Felelet:
Nem azért, mintha hitemnek érdeméért volnék kedves Isten előtt, hanem azért, mert Isten előtt az én igazságom egyedül a Krisztus elégtétele, igazsága és szentsége, amit pedig én másként el nem fogadhatok, sem el nem sajátíthatok, csupáncsak hit által.

A Sátán mindig megpróbál megkísérteni bennünket. Lehet, hogy aki hisz Jézus Krisztusban, hozzá tért, azt egyszer elfogja a lelki gőg, és most már úgy gondolja, hogy tökéletes, és megérdemli az örökéletet a hitéért, mert ímé, milyen hívő ember. Amikor valaki így gondolkozik, akkor már eleve vétkezett, mert a hit nem érdem, hanem ajándék, s azért igazulunk meg hit által, mert Isten bocsánatát, a Jézus Krisztusban adott megváltást egyedül a hit által tudjuk elfogadni, mint ahogyan a fényt csak a szemünkkel tudjuk felfogni. Gondoljunk a 28. kérdés magyarázatára. A mentőövet nekem kell megfognom. Krisztust nekem kell elfogadnom, és ezt csak hit által tehetem. Más ezt nem teheti meg helyettem. Pál apostol írja: „Kegyelemből tartattatok meg hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” De ha én hencegnék a hitemmel, és érdemeket kreálnék abból, hogy én hiszek Jézus Krisztusban, akkor olyan lennék, mint az a koldus, akit mikor megajándékoz egy gazdag ember, akkor elkezd dicsekedni, hogy milyen ügyes volt, megérdemelte az ajándékot, mert kinyújtotta utána a kezét. A hit nem beképzeltségre, hanem alázatra tanít. Arra, hogy milyen hatalmas és milyen jó az Isten, aki Jézus Krisztust elküldte utánunk, hogy mi el ne vesszünk.