1.Az Egyház
1.1 Az egyház egysége

Egyetemes egyházon a hívőknek azt a seregét és közösségét értjük, amely tértől és időtől függetlenül Jézus Krisztus teste. Ezt jelentik a H.K. 54. kérdésének ezek a kifejezései: "a világ kezdetétől fogva a világ végezetéig", azaz minden időben és "az egész emberi nemzetségből" (azaz mindenünnen). Erről az egyházról valljuk az Apostoli Hitvallásban, hogy egy. Az Újszövetségben az eklészia szó mellett az "egy" sohasem fordul elő, de Jézus Krisztus beszél a nyáj (Ján 10,16), a tanítványok (Jn 17,21) s Pál a test (gyülekezet) egységéről (1Kor 12,12 Ef 4,4). Az egyház egysége nem letapogatható, de valóságos egység, minden látszólagos elszakítottság és kettősség ellenére, annyira, amennyire nem érzékelhető pragmatikusan (a szó szoros értelmében) Isten lénye sem. Ez azt jelenti, hogy az egyház egységének biztosítéka Isten egy mivoltában van. Ahogyan ebben az egy Istenben hiszünk, noha érzékszerveinkkel nem foghatjuk őt fel, úgy hiszünk egy egyházat, noha ez az egyház kívül esik a tapasztalásunkon. Ezért a H.K. sem azt kérdezi, hogy mi az egyház, azaz, hogy miképpen érzékeled azt, hanem hogy mit hiszel az egyházról. Az egyház egységének kérdése hitkérdés. Itt említjük meg, hogy a magyar "egyház" szó nem az idv ház és nem innep ház szóösszetételekből származik, ahogyan azt egyesek vélték, hanem egyszerűen az egy ház ból s így a szó külső formájában is az egyetlenségre utal.

1.2 A láthatatlan és látható egyház

Az emberi szemlélet számára van az egyháznak egy láthatatlan vetülete. Ez azonban semmiképpen nem jelenti azt, hogy a plátói ideális állam mintájára létezik egy ideális egyház. Ha léteznék ilyen, akkor már nem egyház lenne, hanem Isten országa. Luther és Kálvin bár a kérdés dogmatikumát nem dolgozták ki részletesen beszélnek a látható és láthatatlan egyházról, de ez főleg a római egyházzal való vitatkozásból érthető, hogy ti. nem a római katolikus egyház az una sancta, azon kívül is van egyház. A teológiai gondolkozásban főleg kettős értelemben beszélhetünk látható és láthatatlan egyházról. Az egyik értelmezés szerint az egyház azért láthatatlan, mert előttünk is, utánunk is volt és lesz és a föld minden pontján van egyház. Az una sancta így fogható fel, s mint ilyen láthatatlan. A másik szerint a láthatatlan egyház azoknak a serege, akik nemcsak névlegesen tartoznak az egyházhoz, hanem akik hittel válaszolnak is Isten megszólítására. Ez utóbbi helyes felfogás ott torzul el, ahol a nagy ekklészia n belül egy olyan ekléziolát feltételeznek, amely egyedül méltó az igaz egyház elnevezésre. A látható egyház az időben térben élő sereg, a megkereszteltek közössége az, amelyik akkor is Krisztus teste, ha corpus mixtum, ha tagjai között megátalkodottak, engedetlenek is élnek.
Az egyházról szóló mindegyik tanítás azonban határozottan megállapítja, hogy a látható és láthatatlan mivolt nem jelent két egyházat, hanem csak az egyház két vetületét. Kálvin erről ezt mondja: "Amint tehát az előttünk láthatatlan és csak Isten szemei által látható egyházat hiszünk, azonképpen kötelesek vagyunk figyelni erre a másikra, amely az emberekre való tekintetből neveztetik egyháznak, és a vele való egységet ápolni" (Institutio IV/1,7). Ebből a megfogalmazásból szabad nekünk most aláhúzni azt, hogy láthatatlan egyházat hiszünk és a látható egyházra figyelünk. Barth vallja, hogy a láthatatlan egyház a láthatóban él, majd Bonhoeffer a láthatóságot még erősebben hangsúlyozza, mert Krisztusnak csak látható teste létezett.
Természetesen az ekléziasztika a látható egyházra néz, de sohasem az egy egyházból kiszakítottan, mindig a vele való egységben.

1.2. Rejtőző és nyilvános egyház

A nyilvános és rejtőző egyház fogalma már Luthernél megjelenik, sőt Kálvin is azt mondja az 1536 os Institutio ban, hogy az egyház sok időn át rejtőzött alaktalanul. De a modern megfogalmazás Paul Tillichtől származik; szerinte a keresztyén egyházon kívül a pogányok és zsidók között, lelki közösségekben, humanista gondolkodók körében létezik egy rejtett (latens) egyház. Ez sincs az una sancta n kívül. Hasonlóképpen gondolkozik a katolikus Karl Rahner, aki anonim keresztyéneknek nevezi azokat, akik kimondottan nem érintkeztek az evangélium prédikálásával, nincsenek megkeresztelve, lelkiismeretük szerint cselekszenek. Dorothe Sölle olyanokról beszél, akik az egyházon kívül élnek, de a keresztyén üzenetet nem utasítják vissza. Ezeket ő peremtelepeseknek nevezi (Randsiedler), s mert Krisztus maga is valóságos és rejtett módon van jelen a világban, ezért ezek is keresztyéneknek nevezhetők. Sölle is hangsúlyozza, hogy ez nem két egyházat jelent, hanem ugyanannak az egyháznak két féltekéjét. Ezeknél a teológusoknál a rejtett és nyilvános egyház majdnem olyan jelentésű, mint a klasszikusnak tekinthető látható és láthatatlan egyház.
Rejtőző és nyilvános egyházról nekünk is csak az egy egyház keretén belül szabad gondolkozni, de ezen nem éppen azt értjük, amit az idézett teológusok, hanem azokat a megkeresztelteket, akik valamiért leszakadtak a látható egyház testéről, anélkül, hogy megtagadták volna a vele való kapcsolatot. Olyanokról is szó lehet, akik nem tagolódtak be valamelyik gyülekezet életébe, vagy olyanokról, akik nem nyilvános módon élik meg keresztyénségüket, nem járnak templomba, valamiért megharagudtak a lelkipásztorra, nem tetszik valami a gyülekezetben, vagy valamilyen tőlük független nyomorúság szakítja el őket Krisztus látható testétől. Az igehirdetés missziói mivolta, a gyülekezeti diakónia sohasem mondhat le ezekről, sőt egyik feladatául tekinti, hogy betagolja őket az aktív gyülekezeti életbe, hogy nyilvános keresztyénekké legyenek.

1.3. Egyház és egyházak

Ahogyan láttuk, Krisztusnak egy teste van, ennek a testnek egységét az egy Lélek biztosítja. Ezt nevezzük una sancta ecclesia nak. A tapasztalati kép azt mutatja, hogy ez az una sancta több felekezetben él. Így tulajdonképpen helytelenül sok egyházról szoktunk beszélni. Ami a protestáns és nem protestáns keresztyénséget illeti, meg kell állapítanunk, hogy Kálvin sohasem akart egyházszakadást és nem akart külön egyházat alapítani. Ő, aki annyira támadta a római egyházat azt mondja, hogy a római egyház nem halott (ahogyan ezt korának anabaptistái mondták), csak beteg, s nem arról beszél, hogy ott is vannak keresztyének, hanem elismeri ennek az egyháznak egyház mivoltát. Modern Kálvin kutatók szerint Kálvin ekléziológiája kapcsolópont lehet a többi egyházak felé.
K. Barth Az egyház és az egyházak (1935) című tanulmányában nem a megvalósítandó egységből indul ki, hanem abból, hogy ez megvan, adott: a Krisztusban adott egységet csupán fel kell ismerni. A láthatatlan, de valóságos egység mellett meg kell találni a látható egység útját. Az első, amit meg kell tennünk, hogy megkérdezzük magunkat: engedtük e eddig, hogy Krisztus irányítsa az egyházat? S mert minden egyházmegoszlás a bűn következménye, az első, amit fel kell áldoznia minden egyháznak, az a Krisztus iránti engedetlenség. Érdekes mondja Barth , hogy azok, akik az egyházban a tanítás, a teológia munkáját végzik, jobban megértik egymást, mint a műkedvelő teológusok, mert ezek egy titkos, ügyszerű közösséget alkotnak. Ehhez még csak azt tehetjük hozzá, hogy azok, akik bibliai teológiával foglalkoznak, sokkal könnyebben közelednek egymáshoz, mint a többi teológusok, lelkipásztorok.
Nem szabad úgy fogalmaznunk, hogy minden egyházban van valami egyházszerű, mintegy részigazság, hanem azt kell hangsúlyoznunk, hogy minden egyház része magának Krisztus egyházának.
Magától értetődően ez az ekléziasztika református egyházunkkal foglalkozik, de néznie kell arra a valóságos helyzetre, hogy ez az egyháznak teljes értékű része, és arra, hogy ebben az egységben sajátos református keretek között él itt és most.

1.4. Egyház gyülekezet

Amikor az újszövetségi egyházfogalommal foglalkoztunk, megállapítottuk, hogy az eklészia egyaránt vonatkozik az egyetemes egyházra és a helyi gyülekezetekre. Előző tanulmányainkból ismeretes, hogy az egyház és gyülekezet nem két valóság, hanem ugyanannak a valóságnak két megjelenési formája. A kettő kapcsolatát nem lehet egyszerűbben kifejezni, mint így: az egyház megvalósulási helye a gyülekezet.
Az egyetemes egyházat nem szabad szuper egyházként felfognunk, mint amely a gyülekezetek fölött állna, mert ami "fölöttünk" állhat, az az egyház szervezetiségéhez, ökumenicitásához tartozik, de bármilyen hasonló alakulatról legyen is szó, az nem egyház. Nem egyház semmilyen képviselőtestület, akármilyen fokon is létesült, mert Isten előtt senki sem képviselhet senkit. Nem egyház semmilyen zsinat vagy ökumenikus testület, mert ezek nem élik de facto gyülekezeti életüket. Egyetemes egyházról bármilyen területi lehatároltságban csak akkor beszélhetünk, ha ezen az illető területek gyülekezeteinek összességét értjük.
Ez az egyetemes egyház László Dezső szerint a gyülekezeteken keresztül tör be a történelmi lét keretei közé. Kálvin szerint az egyháznak két ismertető jegye van, az igehirdetés és a sákramentumok, márpedig mindkettő csak a gyülekezeteken belül történik. A gyülekezetek azonban nem függetleníthetik magukat az egyetemes egyháztól, mert ez teológiai independentizmushoz vezetne, Krisztus egyházának részekre szakításához. (Lásd a 17. századi angol independens kongregacionalista mozgalmat, amely egyházjogi értelemben követelt függetlenséget.)
Az ekléziasztika mindkét megjelenési formáról beszél, mindkettőnek élethelyzetét próbálja lemérni, különös tekintettel és részletesebben fordul a gyülekezetek felé.