalom és a külső szépség idővel megváltozik. Fel kell tenni a kérdést: Tudnék-e igent mondani ennek a fiúnak, vagy lánynak még akkor is, ha holnap baleset érné, és élete hátra¬levő részét nyomorék testtel kellene leél¬nie? Ha valakinek szép, erotikusan is vonzó külseje van, az még nem jelenti azt, hogy a jellemét, a temperamentumát, a szeretetre való képességét is ugyanolyan pozitívan kell megítélnünk. A gyakorlat¬ban mégis erős hatást gyakorol a párvá¬lasztás során az emberre a külső megjele¬nés. Bár nem a testi vonzalom a legfonto¬sabb, a jövendő pár külsejének is kellemesen, rokonszen¬vesen kell hatni.
A beszélgetés jelentősége

A házasságban a beszélgetés egyike a legfontosabb dolgoknak. Még házasság¬kötés előtt ki kell derülnie, hogy két ember tud-e egymással beszélgetni, megértik-e egymást, illetve ha nehézségek támadnak ezen a téren, készek-e türelmesen elma¬gyarázni a maguk véleményét és képesek-e arra, hogy a másik véleményére odafi¬gyeljenek. A társas kapcsolat a kommuni¬káción alapszik. Ha valakivel nem lehet szeretetben, őszintén elbeszélgetni, akkor az ilyen ember nem alkalmas arra, hogy valódi társunk legyen.

A másikat úgy lehet helyesen és minél alaposabban megismerni, ha beszélgetünk vele, kicseréljük a gondolatainkat egymás¬sal, illetve ha figyelmesen foglalkozunk a másikkal, ha a felek együtt küzdenek meg a kísértésekkel, problémákkal, akadályok¬kal. Rendkívül sokat segíthet a megisme¬résben, ha a pár együtt olvas el egy őszinte keresztény könyvet a házasságról, s ezután nyíltan beszélnek róla. Így amellett, hogy megtanulnak bizonyos dolgokat, nyilván¬valóvá válik egymás meggyőzése, vélemé¬nye, lelki alapállása is.

Szerelem vagy szeretet?

Két ember kapcsolata rendszerint úgy kezdődik, hogy az egyik valamiért belesze¬ret a másikba. A másik egy jellemvonása, tulajdonsága reakciót vált ki belőle. Külö¬nösen így van ez akkor, ha bizonyos tulaj¬donságok egybeesnek azzal a tudatalatti képpel, amelyet az eszményi társról kiala¬kított önmagában. Ezért tűnik a másik oly hirtelen a régóta keresett, meghitt társnak. Gyakran csak fellángoló vágy indítja az embert párkapcsolat kialakítására.
A szerelmes érzések sosem garantálják a jó társkapcsolatot. A jó házassághoz nem elég, ha valaki szerelmes. A szerelem nem is tartós, előbb-utóbb át kell adja helyét az igazi szeretetnek, máskülönben kiábrándító közömbösségbe torkollik. A társsal szem-ben támasztott személyes elvárások igen különbözőek lehetnek, de nem elegendőek ahhoz, hogy jó házasságot eredményezzenek, ha az elvárásoknak semmi közük nincs a szeretethez. Márpedig sze¬retet nélkül a házasság nem tölti be hivatá¬sát.
Napjainkban az emberek nem, vagy na¬gyon ritkán tudnak különbséget tenni szerelem és szeretet között. A szerelem még nem szeretet! A szeretet nem szár¬nyaló érzelem vagy csillapíthatatlan vá¬gyakozás. Nem beszélhetünk szeretetről akkor, ha az elmagányosodás vagy meleg fészek utáni vágy a motiváló erő. Ez eset¬ben egyszerűen elkényeztetett énjét szereti az ember és saját kívánságait igyekszik kielégíteni. A szeretet lényege az, hogy a másik embert nagyra értékelem, és finom lelkülettel átérzem, mire van szüksége. Ez az igazi szeretet a Krisztustól kapott aján¬dék, de a bűnök elnyomhatják valóságos megnyilvánulását. Ezért a szeretetet ta¬nulni, akarni, gyakorolni kell, ezt ki kell munkálni. A szeretet életre szóló elkötele¬zettség, és teljesen független hangulati állapotunktól, attól, hogy pillanatnyilag érzek-e vonzalmat, vagy van-e kedvem szeretni a másikat. Mivel a szeretet állandó áldozatkészséget jelent, kimunkálásához a szenvedés is hozzá-tartozik. Az áldozat¬készségnek már há-zasságkötés előtt meg kell mutatkoznia. Ha egy párkapcsolatban ezt nem látjuk tisztán, akkor ne is gondol¬junk a házasságra.
Ha valaki tehát tudni szeretné, alkalmas-e jó házasságra, kérdezze meg magától őszintén, kész-e megtanulni a másik javát keresni, magát társának ajándékozni. Egy szerető lelkű ember elsősorban nem maga akar boldog lenni, hanem a másikat akarja boldoggá tenni. A legtöbb házasság csődjét a szeretetlenség és az áldozatkészség hiá¬nya okozza. Ám ebben rejlik minden há¬zasság óriási lehetősége is, hiszen szeretni meg lehet tanulni. A szeretet tehát inkább akarat, mintsem pusztán érzelmek dolga.
Látható tehát, hogy a házasság valójában a házasfelek szeretre való készségétől függ. Aki már a tudatos párválasztáskor, illetve a házasság indulásakor tisztában van azzal, hogy a házasságban arról van szó, hogy meg kell tanulni a másikat szeretni és boldoggá tenni, az a feszültségek és konf¬liktusok közepette is lát majd pozitívumot, bátor lesz, s nem engedi, hogy a hangula¬tok, a tapintatlanság vagy az önuralom hiánya befolyásolják.

Isten szeretete és szerepe

Sokan meglátják, milyen nagy szükség van az igazi szeretetre. Meg is próbálnak ennek szellemében élni, cselekedni, de rá kell ébredni, hogy valójában milyen nehéz dolog is az, s hogy az ember magában mennyire gyenge, erőtlen, s hogy saját erőforrásai nagyon hamar kiapadnak. Mi keresztények tudjuk azt, hogy ebben is az egyetlen segítségünk az Isten lehet. A hívő embernek többé nem kell saját erő-feszítéseire hagyatkozni, mert Isten szere-tetének kimeríthetetlen forrásából meríthet. Aki megragadta az Isten szeretetét, az biztosan tudja, hogy az Úr szereti őt, hogy teljes emberi mivoltában elfogadja. Ezért Krisztusnak ezt a szeretetét, amely nem valamiféle érzelem, tovább is tudja adni, mindenek előtt házastársának. Az aki bocsánatot kapott Jézus Krisztustól, átad-hatja ezt szeretteinek is. A házasságnak, hogy harmonikusan működhessen, a megbocsátás alapján kell nyugodnia.

A házasság célja

A házasság értelméről és céljáról a Biblia azt mondja, hogy az Isten és az ember közti szeretetkapcsolat képmása kell hogy legyen.
A házasságnak Isten szeretetét kell visszatükröznie és bizonyság¬tevő módon kisugároznia.
A házasságot Isten szerezte és Ő rendelkezik vele.
Párválasztásnál nagyon fontos kérdés az, hogy megtudjuk, hogyan gondolkodik a házasság valódi céljáról partnerünk.

Isten akarata, a döntés

Magától értetődik, hogy a keresztény ember Isten akaratával összhangban szeretné kiválasztani a párját és nem a maga útját akarja járni. De hogyan ismerteti meg velünk Isten az akaratát? Igéjén keresztül, a Biblia útján. Aki a párválasztással kapcsolatban bibliai elvek-re figyel, az Isten akaratára figyel. Nagy-szerű dolog, hogy tudhatjuk, Isten világos irányelveket, útmutatást adott a Bibliában, s hogy akaratára vonatkozólag nem hagyott minket sötétségben.
A Biblia irányelvei egyértelmű döntések-hez vezetnek a párválasztás, és a házasság kérdésében.
A Biblia arra mutat rá, hogy mindnyájan alkalmatlanok vagyunk a házasságra önző indítékaink és énközpontú magatartásunk miatt. Két ember akkor egymáshoz illő, ha bibliai alapelvek szerint növekszik a szeretet-ben és a harmóniában. Tehát nem valami misztikus egymáshoz illés a döntő, hanem a két fél szeretetre való képessége. A szeretethez szabad döntésre van szükség. Egy olyan kapcsolatban, amelyből hiány-zik a döntésnek ez a szabadsága, egészen biztosan aggasztó indítékok és szándékok vannak jelen.
A döntés szabadsága azt is jelenti, hogy a partnerek elég időt adnak egymásnak az alapos ismerkedéshez. Honnét tudhatom, hogy harmóniához vagy káoszhoz vezet, ha kölcsönösen megosztjuk egymással a gondolatainkat? Hogyan dönthetek tudato-san amellett, hogy szeretni akarom a mási-kat, ha alapjában véve fogalmam sincs ar-ról, kicsoda a másik, hogyan gondolkodik, milyen tervei, szándékai vannak az életével?

Szexuális kényszer

A szexuálisan aktív kapcsolat veszélye nyilvánvaló : aki szenvedélyes szexuális vággyal csügg partnerén, már nem képes arra, hogy tárgyilagosan és higgadtan meg-ismerje őt. Ilyen-kor a test és az erotikus vágyakozás veszi át az uralmat, ezért aligha lehetséges a kapcsolatot objektíven megvizsgálni. Minél intenzívebben foglalkozik két ember egymás testével , annál kevésbé szánnak időt arra, hogy beszélgessenek egymással az élet alapvető kérdéseiről, hogy kicseréljék a gondolataikat, hogy megismerjék egymás személyiségét. Ha aztán később a házasság során észreveszik, hogy a szexuális vonzódáson kívül csak kevés közös dolguk van, már túl késő, akkorra már választottak. A testi szerelem hozzátartozik az egészséges férfi-női kapcsolathoz. Bár szexuális élet lehetséges házasság, sőt szerelem, szeretet nélkül is, de kiegyensúlyozott szexuális élet nélkül aligha lehet boldog házaséletet élni.
Tisztáznunk kell magunkban a párválasztás során, hogy partnerünkkel mi is a célunk e téren, illetve ő hogyan vélekedik erről.
Szerelemből, kölcsönös kiválasztó szere-tetből született házasság lehet inkább azzá, amivé lennie kell, ha kellően vigyáznak rá, ápolják, és megbecsülik.

Az összeilleszkedés

1. Műveltség-műveltséghez
Ha a partnerek között nagy a műveltségbeli különbség, négyféle veszély is fenyegetheti a kapcsolatot: A műveltebb felet gőgre és lenézésre csábíthatja. A kevésbé műveltet kisebbrendűségi érzésbe taszíthatja. Az el-térő érdeklődés miatt elszigetelődhetnek egymástól a felek. Végül: a lefelé kiegyenlítődés törvénye is fenyegetheti a kapcsolatot.

2. Életkor- életkorhoz
Manapság már tizenévesek házasságával is mind gyakrabban találkozunk. Legtöbbször az útban lévő gyermek miatt kötnek házasságot. Gyakori tragédiája, hogy a házasság szellemi-lelki fejlődése megakad, gyerekesek, belülről fejletlenek maradnak. A túl nagy korkülönbséggel az a baj, hogy más az életritmusuk, és az érdeklődési körük. Mégis vannak olyan házasságok, ahol nagy a felek közti korkülönbség. Mi a titkuk? Legtöbbször az, hogy ketten élnek, - de mégis: hármasban az Úrral

3. Életfelfogás-életfelfogáshoz
Párválasztáskor tisztázni kell a társunkkal a hitbeli különbséget és tiszteletben kell tar-tani egymás meggyőződését. Az igaz szeretet legyőzi ezt az akadályt.

Az egymásra találás

A remélt társ megtalálása elképzel¬hetetlen megfelelő önismeret nélkül. Ez pedig csak a személyiség meg-felelő érett¬sége mellett várható el.
A jó párkapcsolatnak a legfontosabb ismérvei a következők:
• egyenjogúság
• kölcsönösség
• őszinteség
• egymás kölcsönös alakítása
• felelősség önmagunk, partnerünk és leendő gyermekünk iránt.

A párválasztás sikerének feltételeiről vallott vélemények eltérőek. A társadalmi tapasztalatok és a korszerű tudományos nézetek inkább a „hasonló hasonlót” elvet igazolják. Ebben társadalmi és biológiai okok egyaránt szerepet játszanak. Minél több az azonos vagy hasonló jegy a nem¬zeti, földrajzi, területi, vallási, osztálybeli hovatartozás szempontjából, annál na¬gyobb eséllyel indulhatnak el a fiatalok a közös életúton.
Az összetartozás egyik feltétele, hogy megismerjük egymás múltját, mely meg-határozhatja, befolyásolhatja a közös je¬lent, s a jövőt is. Éppen ezért nagy súlyt kell helyezni a „honnan jövünk, mik va¬gyunk, hová megyünk” kimerítő megbe¬szélésére.

Összefoglalásul következzen néhány olyan kérdés a fentieken túl, amelynek feltevése és megválaszolása irányt mutathat a pár¬választás során:

• Érezhetem-e magam mellette bizton-ságban?
• Vajon az élet alapvető kérdéseiben, világnézetében, erkölcsi értékrendben hasonló-e a felfogásunk ?
• Van-e mindkettőnkben olyan hajlam, hogy támogatni tudjuk egymás érdekeit?
• Érdeklődési körünk nem tér-e el na¬gyon?
• Össze tudom-e egyeztetni a házas-ságomat a karriervággyal?
• Büszke volnék-e az ő társaságában?
• Magatartása, viselkedése megfelel-e az igényeimnek?
• Tudom-e vállalni a házastársamon kívül a családját is?
• Lesz-e otthonunk, amely a mi kis világunkká lép elő?

A gyülekezet szerepe, Imádság

Az Újszövetségben azt látjuk, hogy a keresztények nagyon gyakran keresztény testvéreiken keresztül ismerték meg Isten akaratát, és Isten a keresztény gyülekeze¬ten keresztül szólta igéjét. Tehát a végleges döntés előtt mindenképp érdemes beszélni a dologról érett keresztényekkel, akik hasznos tanácsokat adhatnak.

Legfontosabb azonban az, hogy az egész társkeresés, párválasztás imádságba, kérésbe, hálaadásba és Isten imádásába ágyazódjon. Meg kell jegyeznünk, hogy mindenben, amit nekünk magunknak kell megpróbálnunk vagy megtennünk, döntő, hogy Istentől való függőségben cselekedjük. Imádságban Vele állandó össze-köttetésben lenni azt jelenti, hogy tudatosan függünk Tőle.

Imádkozni kell tehát már most jövendőbeli házastársunkért. Ha megismerkedünk valakivel, imádkozni kell azért, hogy Isten tisztán látással ajándékozzon meg, és képesek legyünk a kapcsolatot Bibliai alapelvek alapján megvizsgálni. Meg kell köszönni, ha megnyílik előttünk az Ige, és megértjük, hogy az illető nem jöhet szóba, és ekkor tartani is kell magunkat ehhez! Ha feltétel nélkül bízunk Istenben, és ha tény-leg hisszük, hogy a javunkat akarja, akkor engedelmesek leszünk Iránta- az életnek ezen a területén is.
Ha pedig szerető férjre vagy feleségre találunk, Imádjuk érte az Istent, köszönjük meg Neki a társat, hiszen mindnyájunk számára meg nem érdemelt ajándék, ha hí-vő társsal együtt Szent szövetségben követhetjük az Urat.