Ajánlás

     Mindenekelőtt engedtessék meg, hogy hangsúlyossá tegyem azt a tényt, hogy a hitvédelem már a Tízparancsolatban megjelenik: „Ne legyen más istened rajtam kívül!”, „Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot… Ne imádd és ne tiszteld azokat…!”. Az Úr tehát oltalmaz és véd, védi a hitünket, védi, mert tisztában van a ránk leselkedő veszélyekkel. Ennek adja tanújelét akkor is, amikor bennünket is tanítva ezt mondja a hamis prófétáknak: „Hiszen hiábavaló látomást láttatok, és hazug jóslatokat mondtatok, amikor azt mondogattátok, hogy „így szól az Úr”, pedig én nem is beszéltem!”. (Ez 13,7) Természetesen – hiszen a Sátán bennünket is megszégyenítő módon kitartóan dolgozik – a tévtanítás az újszövetségi kort sem kímélte, s ezért Pál apostolnak a végletig kellett elmenni, és ezt mondani: „…ha valaki nektek más evangéliumot hirdet … átkozott legyen!”.

     A föntiek nyilvánvalóan mutatják, hogy minden kornak megvoltak a hamis prófétái, tanítói, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy a még tudatlan vagy a még hitben kiskorúakat eltántorítsák az igaz hittől. Ez a mondat azonban nemcsak múlt időben igaz, igaz jelen időben is. Itt van az okkultizmus sátáni orgiája, itt van az idegen vallások (világvallások) áradata, de itt van a keresztyéni színezetű több mint sokféleség, a Bibliára hivatkozó, de a Biblia valóságos üzenetét nem ismerő tévtanítók hada is. Akik ma is az Istenre hivatkoznak, akik hitbeli meggyőződésüket ma is Isten szavaként hirdetik, akiknek az Úr ma is azt mondja: én nem szóltam. Szükség van tehát ma is hitvédelemre. Szükség van rá három okból is. Az első az, hogy Isten tanítását megbecsülve és tisztelve védenünk kell, illetve azt istentiszteletünk részévé kell emelni, másfelől viszont nekünk magunknak is szükségünk van rá, hogy újra és újra megvizsgáljuk magunkat, s lefejtsük magunkról mindazon spirituális szennyet, amely hitéletünket előbb megnyomorítja, majd pedig kegyetlen módon megfojtja, ráadásul képtelenné tévén bennünket a másokért végzett szolgálatra. Az igazi hitvédelem tehát istentisztelet, önvédelem és szolgálat. És ez alól mi presbiterek sem vonhatjuk ki magunkat. Mint az egyetemes papság tagjainak, nekünk is küldetésünk van.

     Bátorítok és kérek mindenkit az Ige szerinti tanulásra és tájékozódásra, nem a Lélek nélküli vitára, de Lélek szerinti védelemre, mint akik tudjuk: „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és gonosz lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát…”. (Ef 6,12-14a)

     Isten áldja meg mindazokat, akik az Ő fegyverzetében küzdenek!

Apostagi Zoltán